Nem sokan gondolnák, hogy vannak olyan férfiak, akiket házasságba kényszerítenek. Pedig ez egy létező probléma, még az Egyesült Államokban is – mondta a BBC Mundónak Amanda Parker nőjogi aktivista.
Parker, aki az AHA nonprofit alapítvány egyik vezetője, főként női áldozatokkal foglalkozik, de úgy érezte, fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az amerikai kormány hivatalos adatai szerint a kényszerházasságok 15 százalékában férfi a szenvedő fél.
A BBC Mundo adatai azt mutatják, hogy olyan nyugati államokban, mint Németország, Kanada vagy az Egyesült Királyság is, tucatjával fordulnak elő már ott született és szocializálódott férfiakat érintő esetek. A briteknél például 2016 folyamán 283 áldozatot regisztráltak, ez az esetek 20 százalékát jelenti.
A BBC Mundo által megszólaltatott Imrán is Angliában született. Tízévesen látogatott először szülei hazájába, Pakisztánba. Emlékszik, ahogy díszes ruhába öltöztették, hogy egy ünnepségre vigyék. Az ünnepség végül hetedhét országra szóló vigadalom lett, melynek ő és egy kislány voltak a főszereplői. Ajándékokat, pénzt adtak nekik, virágfüzért akasztottak a nyakukba. Imrán csak öt évvel később tudta meg, hogy ez volt az eljegyzési bulija. Az ötéves lány az unokatestvére volt, a szüleik előre elrendelték, hogy ha felnőnek, férj és feleség lesznek.
Telt-múlt az idő, Imrán igyekezett feledni a dolgot. 24 évesen a birminghami repülőtéren dolgozott, amikor felhívták telefonon, hogy az egyik legközelebbi hozzátartozója haldoklik. Imrán a kórházba sietett, és rögtön megkérdezte, hogy miben segíthet neki. A rokon megvetéssel, haraggal fogadta, és azt állította, azért haldoklik, mert Imrán még nem házasodott össze kijelölt arájával.
Rengeteg lelki zsarolás és manipuláció után Imrán végül elment Pakisztánba és feleségül vette unokatestvérét. Egy hónapig bírta az álcát, majd közölte szüleivel, hogy ha belegebed, sem megy ez neki. Ekkor azt a választ kapta, hogy vagy a feleségével marad, vesz egy házat és gyermekeket nemz, vagy elmegy, de akkor ők nem akarnak többé hallani felőle.
Imrán végül – nagyon nehezen, de – az utóbbi mellett döntött.
Angliába hazatérve, egy nővédő szervezet, a Karma Nirvana segített neki, hogy lelkileg helyrerázódjon. A szervezet alapítója, Jasvinder Sanghera 16 éves volt, amikor a szülei rabként kezelték a saját otthonában, amiért nem volt hajlandó férjhez menni az általuk kijelölt férfihoz. Végül megszökött, és saját családot alapított. Valamint ezt a szervezetet, azzal a céllal, hogy a gyökerek nélkül maradt sorstársain segítsen.
2016-ban a szervezet segélyvonalát 278 férfi tárcsázta az ország számos pontjáról. Ők nemcsak a kényszerházasság esetén, hanem becsületverések (amiért „elnyugatiasodtak”, nem megfelelő vallású, kultúrájú partnert választottak) és családon belül elszenvedett erőszak miatt is kértek segítséget. Másik eset az, és ebben nem csak muzulmán vagy arab családok fiai fordulnak a szervezethez, amikor a szülők, sejtve fiuk homoszexualitását, akár fizikai erőszakkal vagy érzelmi zsarolással arra akarják kényszeríteni, hogy elvegyen egy általuk választott nőt.
A kényszerházasságok legsúlyosabb formája az, amikor gyerekek az áldozatok. Ma a világon 700 millió nő és 156 millió férfi kötött 18 éves kora előtt házasságot. Mindez persze sajnos nem újdonság, ha a fejlődő országokat nézzük, az azonban meglepő, hogy a The New York Times cikke szerint az Egyesült Államokban évente több ezer 18 év alatti lánygyermek fogad örök hűséget, túlnyomórészt idősebb férfinak. A legtöbb amerikai államban a házasodás alsó korhatára 18 év, de lehetőség van kivételek érvényesítésére. Az egyik engedmény a szülői engedéllyel 16 éves kortól megkötött frigy, a másik pedig a bírói döntés, amely akár 16 éven alulinak is engedélyezi a házasságkötést (ez számos államban lehetőség, és nincs megszabva alsó korhatár).
Hihetnénk persze, hogy úgysincs olyan bíró, aki ezt engedélyezi, de ez óriási tévedés volna. Az Unchained At Last (kb.: Végre Szabadon) jogvédő szervezet adataiból kiderül, hogy csak New Jerseyben 3499 fiatalkorú házasodott össze 1995 és 2012 között. Többségük 16–17 éves volt, de 178 esetben 10–15 évesekről volt szó. Ami pedig még ennél is meglepőbb, 91 százalékuk felnőttel kötött házasságot, sokszor olyan korkülönbséggel, amely miatt inkább kiskorú megrontásáért kellett volna vizsgálódni, nem pedig házassági engedélyt kiadni.
Kényszer- és gyermekházasságok országszerte történnek, de csak tíz államban van érvényben olyan törvény, amelynek segítségével mindez megelőzhető vagy büntethető lenne.
