A választási kampányban egyébként az egész észak-koreai kérdés háttérbe szorult a korrupcióhou és a gazdasági ügyekhez képest. A Pak Kunhje bebörtönzéséhez vezető ügy szálai a legnagyobb dél-koreai cégekig nyúltak, ami rávilágít a helyi nagyvállalati (csebol-) rendszer rákfenéjére: bár a politikai vezetés által is terelgetett csebolok hálózata az utóbbi évtizedek során a világ élvonalába röpítette az országot, a nagyvállalatok vezetői egészségtelenül nagy befolyást szereztek a legfontosabb politikusok felett is.
Ráadásul az elmúlt időben a gazdaság is kissé megtorpanni látszik. A munkanélküliség a fiatalok körében rekord magasan, tíz százalékon áll. Nem véletlen tehát, hogy Mun munkahely-teremtést is ígért a szavazóknak. Az exportteljesítmény sem veri az egeket, annak ellenére, hogy a szigetország teljesítménye erősen függ a kiviteltől. Szintén komoly veszteség Dél-Korea szemára, hogy Szöul az amerikai rakétavédelmi rendszer telepítése kapcsán Pekinggel is összeveszett, emiatt Kínában gyakorlatilag leállították a Dél-Koreába irányuló szervezett turistautakat, amivel hosszabb távon dollármilliárdos veszteséget okozhatnak. Mun Dzsein egyébként a kampány alatt ígéretet tett arra is, hogy javít a mélyponton lévő kínai–dél-koreai kapcsolatokon is.
