Mindenki kérne egy szeletet az olasz tortából

Olaszországban nem kell kétharmad a választási rendszer módosításához, a pártok meg tudnak egyezni egymás közt. Vagy mégsem?

A második világháború óta eltelt 70 év alatt Olaszországban 64 kormány váltotta egymást. Nagy problémát jelent tehát egy olyan rendszert létrehozni, mely biztosítja a kormányozhatóságot, így az olasz választási törvény folyamatos mutációban van. Már csak ezért is számított kisebb csodának, hogy az olasz parlament alkotmánybizottságának négy fő politikai csoportja – a balközép kormányzó Demokrata Párt (PD), a jobbközép Hajrá Olaszország (FI), a jobboldali Északi Liga (Lega) és a populista Öt Csillag Mozgalom (M5S) – megegyezett az új választási rendszerről. Még akkor is, ha ezúttal is kiderült, hogy minden csoda három napig tart, s alig kezdődött meg múlt héten az alsóházban a törvénytervezet tárgyalása és a módosító javaslatok szavazása, az egység máris megbomlott. 

Ma az alsóházban 630 képviselő közül 292 PD-s, 88 M5S-és, 50 FI-s és 19 a Legához tartozik. Ez a Ház több mint 60 százalékos többségét jelenti. 210 módosítási javaslatot kellett volna bírni ennek az egységnek. Már a szavazás második napján kitört az első botrány: az M5S vezetősége újra online blogjára akarta vinni a választási törvény kérdését, és ezzel ismét el akarta tolni pár nappal a végső szavazás időpontját. A PD engedett, a többi párt háborgott. Az M5S online blogján a párt gyakran szavazást indít hívei között, hogy „demokratikus úton” bevonjon mindenkit a fontos döntésekbe. A valóságban a szavazások nincsenek megfelelően ellenőrizve és maximum pár százezer embert érintenek, a több mint 47 millió választóhoz képest.

Pedig a folyamat jól indult, először a négy fő párt egyetértett a törvényjavaslattal, mindenki lemondott valamiről, vagy legalábbis úgy tett, mintha lemondott volna, hogy a nagy egyezség éljen. Belement volna az alkuba még a kormányzó PD is, annak ellenére, hogy a jelenlegi rendszer alapján szinte biztos, hogy egy választás csak gyengítette volna őket, főleg az M5S erősödése miatt. A Lega a másik olyan párt, amely viszonylag kevés problémát okozott az új törvény megírása alatt. A jobboldali párt azért ült le tárgyalni, mert minél előbb döntés születik, annál előbb új választásokat írnak ki, és így ki tudja használni a jelenlegi népszerűségét, mely a migrációs kérdés miatt jelentősen növekedett az elmúlt hónapokban. Az FI kifejezetten az arányos rendszer mellett van, mert néhány területen nem annyira népszerűek, főleg az északi régiókban, és ezért a Legával kellene egyezkedniük. Továbbá várnának a választásokkal is, hogy megerősödjenek, és hogy Berlusconi újra indulhasson. A volt miniszterelnök jelenleg az Európai Bíróság döntését várja a Severino-törvényről, mely szerint egy adózási csalás miatt nem indulhat.

Nagyobb gondot okoztak a parlament további delegációi. A M5S azt mondta, hogy a párt nem változott, még mindig rendszerellenes, de leült a tárgyalóasztalhoz, hogy ne legyen még egy alkotmányellenes törvény. Három alapkérdésben azért a tárgyalások elejétől nem akart engedni. Először is ragaszkodtak a kettős szavazáshoz, tehát hogy a választók külön megválaszthassák az egyéni jelöltet és a listát. Az M5S, mivel egy elég fiatal párt, nincsenek meghatározó politikusai minden területen, ezért nekik inkább az arányos rendszer kedvezne. Ha a szavazók csak egy voksot adhatnak le, félő az euroszkeptikus párt számára, hogy az egyéni kerületekben a helyi erős jelöltre szavaznak az emberek, így a listájuk sem kap szavazatot. Ezenkívül az M5S nyitottá tenné a szavazólistákat, hogy ne a pártok vezetősége, hanem a szavazók dönthessenek a jelöltekről. Ebben valószínűleg nem annyira hisznek, de mivel a két tradicionális párt, a balközép PD és a jobbközép FI így választja a jelöltjeit, és mivel ők egy alternatív párt akarnak lenni, meghagynák a demokratikus utat. Igazából a frontember, Beppe Grillo dönt mindenről, és ha valaki ellent mer mondani, azt gyorsan kirakják a felettébb „demokratikus” pártból. A harmadik pont a már említett kormányozhatóságot célzó korrektíva: amely párt több szavazatot nyer el, kaphasson egy 51 százalékos többségi bónuszt. Nyilván azért akarják, mert jelenleg hajszálnyival ugyan, de ők az elsők a közvélemény-kutatásokban. Persze a többségi bónuszt csak egy önálló pártnak adnák oda, koalícióknak nem, attól tartva, hogy a bal- vagy jobboldali pártok összefogva erősebbek lennének.

