A 4000 négyzetméteres kiállítótér mindenesetre nem okoz csalódást. A XX. századi események között szintén felbukkannak magyar emlékek, így például egy első világháborús, hadikölcsönjegyzésre buzdító plakát, egy, a Tanácsköztársaság idejéből származó hajógyári utalvány, majd később egy Horthy! feliratú plakát képében. 1956-ra egy Bibó István-kötet utal, a ’89-es változások bemutatásakor pedig a kivetítőn felvillannak képsorok a vasfüggöny lebontásáról, Nagy Imre és mártírtársai újratemetéséről (Orbán Viktor beszéde diszkréten kimaradt). A tárlat részletesen bemutatja az európai integráció legfontosabb állomásait – egy helyen megtekinthető a 2003-ban aktuális uniós joganyag egybefűzve 80 ezer oldalon –, de nem hallgatja el a legutóbbi időszak nehézségeit sem. Az utolsó vitrinekben egymás mellett szerepel az EU-nak ítélt 2012-es Nobel-békedíj és egy „Vote leave!” feliratú, vagyis kilépésre buzdító póló a brexitkampányból.
Konklúzió? Szájba rágós nincs, mindenki a saját vérmérséklete szerint eldöntheti, mennyire érinti meg a látott Európa-interpretáció. A központi lépcsőházban lelógó, 25 méteres fémszerkezet, amelyből idézetek nyúlnak ki az egyes emeletekre, mindenesetre Európa történelmének változó értelmezését szimbolizálja. Az idézethalomból, a történelmi események értelmezési lehetőségeiből mindenki azt választja ki, amelyiket jónak látja.
