Miért nem dőlt össze a leégett londoni toronyház?

Az internet szürke zónájában tenyésző „szakértők” máris előálltak az elméletekkel.

A 24 emeletes, 67 méter magas Grenfell-toronyház London Észak-Kensigton városrészében több mint 24 órán keresztül égett. A tűz kiindulópontja egy zárlatos hűtőszekrény volt. Az épületben 127 lakást alakítottak ki, összesen 227 hálószobával. A tűzoltókhoz június 14-én 0 óra 54 perckor érkezett be az első segélyhívás, ezután több száz tűzoltó és összesen 45 tűzoltóautó érkezett a helyszínre. A környező házak lakóit evakuálták, mert attól féltek, hogy az égő toronyház össze fog omlani. A tűzoltók 65 lakót menekítettek ki az épületből (sokan saját maguk menekültek ki), 75 embert ápolnak kórházakban, tizenheten vannak kritikus állapotban. Összesen 79 embert tartanak számon halottként vagy eltűntként (valószínűleg utóbbiak is elhunytak).

A toronyház lakóközössége már négy évvel ezelőtt is a tűzvédelmi rendelkezések be nem tartása miatt tiltakozott a ház fenntartóinál, egy alkalommal azt írták nekik, hogy csak egy hatalmas tűz veheti rá őket arra, hogy betartsák a szabályokat. Sokan a házra nemrégiben felszerelt új burkolatot hibáztatják azért, hogy a tűz ilyen gyorsan el tudott terjedni az épület egészében a külső felszín irányából. Sokáig komolyan aggódtak amiatt, hogy a teljes ház összeomolhat, ezért egy időre fel is kellett függeszteni a mentési munkálatokat, és a tűzoltók elhagyták az épületet. A statikusok azonban később úgy ítélték meg, hogy a torony strukturálisan biztonságos, a tűz tehát nem gyengítette meg vészesen a szerkezetet.

Adott tehát egy több mint 24 órán keresztül intenzíven égő toronyház, ami nem omlik össze, a másik oldalon pedig ott vannak a World Trade Center (WTC) ikertornyai, amelyek, nem sokkal azután, hogy beléjük csapódtak a repülők, és kigyulladtak, máris összedőltek. Nem kellett sokat várni ahhoz, hogy az internet szürke zónájában létező, rémhírterjesztésből élő „szakértők” összekapcsolják e két katasztrófát. Ők a Grenfell-torony állva maradásával próbálják „bizonyítani” azt, hogy a WTC-tornyok nem dőlhettek volna össze, ha a kormány titkos ügynökei nem rejtenek előzetesen bombákat az épületek statikailag fontos pontjaira, és nem robbantják föl e pokolgépeket épp abban a pillanatban, amikor becsapódtak a repülők.

Az utóbbi körülmény, mármint hogy 2001. szeptember 11-én két sugárhajtású utasszállító repülő ütközött a tornyoknak, máris olyan különbséget okoz a két katasztrófa között, amely józan ésszel nehezen elhanyagolható. De az összeesküvés-hívők számára a józan ész okozza a legkevesebb problémát – egyszerűen kizárják, mint zavaró tényezőt. Ők az elmúlt 16 év milliószor bizonyított cáfolatai dacára csak újra és újra ismétlik a mantrát. A repülőgép-becsapódás önmagában nem okozhatta az összeomlást. Az égő kerozin hőfoka pedig nem olvaszthatta meg a felhőkarcolók acélszerkezetét. Marad tehát az egyetlen logikus magyarázat: összeesküvés.

Ez a cikk nem kíván belebonyolódni a Világkereskedelmi Központ lerombolása körül azóta is terjedő összeesküvés-elméletek cáfolatába. Megtettük ezt a tízéves évfordulóra írt Mentőcsónak a toronyból című cikkünkben. Most inkább koncentráljunk arra, hogy milyen strukturális különbségek vannak-voltak a Grenfell-torony és a WTC épületei között, amely az egyik állva maradását és a másik leomlását eredményezték.

