Persze azt sem szabad elfeledni, hogy a szovjet hatalom a német támadás után nem adta fel a várost: így lett immár Leningrád a II. világháború idején 900 napig tartó blokádjával a kitartás, a nemzeti büszkeség jelképe.
Ma Oroszország kulturális fővárosának tartják. Szinte minden sarkon „szembe jön” az orosz kultúra egy-egy nagysága. Az Alekszandrinszkij Színházban rakták le az orosz színjátszás alapját, míg a Mariinszkij a balett és az opera szentélye, de innen, a Rubinstein 13.-ból nőtt ki az orosz rock is. Itt élt és dolgozott Csajkovszkij, Sosztakovics, Gyagilev és Nyizsinszkij, de Puskin, Dosztojevszkij és Ahmatova is. A „pityeriek” büszkék is erre, s ahogy rátartian és lenézően emlegetik, Szentpétervár jelenti az orosz kultúrát, míg Moszkva a pénzt, az üzletet.
Az északi metropolisz mai büszkesége Vlagyimir Putyin, akinek politikai stílusát nem lehet megérteni Leningrád ismerete nélkül. Ennek a helyzetnek is köszönhető, hogy Pétervár az elmúlt másfél évtizedben gyors fejlődésnek indult. Előbb az alapítás 300. évfordulójára megújult a történelmi központ, majd meglódultak az építkezések, a 21. századot jelző beruházások is. A város egyre több világpolitikai esemény és kétoldalú találkozó színhelye. Nem véletlenül, hiszen Putyin és csapata ide mindig hazajár.
A gyenge rubel miatt az euróval és dollárral érkezők jól járnak
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!