Százötven év megszállás ide, migrációs ellentétek oda, nagyon egymásra talált az utóbbi időben Magyarország és Törökország. Csütörtökön Orbán Viktor több miniszterének és egy üzleti delegációnak a társaságában érkezett Ankarába, hogy részt vegyen a felső szintű török–magyar stratégiai ülésen, amely már a harmadik ilyen találkozó a két fél között. Az effajta együttműködést a törökök valóban nem ingyen osztogatják, hasonló tanácskozásokat csak legközelebbi, jobbára térségbeli partnereikkel tartanak.
A viszony jól érezhetően baráti, Binali Yildirim török kormányfő például egy Orbán Viktor feliratú és a Galatasaray játékosai által aláírt mezzel és labdával ajándékozta meg a focirajongásáról jól ismert magyar miniszterelnököt. Orbánt egyébként is szoros szálak fűzik az isztambuli csapathoz, hiszen négy évig egyik közeli ismerőse, Adnan Polat állt a klub élén. Mint kiderült, a milliárdos üzletembernek megérte a jó barátság, ugyanis a hozzá köthető cégek nyerték el például a törökországi és iráni kereskedőházak üzemeltetésének jogát, komoly összegeket zsebelve így be a magyar államtól. Jól ismert tény az is, hogy Orbántól nem áll távol az a fajta keménykezű kormányzás, amelyet Recep Tayyip Erdogan államfő gyakorol, a török modell az „illiberális demokrácia” egyik példájaként szolgálhatott. De jól ismert a Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és török kollégája, Mevlüt Cavusoglu közötti baráti kapcsolat is. A tavaly nyári puccskísérlet után Szijjártó egy interjúban maga mesélte el, hogy az események hallatán azonnal hívta barátját, hogy a hogyléte felől érdeklődjön.
Ezek fényében nem is csoda, hogy a pénteki tanácskozás hasonló hangnemben folytatódott, a felek szó szerint körbeudvarolták egymást. „A NATO megbecsült tagja”, „meghatározó tényező”, „Európa kulcsfontosságú szövetségese”, „optimista, növekvő nemzet”, „a világ egyik legerősebb hadereje”, „tisztelet jár Törökországnak” – szemezgethetünk a teljesség igénye nélkül Orbán bókjaiból az MTI híradása nyomán.
Orbán azt is leszögezte, hogy Magyarország Törökország oldalán áll, és az unióban bármilyen törökellenes megnyilatkozások lesznek is, azokhoz nem fogunk csatlakozni. Tény, hogy a puccs utáni tízezres nagyságrendű letartóztatások, az újságírók, az ellenzék ellehetetlenítése és az uniónak szóló kemény üzenetek dacára a magyar kormány mindig tartotta magát a „török belpolitika a törökök dolga” elvhez, és ezekben a kérdésekben soha nem foglalt állást. Mi több, inkább kiálltunk Törökország mellett, Szijjártó Péter például az első magas rangú uniós politikus volt, aki a puccskísérlet után Ankarába utazott. Nem volt ez másképp most sem, politikusaink még egy félmondattal, véletlenül sem utaltak a Törökországban tapasztalható emberi jogi aggályokra.