1968-ban, négy évvel a Grenfell-toronyház alapkőletétele előtt gázrobbanás történt a kelet-londoni Ronan Point magasházban. Négy ember meghalt, a toronyház pedig összedőlt (ez az egyetlen brit magasház, amely valaha részlegesen összedőlt katasztrófa következtében), írja a Telegraph. A tragédia hatására megszigorították az építési szabályokat, így az 1974-ben átadott Grenfell-ház már az új előírásoknak megfelelően épült fel. Vélhetően e néhány év mentette meg sok száz bennlakó életét, hiszen több szakértő is úgy nyilatkozott, hogy ha az épület négy évvel korábban, az új építési szabályok 1971-es elfogadása előtt épül, akkor összedőlt volna.

John Knapton, a Newcatle-i Egyetem szilárdságtan-professzora, aki annak idején a Lloyds biztosító szakértője volt a WTC lerombolásával kapcsolatos kárigények elbírálásában, úgy nyilatkozott a Telegraphnak, hogy az 1971-es szabályok kötelezővé tették az építészek számára, hogy úgy tervezzék meg a magasházak tartószerkezetét, hogy azokról tűz vagy robbanás esetén az éghető részek könnyen leválhassanak, így a fő teherviselő tartóelemek sértetlenek maradhatnak. Ugyanakkor az építész azt is hozzátette: nincs garancia arra, hogy az épület nem fog a jövőben összeomlani, de ez nagyon valószínűtlen.

A szakértő – a hivatalos hatósági jelentéssel összhangban – úgy nyilatkozott, hogy a WTC ikertornyai végül amiatt omlottak le, hogy a több tonna kerozin begyújtotta az épület éghető alkotóelemeit. Az égés során felszabaduló pokoli hő lágyította meg annyira a felhőkarcoló acél tartóelemeit, hogy azok már nem viselték el a felső emeletek rájuk nehezedő súlyát. A WTC, amely hatszor magasabb volt, mint a Grenfell-torony, a hatvanas években épült részben kompozitelemekből (vasbeton), részben acéloszlopokból és acélgerendákból, amelyeket tűzálló borítással burkoltak, olvasható a News.com.au ausztrál híroldalon. A Grenfell-torony szerkezetében ezzel szemben sokkal nagyobb részt foglal el a vasbeton. A vasbeton jobban ellenáll az égés okozta hőhatásnak, így tűz esetén is stabil marad a szerkezet. Ugyanakkor, a súlyánál fogva, vasbetonból nem lehet a WTC-hez hasonló 400 méter magas vagy még magasabb épületeket építeni (egyszerűen összedőlne az épület a saját súlya alatt).

A londoni toronyházban mindössze egy lépcsőház volt. Ez nem szabálytalan, minthogy a kor brit építési előírásai nem követeltek második lépcsőházat. Ez azonban nem nyugtatta meg a lakókat, akik az elmúlt években többször is hangot adtak aggodalmaiknak, írja egy másik cikkében a Telegraph. Kritizálták a tűzvédelmi szabályok be nem tartását, a nemrégiben lezajlott felújítás elhúzódását és persze az egyetlen lépcsőházat, amely tűz esetén könnyen azt okozhatta, hogy a lakók csapdába esnek az égő épületben. További vitát váltott ki a lakók és a ház üzemeltetői között a külső és belső tűzoltórendszer beépítése (amelyet a viták után a nagy költségekre és az építkezés okozta felfordulásra hivatkozva végül nem építettek be), és a ház falára kívülről felszerelt, gyúlékony anyagból készült szigetelés is. A tűz után sokan azt a jelenleg is érvényben lévő, és a ház lakóihoz eljuttatott hírlevélben is közölt tűzoltósági irányelvet is kritizálták, miszerint ha az épület egy másik lakásában tűz üt ki, akkor az a legbiztonságosabb, ha maradunk a lakásunkban ahelyett, hogy menekülni kezdenénk.

Több száz lakásból kiköltöztették szombaton a lakókat az észak-londoni Camden kerületben, miután kiderült, hogy lakóépületeiket ugyanolyan külső burkolóelemekkel látták el, amilyenek a teljesen kiégett londoni toronyházon is voltak. A kerületi tanács sürgősséggel elrendelt kiürítési utasítása 733 lakást és csaknem négyezer lakót érint a kerület öt toronyházában. 

Nagy-Britanniában négyezer hasonló toronyház épült az 1960-as és az 1970-es években, a legtöbbet közülük ma is lakják.