Nem törte meg Emmanuel Macron rendszeren kívüli pártjának lendületét az új francia kormány egyik tagját érintő korrupciós botrány, vasárnapra mindent elsöprő győzelmet jósolnak a Lendületben a Köztársaságnak (La République en Marche, LREM). A centrista mozgalom múlt vasárnap a szavazatok 32,2 százalékát szerezte meg, és a mandátumbecslések alapján már akkor is kétharmados győzelemre számíthattak. Június 11. óta nem sokat változott a helyzet, sőt némely újabb közvélemény-kutatás szerint már nem 380-430, hanem akár 470 képviselői hely is elképzelhető Macronék számára az 577 tagú nemzetgyűlésben.
Azért marad egy nagy kérdés most vasárnapra: mégpedig az, mennyire lehet szavazásra bírni a rendkívül alacsony választási hajlandóságú francia lakosságot – ez főként a szocialistáknak és a konzervatívoknak volna fontos. A nemzetgyűlési választás első fordulójában 49 százaléknyian vettek részt, szemben az öt évvel ezelőtti 57 százalékkal. Az Odoxa intézet számításai szerint csak 47 százaléknyi szavazó járul most urnához, míg 2012-ben 55,5 százalék volt választani.
A Harris Interactive és az OpinionWay felmérése 76 és 81 százalékos Macron-győzelmet vár, jobb esetben összejönne a 470 képviselői hely. Várhatóan a konzervatív Köztársaságiak lesz a legerősebb ellenzéki erő, 10-14 százalékkal és 60-80 képviselői hellyel; másodikok a szocialisták 3-5 százalékkal és 20-30 képviselővel. Mivel a második fordulóba csak a két legtöbb szavazatot kapott jelölt jutott tovább, Marine Le Pen radikális jobboldali Nemzeti Frontjának kevés esélye maradt a mérsékelt jelöltekkel szemben. Csak legfeljebb tíz képviselőre számíthatnak, ami még a frakcióalakításra sem lesz elég. A radikális baloldal, a Jean-Luc Mélenchon által gründolt Megalkuvásmentes Franciaország szintén elhozhat 30 képviselőt. Emmanuel Macron pártjának tehát nagyon fontos az alacsony részvétel, hogy a jelöltjei ellenében induló politikusok mögé ne sorakozhasson föl kritikus mennyiségű protestszavazó.
Macron politikai sikerének titkát sokan a marketingmódszerek segítségével megalkotott politikai mixben látják. Az LREM pont annyira patrióta, hogy a nemzetieskedéstől idegenkedő liberálisok még elviseljék, és pont annyira szabadságelvű, hogy ne térítse el a „liberális piacgazdaság” szókapcsolat hallatán messzire futó konzervatívokat. Macron ugyanakkor vékony jégen jár. Emblematikus kampánytémáját – a munkanélküliség arányának javítása, a versenybarát munkapiac erősítése – rendeleti kormányzással akarja és fogja valóra váltani. A gazdaságélénkítés fő kerékkötője ugyanis eddig a rendkívül lomha törvénykezés volt, a szenátus és a nemzetgyűlés között dobálgatott és végül rendszerint felvizezett törvényjavaslatok.
