Háborús övezetté változtatta a G7 Szicíliát

Festői környezet, napsütés és tengerpart. No meg utcán alvó migránsok és egy hadseregre való katona a csúcstalálkozón.

Olaszország rendfenntartó erői egy hete folyamatosan próbára vannak téve. Barack Obama volt amerikai elnök a hét elején Toszkánában nyaralt, majd Donald Trump jelenlegi elnök látogatása blokkolta egész Rómát, a hétvégére pedig Szicíliára összpontosul a figyelem a G7-találkozó kapcsán. A szicíliai Massimo elmondása szerint „a sziget hetek óta olyan, mintha háborús helyzet lenne: minden lehetséges pontot katonák szálltak meg, folyamatosan le van zárva több út, és rendszeresen ellenőrzik az autókat. A helyzet még, ha lehet, fokozódik Messinában.” Ez a nagyváros a találkozó közelében fekszik, és közvetlen kapcsolódási pontként szolgál a sziget és a szárazföld között, ide érkeznek elsősorban a hajók, vonatok, repülők. „Ennek a találkozónak – teszi hozzá Massimo – a fejlett világot kellene képviselnie, és látva, hogy ilyen fajta katonai beavatkozásra van szükség, úgy érzi az ember, hogy a világ visszafelé fejlődik, még mindig nem érti meg, hogy az erőszak nem vezet sehova.”

A G7 országcsoport képviselői egy festői tengerparti városban ültek össze: Taorminában. Massimo kiemeli, hogy hatalmas megtiszteltetés az egész sziget számára, hogy egy ilyen fontos eseményt náluk rendeznek, és ez a kisváros annyira különleges és szép, hogy méltán képviseli egész Szicíliát, a hagyományaikat és a kultúrájukat. A helyszín kiválasztása nyilván szimbolikus. Legutóbb amikor a G7 Olaszországban találkozott, akkor a nem sokkal előtte földrengés által sújtott L’Aquila adott otthont a csúcsnak. Szicília az első számú szenvedője a migrációs helyzetnek, és mivel ez a téma áll a G7-megbeszélések középpontjában, ez a sziget az egyik legfontosabb jelképe a problémának. Massimo is azt várja, hogy valamiféle megoldás születik, mint mondja, a migráció mára „vaddá” vált, nincs semmiféle kontroll. „A tervezett migráció elengedhetetlen és sok esetben hozzá tudna járulni a gazdaság fejlődéséhez, de így, mint ahogy most kezelik Szicíliában, csak katasztrófához vezet. Szicíliában sok migráns az utcán alszik, nincs semmije. Egy pillanat alatt kapcsolatba lép velük az alvilág, maguk is bűnözővé válhatnak, és onnan már csak egy lépés a terrorizmus” – folytatja.

Sokak szerint a tény, hogy Szicíliában rendezik meg a találkozót, más miatt is nagy jelentőséggel bír. Olaszország két részre van szakadva, és a különbség évről évre erősödik: egyfelől ott a fejlődő gazdasági központ, észak, másfelől a jóval elmaradottabb, „csak a turizmusra épülő” dél. A G7-találkozó közeledtével nagyon sok új beruházást valósítottak meg, fejlesztették az utakat, és új látogatóközpontok is épültek. Bár egyesek kritizálták a beruházásokat, mert félő, hogy a találkozó után az új épületek nagy részét nem lehet megfelelően kihasználni, és elenyészik, sokan kifejezetten örültek a fejlesztéseknek. Massimo szerint „ahogyan a világ országainak is össze kell fogniuk, és ennek a csúcsa a G7-találkozó, talán Olaszország két része is közeledik egymáshoz az esemény révén, mert Taormina nemcsak Szicíliát képviseli, hanem az egész országot”.

Nem ennyire pozitív a magát Nikének nevező, negyvenes éveiben járó olasz hölgy, aki 2001-ben a genovai csúcs ellen tüntetett. Szerinte bár a problémák időközben változtak, ez is csak egy formális találkozás, és nem fog megoldani semmit, ahogyan a 2001-es csúcs sem vezetett sehova. Sőt, – folytatja az egykori tüntető – ma már egy rendes, önálló, politikai ideológiára támasztott gondolat sincsen, mindenki egy síkon mozog, aki nem, az inkább el sem jön. Niké 2001-ben sok társával együtt a globalizáció ellen tüntetett attól tartva, hogy emiatt az emberek elvesztik identitásukat, és a rosszabb körülmények között élők helyzete tovább romlik. „Ma is lenne miért, vagy inkább mi ellen tüntetni, de nincs értelme – jegyzi meg keserűen. – A tüntetések, a terrorcselekményekhez hasonlóan, lassan a mindennapok részévé válnak. Párizs után mindenki párizsi volt, ma senki nem manchesteri. 2011-ben még hallgattak a szavunkra, ma már csak arra gondolnak, hogy hány rendőrt kell mozgósítani, hogy ne okozzunk gondot.”