Az új választási rendszert másfelől a parlamenti kis pártok kritizálták különösen. Először is ők is a két szavazati lehetőség mellett vannak, de pont az ellenkező érvek miatt, mint az M5S. Sokuk erős egy-egy területen, de országos szinten nem nagy a támogatottságuk, viszont előfordulhat, hogy a szavazóik nem az ő jelöltjükre szavaznak, hanem a kevésbé rossz, de valószínűsíthetően nyerő lista jelöltjére. Tehát például ha a választó nem akarja, hogy az M5S nyerjen, akkor az egyetlen alternatíva a PD, a kicsi bal- és jobboldali pártok visszacsúsznak. A többségi rendszer egyébként jobban kedvezne nekik, mert akkor a saját oldalukon álló nagyobb pártok kénytelenek lennének koalíciót kötni velük a választások előtt, hogy nyerni tudjanak bizonyos területeken. Ezenkívül az 5 százalékos küszöböt is túl magasnak találjak. Ez egyébként a PD és FI döntése volt, mert ezzel egyrészt Renzi ki akarja zárni azokat a baloldali kis pártokat, amelyek közül többen a PD-ből váltak ki az elmúlt hónapok során, a legutóbbi a volt miniszterelnök, Bersani 1. Cikk – Demokratikus és Progresszív Mozgalom (Art.1-MDP) nevű pártja. Másrészt Berlusconi is ki akarja zárni a jobboldali kis pártokat, például a jelenlegi koalíciós kormány egyik főszereplőjének, a külügyminiszter Angelino Alfanónak pártját (Társadalmi Alternatíva). Ezek a pártok a tárgyalások elejétől kijelentették, hogy a „parlament a nagy egyezség foglya”.

És hogy milyen is a megálmodott új törvény? Először úgy jelentették be, hogy az új választási törvény valójában a német rendszert másolja, de hamar kiderült, hogy sok alapkérdésben eltér tőle. Egyrészt Németországban minden állampolgár két szavazatot adhat le: egyet a listára, egyet az egyéni jelöltre, így egy kis párti vagy független jelölt is bekerülhet a parlamentbe. Másrészt a német parlament mandátumainak száma változó. A többségi rendszerben nyertes jelölt mindig bekerül a parlamentbe, akkor is, ha pártja kevesebb listás helyet szerzett, míg Olaszországban az egyéni kerületek számát lecsökkentették, hogy ne tudjon több jelöltet vinni az a párt, mely arányosan kevesebb mandátumot szerzett.

Az új olasz választási rendszer alapján a képviselők 60 százaléka arányos szavazati rendszerrel kerülne be a parlamentbe. 28 választási körzetet állapítottak meg, ahol a pártok egy minimum 2, maximum 6 jelöltet felsorakoztató, zárt listát állíthatnak, tehát a pártok határoznák meg, kik a listás jelöltjeik, a választók nem fejezhetik ki preferenciájukat ebben az esetben. A további 40 százalék többségi rendszer szerint kaphat mandátumot. Az alsóházhoz 225, a felsőházhoz 115 egyéni választókerületet írtak ki. Az egyéni jelölteknek elég eggyel több szavazatot elérni, mint vetélytársaiknak, és bent vannak a parlamentben, de csak akkor, ha pártjuk listája is elérte legalább az 5 százalékot. Ez a vegyes rendszer mind az alsó-, mind a felsőházra egyaránt érvényes lenne. Minden választó csak egy szavazatot adhat le, tehát amikor az egyéni jelöltre szavaz, egyúttal a listára is szavaz. Az egyéni jelöltek minimum 40 százaléka nő, és a listákon felváltva kell hogy szerepeljenek a női és férfi jelöltek.

