Ezerötszáz tagú szervezet működik az Amerikai Egyesült Államokban azért, hogy a magyar érdekeknek megfelelően afféle hangerősítőként szolgáljon – egy emberre kevésbé figyelnek, mint 1500-ra. A Magyar Lobbinak hivatalosan nincs vezetősége, tagjai önkéntes módon segítik a csoport munkáját. Politikával – elvileg – nem foglalkoznak, inkább kisebbségi és környezetvédelmi kérdésekben nyilvánítanak véleményt nagy nemzetközi lapokban, illetve amerikai és nemzetközi döntéshozókkal ismertetik a magyar álláspontot telefonon, levélben vagy személyes találkozók útján. Mindezekről Lipták András beszélt múlt hétvégén a magyar kormánnyal jó viszonyt ápoló Magyarország Barátai Alapítvány díjátadóján, ahol bátyja, a Magyarország Barátja Díjjal kitüntetett Lipták Béla professzor beszédét olvasta fel. Az egykori ’56-os Lipták Béla a szervezet de facto vezetője,
a közelmúltban jelentős akciókat indított a Magyar Lobbival, ezek közül némelyiket éppen a kormány álláspontjával ellentétes szellemben.
Idei első nagy fölhívásuk arra irányult, hogy az új amerikai adminisztrációnál elérjék, magyarbarát nagykövet kerüljön Budapestre. A tagok a Fehér Házat bombázták levelekkel annak érdekében, hogy New York állam egykori kormányzóját, George Patakit nevezzék ki Budapestre. Egyelőre a kérdésben nincs fejlemény, továbbra is David Kostelancik ideiglenes ügyvivő vezeti a missziót. Később a Közép-európai Egyetem (CEU) ellehetetlenítése ellen emelte föl szavát Lipták Béla, aki azt kérte Áder János köztársasági elnöktől, ne írja alá az új felsőoktatási törvényt, hanem juttassa az Alkotmánybíróságra. „Fontosnak tartjuk, hogy hazánk vezetői tettekkel bizonyítsák azt, hogy alkotmányos jogállam vagyunk” – írta, majd arra kérte a lobbi tagjait, hogy ők is fogalmazzanak meg hasonló leveleket a köztársasági elnöknek. Egy másik ’56-os pesti srác, Jankó Béla is így tett; az orvosprofesszor szerint a köztársasági elnök „csak ezzel mentheti meg a szabadság méltóságát! Imádkozunk, és reméljük, hogy talál erőt a helyes döntés meghozatalához.” Mint később kiderült, Áder János végül aláírta az úgynevezett lex CEU-t.
Március végén régi témáját vette ismét elő Lipták Béla, amikor azért kezdett akciót, hogy a magyar kormány indítsa meg a hágai Duna-per második fordulóját. A hágai bíróság egykor kimondta, hogy a Duna szlovákok általi elterelése törvénytelen volt, és ha nem születik közvetlen megegyezés az ügyben, akkor Magyarország egyoldalúan is kezdeményezheti a per második fordulóját. Lipták Béla szerint itt az ideje elindítani a második Duna-pert. A Magyar Lobbi lapzártánkig utolsó akciója fájhat leginkább a magyar kormánynak: aláírásgyűjtésbe kezdtek azért, hogy ne valósuljon meg a Paks II. beruházás, amely Lipták Béla szerint megszüntetné a magyar energiafüggetlenséget.
A múlt hétvégi alapítványi esemény előtt Lipták Béla arra kérte a lobbicsoport oda ellátogató tagjait, hogy a helyszínen is gyűjtsenek aláírásokat. A Magyarország Barátai Alapítvány rendezvénye nem volt nyilvános, de lapunk megkapta Lipták Béla – Lipták András által felolvasott – beszédét. Ebben fentiek mellett a de facto vezető kijelentette: a lobbicsoport nem bal- vagy jobboldali, nincsenek előítéleteik, „egyszerűen csak magyarok vagyunk, akik tudják, hogy az egységben erő van”. A Magyar Lobbi tagjai abban hisznek, hogy ami egynek nehéz, sokak számára nem lehetetlen, és hogy „okosan kell szeretni a hazát!” Lipták Béla szerint a lobbicsoport célja, hogy a mai huszonévesek is optimistán tekintsenek a jövőbe.
Vannak azonban, akik nincsenek elragadtatva Lipták Béla tevékenységétől és attól, hogy céljaira a Magyar Lobbit „használja föl”.
Ágopcsa György, a lobbicsoport egyik tagja többször figyelmeztette Liptákot. Lapunknak is elküldte egyik levelét, amelyben arra kérte a professzort, hogy akciói elindítása előtt kezdeményezzen előzetes megbeszélést a Magyar Lobbi tagjaival. Ágopcsa György állítása szerint Lipták Béla lázító tevékenységet folytat, amelyhez a Magyar Lobbi nevét a tagok beleegyezése nélkül használja. Úgy gondolja, hogy a lobbicsoport alapítója „saját magát nevezte ki elnöknek” – holott Lipták Béla szerint a szervezetnek nincs de iure vezetője –, és szerinte a professzor válaszúthoz érkezett, amikor el kell döntenie, „jobbra fordul vagy balra, mert a közös út tovább nem vezet”.
