Észak-Koreával szemben békülékenyebb, az Egyesült Államoktól elődjénél önállóbb elnöke lehet Dél-Koreának, miután az állampolgárok a liberális Mun Dzseint juttatták kedden az államfői székbe. Az exit pollok szerint Mun a szavazatok 41,4 százalékával nyert, a konzervatív Hong Dzsunpjo 23,3 százaléknyi voksot kapott, a Néppárt színeiben induló Ahn Csolszu pedig 21,8 százalékkal futott be. A mostani előre hozott választás volt, mivel az előző államfő, Pak Kunhje jelenleg börtönben ül az utóbbi évek legsúlyosabb korrupciós botránya miatt.
Az 64 éves, korábban emberi jogi ügyvédként dolgozó Mun Dzsein veterán politikusnak számít. Indult az előző, 2012-es választáson is, azonban Pak legyőzte őt. Mun komoly változásokat ígér, a hagyományosan keményvonalas konzervatívokhoz képest emberi hangot ütött meg Észak-Koreával kapcsolatban: ismét párbeszédet kezdeményezne például az önjelölt atomhatalom vezetőjével, Kim Dzsongunnal – még egy phenjani látogatást sem zárt ki –, és ha lehetséges, újranyitná az északi oldalon található keszongi ipari parkot, ahol korábban dél-koreai cégek adtak munkát északiaknak. Ezzel egyrészt elősegítené a kétoldali kapcsolatok javulását, valamint jobb megélhetést biztosíthatna a szegényebb ország szülötteinek. Úgy tűnik, Mun Dzsein programja még Phenjan tetszését is elnyerte, a választás előtt ugyanis arra szólította fel a déli választókat, hogy büntessék meg „a konzervatív bábok csoportját”.
A bábnak nevezett konzervatívoknál a jelek szerint Mun valóban önjáróbb politikát folytatna, valószínűleg – a lehetőségekhez mérten – jobban kihasználná az amerikaiakkal szembeni mozgásterét is. Nemrég a politikus utalt is rá, hogy az országban állomásozó 28 ezer amerikai katona nemcsak Dél-Korea védelme szempontjából létfontosságú, de stratégiai szempontból az amerikaiaknak is hasonlóan hasznos. Hogy végül Donald Trumppal Mun hogy jön majd ki, az amerikai elnök szeszélyessége miatt megjósolhatatlan, elég csak arra gondolni, hogy az ingatlanmogulból a Fehér Ház urává avanzsált republikánus hol lerohanná Észak-Koreát, hol pedig arra tesz utalásokat, hogy maga is szívesen találkozna személyesen Kim Dzsongunnal.
A választási kampányban egyébként az egész észak-koreai kérdés háttérbe szorult a korrupcióhou és a gazdasági ügyekhez képest. A Pak Kunhje bebörtönzéséhez vezető ügy szálai a legnagyobb dél-koreai cégekig nyúltak, ami rávilágít a helyi nagyvállalati (csebol-) rendszer rákfenéjére: bár a politikai vezetés által is terelgetett csebolok hálózata az utóbbi évtizedek során a világ élvonalába röpítette az országot, a nagyvállalatok vezetői egészségtelenül nagy befolyást szereztek a legfontosabb politikusok felett is.
Ráadásul az elmúlt időben a gazdaság is kissé megtorpanni látszik. A munkanélküliség a fiatalok körében rekord magasan, tíz százalékon áll. Nem véletlen tehát, hogy Mun munkahely-teremtést is ígért a szavazóknak. Az exportteljesítmény sem veri az egeket, annak ellenére, hogy a szigetország teljesítménye erősen függ a kiviteltől. Szintén komoly veszteség Dél-Korea szemára, hogy Szöul az amerikai rakétavédelmi rendszer telepítése kapcsán Pekinggel is összeveszett, emiatt Kínában gyakorlatilag leállították a Dél-Koreába irányuló szervezett turistautakat, amivel hosszabb távon dollármilliárdos veszteséget okozhatnak. Mun Dzsein egyébként a kampány alatt ígéretet tett arra is, hogy javít a mélyponton lévő kínai–dél-koreai kapcsolatokon is.