Mikor még élt a remény a megegyezésre, megkerestem Eleonora Cimbrót, az Art.1-MDP párt országgyűlési képviselőjét, hogy a helyzet aktuális állásáról érdeklődjek. A politikus felvette a telefont, azonban a nyugodt tárgyalások helyett a háttérben iszonyatos nagy hangzavar, kiabálás hallatszott. A beszélgetés során Cimbro egyetlen mondatot kiabált a kagylóba: „égszakadás, úgy néz ki, az egységnek annyi”. A módosító javaslatok harmadik szavazási napján egy titkos szavazás egy másodrendű kérdésről megbuktatta az egyezséget. Egy pillanatra, „véletlenül”, az eredménytáblán pontosan látszott, ki szavazott a kérdés mellett és így az egyezség ellen: az egész M5S, sőt pár PD-s is. A kérdést ráadásul egy FI-politikus nyújtotta be, és az FI, hogy az egységet fenntartsa, saját embere előterjesztése ellen szavazott. Ez elég volt ahhoz, hogy elszabaduljanak az indulatok, mindenki egymásra mutogatott. Az ülést berekesztették délutánig, de mivel egész nap nem csitultak az indulatok, végül estére úgy döntöttek, hogy visszadobják a kérdést az alkotmánybizottságnak.

Majdnem minden főbb párt képviselője csalódottan nyilatkozott az esemény másnapján, egyedül az Öt Csillag Mozgalom képviselői nem beszélhettek. Matteo Mauri, a PD képviselője szerint „nagyon nehéz lesz újra indulni egy ilyen csalódás után. Pártja úgy döntött, hogy óvatosan megy tovább: el akarták kerülni, hogy az indulatok tovább uralják a tárgyalásokat, ezért jobbnak látták visszaküldeni a tervezetet az alkotmánybizottságba. Meg fogják látni a következő hetekben, hogy lesz-e olyan, aki még leül a tárgyalóasztalhoz.” Majd hozzátette: „a PD a többségi rendszer mellett lenne, de be kellett látnunk, hogy a Legán kívül ez senkinek nem kedvezett volna, ezért saját érdekünkkel szembemenve egy arányos rendszert is elfogadtunk.” Egy másik PD-s képviselő, Paolo Cova szerint „az M5S hibája az egyezség felbomlása, és ha nem vesznek részt a további tárgyalásokban, az új törvénynek nem lesz értelme, így arra ítélik az országot, hogy az alkotmánybíróság tervei alapján menjen szavazni”.

Eleonora Cimbro, az Art.1-MDP képviselője szerint „a nagy pártok közötti egyezmény egy tejesen másodlagos kérdésen ment el. Mondhatták volna, hogy rendben, akkor ez most nem jött be, de menjünk tovább a következő kérdéssel, de nem, az első apró problémánál feladták, színjáték az egész.” Az, hogy a baloldalon is voltak ellenszavazatok a képviselő asszony szerint „annak tudható be, hogy Renzi elvesztette a józan ítélőképességét, és ezt a pártján belül is észrevették, ezért elkezdték bojkottálni.” Ami magát a törvényt illeti, inkább „nyitott listákat szeretnének, mert demokratikusabb, ha a szavazók kiválaszthatják kedvelt jelöltjüket. Ők is a kettős szavazás és többségi rendszer mellett vannak, így a pártok a választások előtt lépnének koalícióra”, ami szerinte koherensebb és tartósabb lenne. Megkérdeztem, hogy ha a baloldalnak jobb a többségi rendszer, miért erőltetik az arányosat. A képviselő asszony szerint „Renzi nem kapta volna meg Berlusconi támogatását, ha nem az ő irányát követi, ami ma úgy látszik, fontosabb, mint a saját oldala.”

