Veszélyes és nem célravezető Trump terve Észak-Koreával

Évtizedek óta téma, hogy atomháborúba sodorhatja-e a világot Észak-Korea. Trump miatt azonban az idén mégis más a hidegháborús borzongás.

A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint Washington elképzelése nem túl összetett. – Trump a nemzetközi nyomás fokozásával kényszerítené Észak-Koreát nukleáris fegyvereinek leszerelésére – vélte Douglas H. Paal, a washingtoni központú Carnegie Alapítvány Ázsia-programjának vezetője. A Bush-kormány nemzetbiztonsági főtanácsadója azonban leszögezte: az eddigi tapasztalatok egyértelműen arra mutatnak, hogy ez lehetetlen. Washington ráadásul rosszul mérte fel Kína ambícióit is. Trump korábban többször figyelmeztette Pekinget, gyakoroljon nagyobb nyomást Észak-Koreára, Paal szerint azonban Kína sosem lesz hajlandó elmenni a végletekig. – Kína csak addig hajlandó lépéseket tenni, míg a Kim Dzsongun-rezsim stabilitása garantált marad – tette hozzá a szakértő. Paal szerint azonban nincs ok egy fegyveres konfliktustól tartani, a háború egyik félnek sem érdeke.

„Észak-Korea tisztában van azzal, hogy egy fegyveres konfliktus elpusztítaná a Kim-dinasztiát, Kína pedig rutinból kezeli a helyzetet. Az amerikaiak is a megoldást keresik. Ez a DNS-ükben van” – fűzte hozzá a szakértő. A New York-i Columbia Egyetem politikatudományi tanszékének vezetője hasonlóan látta a helyzetet. – Trump stratégiája, hogy Kínát rávegye a nagyobb nyomásgyakorlásra Észak-Koreára, ez azonban nem kifizetődő stratégia – mondta Andrew Nathan. Szerinte ennek két oka van: egyrészt Phenjan látszólag sikerrel izolálta magát a nemzetközi gazdaságtól, a szankciók ezért kevéssé ártanak a rezsimnek. – Másrészt Kína nem fog akkora gazdasági nyomást gyakorolni, amekkora veszélyeztetné a Kim-dinasztia pozícióját – fejtette ki. Nathan szerint Észak-Korea védelmi céllal fejleszti nukleáris fegyvereit. Meggyőződése ugyanis, hogy Washington mindig is a rezsim megdöntését tervezte. – Úgy gondolom, megérzéseik helyesek – tette hozzá a Columbia Egyetem professzora. Phenjan az Egyesült Államoktól kétoldalú tárgyalásokat szeretne kikényszeríteni, ez azonban egyet jelentene a diktatórikus rezsim elfogadásával, amire Nathan szerint nincs sok esély. Az Ázsia-szakértő éppen ezért látja valós veszélynek a fegyveres konfliktust. Észak-Korea ugyanis jól halad az Egyesült Államok partjait is potenciálisan veszélyeztető nukleáris fegyver kifejlesztésével, amit viszont Washington nem engedhet meg. – Az Egyesült Államoknak ebben az esetben megelőző csapást kell mérnie – mondta az amerikai professzor.

