Az országos napilapoktól a helyi újságokig és a televízióktól a hírportálokig a teljes szombati német sajtó Helmut Kohl haláláról szól. A pénteken elhunyt kancellárról közölt kommentárok elsősorban történelmi érdemeit emelik ki, és van olyan lap is, amely szerint Nobel-békedíjjal kellene elismerni teljesítményét. Ugyanakkor a hibáival és a botlásaival is több lap foglalkozik, hangsúlyozva, hogy nemigen van még egy olyan alak a német politikatörténetben, akinél annyira közel van egymáshoz a fény és az árnyék, mint Helmut Kohlnál.
A legnagyobb példányszámú napilap, a Bild – számos további újsághoz hasonlóan – a címoldal egészét betöltő fényképet közölt szombaton a néhai kancellárról. Köszönjük, Helmut Kohl! című vezércikkében kiemelte, hogy a német egység kancellárja és az európai egységfolyamat vezetője meghalt ugyan, „de tovább él európaiak millióiban”.
Tovább él annak a sok millió embernek a szabadságában, aki Németország keleti részén született, és fáradhatatlan munkájának, víziójának, határozottságának és a történelmi lehetőségek iránti érzékének köszönheti, hogy az újraegyesített Németországban élhet.
Helmut Kohl tovább él „ebben a csodálatos, békés és egyesült országban, amely ma Németország”, és „ebben a virágzó tájban”, amelynek létrejöttét a fal ledöntése után megjósolta – utalt a Bild a néhai kancellár egyik legismertebb kijelentésére, amelyet a keleti tartományok felzárkóztatásáról tett 1990-ben.
Hozzátette, hogy Kohlnak sok gúnyos megjegyzést kellett elviselnie az egykori NDK felvirágoztatásáról szóló jóslata miatt, mégis neki lett igaza.
Helmut Kohl tovább él a német–francia barátságban is és az 500 millió európaiban, aki békében és szabadságban él együtt, „ugyan egyenlőtlenül elosztott jólétben, mégis gazdagabban, mint a világtörténelem bármelyik civilizációja” – írta a Bild.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című konzervatív lap szerint „nincs már olyan politikus, mint Kohl”. Kancellárságával (1982–1998) véget ért a második világháború utáni politika korszaka, azoknak az államférfiaknak a korszaka, akik minden erejüket és tehetségüket Európa egységéért mozgósították, „mert személyesen megtapasztalták, hogy mi mindent tudnak elkövetni az európaiak egymás ellen”.
Kohl békében és szabadságban akarta helyreállítani Németország egységét, és „művészien fonta egybe a német egységet az európai egyesüléssel”. Mindenkinél többet tett azért, hogy ez a „háromszoros szerencse” – a béke, a szabadság és Európa egysége – már 28 éve megadatik a németeknek. Utódaira „hatalmas politikai örökséget hagyott”, amely sok szempontból veszélyben van – írta a FAZ.
A konzervatív Die Welt kiemelte, hogy Helmut Kohl természetének fontos jellemzője volt a már-már csökönyösségig terjedő állhatatosság. A kereszténydemokrata CDU politikusa „akkor is kitartott, amikor mindenki ingadozott”, mint például 1983-ban, a NATO nyugat-európai rakétatelepítési programja körüli feszültség idején, 1989-ben, a fal ledöntésének hónapjaiban és az 1991–1994 közötti időszakban, amikor az európai integráció irányáról zajlott éles vita.
Azonban éppen ez a karaktervonás okozta bukását a CDU pártadománybotránya révén. Ha nem lett volna állhatatos, nem lettek volna illegális CDU-számlák, „de újraegyesítés sem” – írta a Die Welt.
A baloldali Der Tagesspiegel kiemelte, hogy Kohlnak a hatalom megszerzésére és megtartására irányuló akarata „legendás” volt, mint ahogy az emlékezete is. Soha nem felejtett el senkit és semmit, „pozitív és negatív értelemben”. Mindenkinél jobban ismerte pártját, és a körülötte lévő emberekben mindig „felismerte és ki is használta az erősségeket és a gyengeségeket”.
A liberális Süddeutsche Zeitung szerint az utókor olyan kancellárként emlékezik majd Helmut Kohlra, aki „néhányszor a megfelelő időben a megfelelő lépéseket tette”. Nem volt minden jó a munkásságában, de egyes elemek „annyira jók voltak, hogy történelmi jelentőségre tettek szert”.
A német egység „nem hullott Helmut Kohl ölébe, és az európai egyesülés sem ment végbe csak úgy, magától”. Mindez úgy történt, hogy „Kohlnak volt egy víziója, a kormánya pedig kidolgozott hozzá egy stratégiát”, amely ugyan nem mindig vált be, de „végül elvezetett ehhez a nehézkes Európához, amely a menekültválság, az euró körüli bizonytalanságok és a regionális egyenlőtlenségek ellenére a valaha volt legjobb Európa” – írta a Süddeutsche Zeitung.
Az egyik vezető bajor regionális lap, a Passauer Neue Presse hangsúlyozta: Helmut Kohlnak sikerült egy „diplomáciai maraton” révén meggyőznie az európai szomszédságot és a világhatalmakat arról, hogy a „nagyobb Németország” kiszámítható partner marad. Ebből utódai is profitálnak, „Helmut Kohl politikai teljesítménye nélkül elképzelhetetlen lenne, hogy ma Angela Merkel Európa legfontosabb vezető alakja”.
Helmut Kohl szűkebb hazája, a Rajna-vidék egyik legnagyobb lapja, a Rhein-Neckar-Zeitung szerint „ez az ember valóban megérdemelné a Nobel-békedíjat”, hiszen a fal ledöntését „a békés európai együttélés sikertörténetévé tette”. Ehhez egész biztosan kellett egy adag szerencse, de ez a szerencse a rátermett, serény, a mások bizalmáért megdolgozó ember és a szívósan küzdő politikus szerencséje volt, és egy olyan államférfié, aki „1989/90-ben távlatosabban gondolkodott, mint sokan mások”.
