– Én szerencsés vagyok. Meg tudom rendelni a gyógyszereimet Kolumbiából, Amerikából. Dollárban fizetek a bolívarhoz mérten horribilis összegeket. Szinte semmi nincs az országban. A legalapvetőbb cikkek sem. Mindent rendelni kellene, de egy átlagfizetésből képtelenség – mondja Harry, egy venezuelai ismerősöm.
A latin-amerikai ország helyzete az utóbbi egy évben nemhogy javult volna, de egyre csak romlott. Amiről Harry beszél, az a dollár feketepiaci ára. Nem sokan jutnak hozzá a valutához, mivel az állam korlátozta a vásárolható dollár mennyiségét. Márpedig külföldön csak azzal tudnának vásárolni – amire szükség lenne, mivel Venezuelában lassan szinte semmilyen termék nem elérhető. Ezt kihasználva azok, akik dollárhoz jutnak, elképesztő áron, 5300 bolívarért árulják a feketepiacon – mondja Harry. Egyes portálok szerint dolláronként 1000 bolívar az ár, de Harryn kívül több más kinti ismerősöm is azt mondja, hogy nem ez a valós feketepiaci ráta. Csak hogy érezhető legyen a különbség: februárban a kormány a hivatalos váltót 200 bolívarban határozta meg az alapvető szükségleti cikkekre, vagyis élelmiszerre és gyógyszerre.
A borzalmas gazdasági zuhanás két folyamat eredménye: az olajárak csökkenésének és a venezuelai kormány folyamatos bankjegykibocsátásának, majd visszavonásának. Legutóbb decemberben vonták ki az eddig használatban lévő legnagyobb címletű bankjegyet, tömegek készpénzben lévő megtakarításait semmisítve meg ezzel. A Dollartoday.co szerint az utóbbi tizenkét hónapban a bolívar értékének a 81 százalékát vesztette el. Ez irdatlan zuhanás.
Az olajból származó bevétel Venezuela elmúlt tizenkét évnyi gazdaságpolitikájának fő és szinte egyetlen eszköze. A befolyó összeg egészét szociális programra, lakásépítésre, vagyis a szegénység csökkentésébe fektették, amellett, hogy barátibb áron adták el egyes közép-amerikai és karibi térségi szövetséges országoknak. Mindez azonban nem volt fenntartható az olajár nemzetközi szintű zuhanása után, mégis különböző, például Kínától származó kölcsönökkel folytatták a „bolívari forradalmat” és annak szociális programját, hatalmas adósságba vezetve az országot.
A Demokratikus Egység Kerekasztala (Mesa de la Unidad Democrática, MUD) újabb nagyszabású tüntetést tervezett mára Caracasban helyi idő szerint reggel hét órától. A főváros tizennégy pontjára hirdettek tömörülést, hogy tiltakozzanak a nemzeti kormány visszaélései és a lakosság emberi jogainak semmibevétele ellen.
Nem ez az első és valószínűleg nem is az utolsó ilyen megmozdulás. Az egykor szebb napokat látott, olajban és természeti kincsekben gazdag, gyönyörű latin-amerikai ország lassan a polgárháború szélére sodródik.
A valójában több mint egy éve tartó tüntetéssorozat az elmúlt fél évben eszkalálódott. A Nemzeti Ügyészi Hivatal adatai szerint az előző egy hónapban 38-an meghaltak és 700-an megsebesültek a Nicolás Maduro vezette kormány elleni megmozdulásokon. A Lapatilla.com nevű ellenzéki portál úgy tudja, az Európai Unió külügyminisztereiből álló testület még hétfőn felszólítja a venezuelai kormányt, hogy találjon békés megoldást a helyzetre, és engedje szabadon a politikai foglyokat. „Az erőszak nem oldja meg a válságot, és minden venezuelai állampolgárnak joga van a békés tüntetéshez” – áll a közleményben a portál szerint. A külügyérek arra is felszólítják Maduro elnököt, hogy azonnal írjon ki elnökválasztást. Ez már régóta esedékes lenne, csakhogy az államfő egy ideje azon munkálkodik, hogy alkotmánymódosítással bebetonozza pozícióját.