Észak-Korea 2006. október 9-én vált az atomklub hívatlan tagjává. Első felrobbantott atombombájára azonban sok időt kellett várnia, az előkészületek ugyanis az amerikai jelentések szerint már a nyolcvanas évektől elkezdődtek. Az első nemzetközi ellenőrök 1992-ben érkeztek Észak-Koreába, és bizonyítékokat találtak az urándúsítást célzó tevékenységre, amit hamarosan műholdfelvételek is megerősítettek. 1993. március 12-én az észak-koreai vezetés kezdeményezte az atomsorompó-szerződés felmondását. Minden idegen állampolgárt kiutasítottak, megakadályozták a nukleáris ellenőrök tevékenységét, csak a diplomaták maradhattak az országban. Az atomsorompó-szerződés 1993 nyarára tervezett felmondásától Észak-Korea nemzetközi nyomásra elállt, és beleegyezett abba, hogy a kérdésről New Yorkban folytasson tárgyalásokat. 1994-ben Észak-Korea olyan megállapodást kötött az Egyesült Államokkal, amely alapján az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea bevonásával évi félmillió tonna fűtőolajjal látja el, valamint plutóniumtermelő reaktorait könnyűvizes reaktorokra cseréli. Az alku értelmében Észak-Koreának be kellett volna fagyasztania nukleáris programját, ez azonban csak részben történt meg. Miután Phenjan titkos programja ismét lelepleződött, a helyzet gyorsan eszkalálódni kezdett. A nemzetközi közösség fokozta a nyomást, ennek következtében Észak-Korea egyre provokatívabb lépésekre szánta el magát. 2003-ban Japán felé tesztrakétát lőtt ki, s megsértette harci gépeivel Dél-Korea légterét. Válaszul az Egyesült Államok huszonnégy B–1-es és B–12-es bombázót rendelt az amerikai Guam-szigeti támaszpontra. Feltűnt a most ismét a térségbe tartó repülőgép-hordozó hajó is, a Carl Vinson, amely 70 géppel a fedélzetén Dél-Korea partjaihoz érkezett. Észak-Korea hevesen, megtorlással fenyegetőzött. A helyzet rendezésére az Egyesült Államok és Észak-Korea, illetve Kína, Japán, Dél-Korea és Oroszország részvételével elkezdődtek az úgynevezett hatoldalú tárgyalások. Az évek azonban bebizonyították, Észak-Korea és az Egyesült Államok érdekei túl messze állnak egymástól ahhoz, hogy a tárgyalások elvezessenek a Koreai-félsziget nukleáris arzenáljának leszereléséhez.
2006 és 2016 között Észak-Korea öt sikeres kísérleti atomrobbantást hajtott végre. A washingtoni Tudományos és Nemzetközi Biztonsági Intézet 2015-ös adatai szerint az országnak tizenegy nukleáris töltete van. Phenjan az évek során egyre korszerűbb hordozórakétákat fejlesztett ki. Legutóbb márciusban a japán partoktól mindössze 300 kilométerre csapódott be egy tesztrakétájuk, amely katonai jelentések szerint az eddigi leghosszabb távot tette meg. A múlt hét végén tartott katonai parádén pedig, bár az újabb tesztrakéta kilövése nem járt sikerrel, a phenjani rezsim mutatott újat a közvéleménynek, a KN–11 Sarkcsillag (Pukkikszon) típusú, tengeralattjáróról indítható hordozórakétát. A térséggel foglalkozó elemzők számára azonban továbbra is marad az örök kérdés, vajon Észak-Korea mikor lesz képes az Egyesült Államok partjait is célba venni.

Csoma Mózes, az ELTE koreai tanszékének vezetője szerint azonban nem lehet előre jelezni, mikor lesz egyértelmű az észak-koreai fenyegetés. – Már a kilencvenes években is arról írtak, hogy Észak-Korea a nukleáris fegyvereivel öt-tíz éven belül elérheti az Egyesült Államok partjait – mondta. A docens szerint bizakodásra ad okot, hogy az április 6-án tartott, Trump és a kínai államfő, Hszi Csin-ping közötti csúcstalálkozón mindkét politikus a békés rendezés fontosságát hangsúlyozta. Peking pedig azonnal szimbolikus lépéseket tett: visszaküldte a Kínába érkező észak-koreai szénszállítmányokat, és felfüggesztette légitársaságuk, az Air China phenjani járatát. – Ami biztosan befolyásolni fogja a helyzetet, az a Dél-Koreában május 9-én esedékes előre hozott választások – vélte Csoma Mózes. A konzervatív államfő, Pak Kunhje botrányos lemondatása miatt vált szükségessé a referendum, amely jó eséllyel a liberálisok győzelmét hozza. – Amikor 1998 és 2008 között Szöulban liberális kormány volt, normalizálódtak az észak és dél közötti kapcsolatok – tette hozzá Csoma Mózes. Az engedékenyebb politika volt például az észak-koreai munkások alkalmazása a később bezárt Keszong ipari parkban, a liberálisok jelöltje, Mun Dzsein pedig máris jelezte, megválasztása esetén folytatná pártja korábbi programjait. – A liberálisok akkor az Egyesült Államokra is tudtak hatni – idézte fel az ELTE professzora, szerinte ezért május után Washingtontól is belátóbb politika várható. A helyzet Csoma szerint sem veszélytelen. „Nem attól kell tartani, hogy az egyik atomhatalom politikusa megőrül, és megnyomja a piros gombot. A helyzet azért veszélyes, mert százezres számban állnak egymással szemben a fegyveres erők, ilyenkor pedig elég egy szikra, és máris a küszöbön van egy nukleáris háború” – zárta szavait az ELTE docense.