Finisébe érkezett a Borisz Nyemcov orosz ellenzéki vezető meggyilkolásával gyanúsított öt csecsen férfi tárgyalása. Bár az esküdtszék kedd óta nem tud egyhangú ítéletet hozni, ha még több napig nem sikerül, végül egyszerű többséggel döntenek majd a perben. Vlagyimir Putyin ellenzéke szerint a tavaly júliusban, zárt ajtók mögött kezdődött tárgyalás során még csak nem is próbálták vizsgálni, milyen magas pozíciókig érnek el az ügy szálai, ahogyan azt sem, hogy holtan akarták-e látni Nyemcovot a legfelsőbb szinteken. A vád szerint az elkövetők pénzt kaptak a gyilkosságért egy azóta külföldre szökött, Ruszlan Muhugyinov nevű férfitól. A család és az ellenzéki politikus kollégái azonban azt állítják, Muhugyinov szerepét túlhangsúlyozzák, Nyemcov „halálos ítélete” pedig jóval magasabb helyen született meg. Ha elítélik is az öt vádlottat, az aligha derül ki százszázalékos bizonyossággal, kinek a megrendelésére cselekedtek. Többen például odáig mennek, hogy Ramzan Kadirovnak, a Csecsen Köztársaság elnökének felelősségét is vizsgálnák. Ezt egyebek közt azzal igyekeznek alátámasztani, hogy az egyik vádlott, Zaur Dadajev parancsnokhelyettesként szolgált a Kadirov alá tartozó csecsen Északi Zászlóaljban, az elnök pedig Dadajev védelmére is kelt a parancsnokhelyettes letartóztatása után. Bár Dadajev korábban bevallotta a gyilkosságot, emberi jogi szervezetek szerint kínzással csikarták ki belőle, azóta pedig, a többiekhez hasonlóan, ártatlannak mondja magát.
A hatóságok a tárgyalás öt vádlottja és Muhugyinov mellett egy Beszlan Sabanov nevű férfit is meggyanúsítottak azzal, hogy köze volt Nyemcov megöléséhez, Sabanov azonban elfogása előtt felrobbantotta magát.
Nyemcov halála 2015-ben azért is ver fel nagy port, mert a politikus korábban a parlamentből kiszoruló ellenzék egyik vezéralakja volt, meggyilkolása óta ennek a tábornak Alekszej Navalnij lett az egyedüli vezére. Nyemcov politikai karrierjét a peresztrojka időszakában alapozta meg, harminckét évesen már Nyizsnyij Novgorod-i területet vezette kormányzóként, 1997-ben pedig energetikai és üzemanyagügyi miniszter, valamint kormányfőhelyettes lett. Országos népszerűségét jól mutatja, hogy a felmérések szerint a lakosság ötven százaléka látta volna őt szívesen elnökként. Politikai karrierjét azonban az 1998-as orosz gazdasági összeomlás derékba törte.
A 2010-es évekre már bőven elveszítette az oroszok többségének szimpátiáját, befolyása aligha volt fenyegető a Kreml számára. Ezért bár sok hajmeresztő vagy éppen kevésbé meredek elmélet született halálával kapcsolatban, befolyásának viszonylag alacsony szintjével érvelnek elemzők az ellen, hogy Nyemcovot a hatalom ölette meg. Ráadásul halála a Kreml szempontjából nagyon szerencsétlen időpontban történt: 2015 elejére már lezajlott a Krím annektálása, illetve a kelet-ukrajnai válság kirobbanása, Vlagyimir Putyinék nemzetközi megítélése hihetetlenül rossz volt, amin csak tovább rontott, hogy a nyugati sajtó tele volt az ellenzéki aktivista meggyilkolásával.
Egy másik elmélet arról szólt, hogy az orosz titkosszolgálat a gyilkosság segítségével próbálta háttérbe szorítani Ramzan Kadirovot és az úgynevezett csecsen klánt, ám kérdéses, hogy ezért megérte volna nekik megkockáztatni az Oroszországot érő presztízsveszteséget.