Ami azért is aggályos, mert Venezuelában elnöki rendszer van, az államfő a végrehajtói hatalom feje. Az elnök pedig továbbra is Nicolás Maduro. Az utóbbi két évtized alatt a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV) nemzetgyűlési többségének köszönhetően az elnök törvényjavaslatait zökkenőmentesen elfogadták. A 2015-ben győzelemre jutó jobboldal ezt próbálja megakadályozni – így a folyamatos konfrontáció szinte borítékolható, amíg Maduro az elnöki székben ül.
Az elnök mandátuma 2019 áprilisáig tart, ám egy alkotmánymódosítással meghosszabbítaná, ezért is durvultak el a tüntetések.
Tegnap tartották az anyák napját Venezuelában, az ünnep sok családban mégsem örömködéssel telt. A gyászoló anyák inkább az utcára vonultak, hogy tiltakozzanak az egyre nagyobb méreteket öltő csecsemőhalálozás, a gyermekeiket érő rablótámadások és az éhínség miatt.
Rengeteg nő áll hosszú órákat vagy akár napokat sorba, amikor egyes élelmiszerek megérkeznek a boltokba, hogy talán hozzájusson liszthez, cukorhoz, kenyérhez vagy bármihez, ami élelmet jelent a családjának. Sokak gyermeke börtönben van, a tüntetéseken tartóztatják le őket. Van, akié meghalt az összecsapásokban. Sokaké pedig meg sem született.
– Antibiotikum nincs, fertőtlenítőszer nincs, áramszünet viszont van. Annyi orvos pedig szintén nincs, hogy a kimaradáskor a kritikus állapotban lévőket manuálisan lélegeztessük, életben tartsuk – nyilatkozta még tavaly egy caracasi orvos a The New York Timesnak.
María Guerrero unokája május harmadikán épp munkából tartott egy koncertre Lara államban, amikor letartóztatták – írja a La patilla. Azzal gyanúsították, hogy percekkel korábban részt vett egy kamion kifosztásában. Hozzá hasonlóan a 28 éves Félix Pachecót is elvitték. A férfi az egyetlen kenyérkereső a családban, így a felesége és a gyermekei több szempontból is bajban vannak. Mindkét férfi állítja, nem vett részt a kifosztásban, nem is találtak náluk semmit.
Az anyák napi tüntetésen nemcsak a raboskodó fiatalok édesanyái, de olyanok is részt vettek, akiknek a gyerekei már elhagyták az országot, hogy külföldön jobb körülmények között éljenek, és segítsék anyagilag az otthon maradtakat.
Mégsem ők, hanem egy idős apáca lett az utóbbi idők kormányellenes megmozdulásainak emblematikus figurája. A 78 éves Sor Esperanzáról, aki a feléje áramló könnygáz ellenére megpróbált beszélni a bolívari nemzetőrség katonáival, Donaldo Barros fotográfus készített felvételeket és tette ki Instagram-oldalára. Több internetes oldal megkereste a nőt, aki azt mondta, azért vett részt a „csendes felvonuláson”, mert nem akarja, hogy még többen meghaljanak. Beszélgetett a katonákkal, megáldotta őket, és megkérdezte a vezetőjüktől, hogyan képes engedelmeskedni a parancsoknak, ha azok a saját népe ellen szólnak.
A bátor apáca nem kis kockázatot vállalt, amikor szembeszállt a katonákkal. A múlt héten követelte 38. (más források szerint 50.) áldozatát ebben a hónapban a tüntetéssorozat. A 27 éves, kommunikáció szakos hallgató, Miguel Castillo Brachot a caracasi Las Mercedesnél érte halálos lövés. A nemzetőrség nem kíméli a tüntetőket. Előfordult, hogy harckocsival hajtott közéjük, hogy „rendet teremtsen”.
A venezuelai elnök ezzel szemben azt állítja, hogy az ellenzék vet be orvlövészeket a civil lakosság ellen a demonstrációkon, ő felelős a halálesetekért. A hadseregtől azonban már több tucat tisztet elbocsátottak, ez pedig jelzésértékű. Valószínűleg már a soraikban is megosztottság uralkodik.