Antonio Palmieri (Forza Italia) országgyűlési képviselője szerint „nemcsak az M5S adta fel az egyezményt, hanem maga a PD is”. Majd folytatta: „a következő lépéseket nem lehet előre látni, az FI már készen áll egy új közös törvény megírására, de amikor majd újra leülnek egy asztalhoz, továbbra sem fogják elfogadni a nyílt listákat, mert szerintünk az az egyes körzetekben a bűnözés melegágya lehet”. Ezenkívül, „mivel ma egy három pólusú politikai élet van, az arányos rendszer mutatja meg, hogy milyenek az erőviszonyok.” Vincenzo Sofo a Lega politikusa szerint „a választási rendszer formája másodlagos, az a fontos, hogy minél előbb választások legyenek, mert a jelenlegi parlament nem képes együtt dolgozni, ez a csőd is ezt mutatja: nincs kormányozni képes többség és nincs effektív politikai vonal”. Majd hozzátette „azért is lett annyi az egyezménynek, mert sok politikus meg akarja tartani a székét, amíg lehet, főleg az M5S”, amely egyébként a politikus szerint „egy teljesen megbízhatatlan párt, és erről újabb bizonyságot tett, mert előbb elfogadta a tervezetet, majd az első lehetséges alkalommal szabotálta”.

Az elmúlt évtizedeket vizsgálva a legsikeresebbnek mondható rendszer a 90-es évektől 2005-ig érvényben lévő Mattarellum választási törvény volt, melyben a parlament 75 százaléka többségi rendszer alapján került megválasztásra, és csak negyede arányossal. Aztán jött a Berlusconi-éra, mely az úgynevezett Porcellummal egy tejesen arányosított szavazati rendszert vezetett be, zárt listákat és többségi bónuszt. Az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte a többségi bónuszt és bevezette a nyílt listákat. Az így létrejött Constellum (mely a Szenátusra azóta is érvényes), alkotmányos lett, de lehetetlenné tette egy biztos többség létrejöttét. Az operatívabb és effektíve fontosabb alsóházban a választási törvény a Renzi-éra alatt változott meg, amikor is bevezették az Italicumot. A többségi elven alapuló rendszerben a legtöbb szavazatot elért párt 51 százalékos többségi bónuszt kaphatott volna. Az alkotmánybíróság ezt a többségi bónuszt is alkotmányellenesnek ítélte, de hogy elkerülje a kormányozhatatlanságot, engedélyezte, hogy ha egy párt elér minimum 40 százalékot, akkor megkaphatja a bónuszt. A valóságban 1958 óta egyetlen párt sem ért el ilyen eredményt, és a mai három pólusú rendszerben (bal, jobb és M5S) még kevesebb esély van erre. Összegezve, az új választási rendszer három fő célja, hogy harmonizálja a két Ház választási rendszerét, hogy a választási törvényt az állampolgárok képviselői dolgozzák ki, ne az alkotmánybíróság, és, hogy a választási rendszer demokratikus legyen, de biztosítsa a kormányozhatóságot.

Botrányos voksolás

Vasárnap több mint ezer községben időközi választásokat tartottak Olaszországban. Az egyik fő helyszín Szicília régió volt, ahol a kampány alatt sorra „tűntek el” a jelöltek. Trapaniban például öt közül a jobbközép két jelöltjét letartóztatták, de ennek ellenére hivatalosan nem vonták vissza indulásukat, mert különben a párt nem kapott volna egyetlen szavazatot sem és nem lett volna képviselve a városi tanácsban. Egy másik városban, Avolában, az egyik jelölt azzal kereste meg az északi városokba „emigrált” fiatalokat, hogy kifizeti nekik a repülőjegyüket, ha elmennek hétvégén Szicíliába és rá szavaznak. Ilaria elmondása szerint „még vasárnap is felhívtak, hogy kikérdezzenek, hol vagyok, kire szavaztam, a családtagjaim kire szavaztak, egyszerűen felháborító.” Egy másik maffiaközpontban, Nápoly mellett a rendőrség több száz előre kitöltött szavazólapot foglalt le, melyeket egy kétes győzelem esetén vetettek volna be. Három személyt tartóztattak le és kihallgatják a politikust is. Északon sem volt botrányoktól mentes a választás: a balra húzó Genovában Molotov-koktélt dobtak az Északi Liga központjára, de Padovában is a Lega ellen tüntettek. Mivel az ottani jelölt nem volt hajlandó nyilatkozni a helyi napilapnak, az Il Mattino di Padova üres lappal jelent meg.