Merkel ezzel a stratégiával sikeresen fedi le a társadalom egyre szélesebb csoportjait. A baloldal pedig közben egyre inkább szorul vissza a legszűkebb bázisára. Schulznak az is jelentős problémát okoz, hogy egy tisztán baloldali – azaz az SPD, a Baloldal és a Zöldek közötti – koalíciót a németek óriási többsége elutasít. A Baloldaltól még a szocdem szavazók is ódzkodnak.
Schulz belátta: a jelenlegi csökkenő népszerűség mellett az egyetlen esélye, ha előremenekül, és akkor is harcol, ha amúgy Merkel eddig még egyetlen támadására, kritikájára nem reagált érdemben. Ha kancellár nem is lehet ezzel Schulz, erős ellenzéki jelenlétet biztosíthat a szociáldemokraták számára. A német lapok információi szerint a szocdemek egyre inkább elfogadták, hogy ősztől nem tudnak kancellárt adni – és készek ezúttal ellenzékbe vonulni. Ellenzékből ugyanis könnyebben tudják Merkelt visszatolni a jobboldali térfélre. Amíg ugyanis Merkel egy nagykoalíció élén áll, ráadásul egy eleve eléggé centrista politikával, a baloldal csak olyan szélbalos pozíciót tudna vele szemben elfoglalni, amely csupán a társadalom töredékét szólítja meg.
Merkelnek használ az is, hogy Németországban a politikai stabilitás az egyik legfontosabb érték a szavazók szemében. Konrad Adenauer jelszava volt még az ötvenes években, hogy „semmi kísérletezgetést”, és ez még ma is hat. Ellentétben például a francia választókkal, a németek ritkán szoktak valódi forradalmat végrehajtani a szavazófülkékben. Az elmúlt majdnem hetven évben összesen háromszor fordult elő, hogy egy hivatalban lévő kancellár elvesztette volna a választást. Merkelnek sem kell ettől különösen tartania.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!