Egyre nehezebb magyar előadót találni, aki nyíltan politikai témájú kerekasztal-beszélgetésen vállalja véleményét – ezt egy prágai központú európai uniós kutatóintézet szakértőjének tömör véleménye arra a kérdésünkre, szerinte miért csak elvétve lehet magyarokat látni a nemzetközi véleményformálás bevett terepein, a magas rangú közéleti szereplőket felvonultató konferenciákon.
Hogy csak a közelben nézzünk szét, a cseh Prague Summit, a Bled Stratégiai Fórum Szlovéniában, a belgrádi Biztonsági Fórum, a dél-lengyelországi Krynicában rendezett Gazdasági Fórum, a pozsonyi Globsec biztonságpolitikai csúcs és annak EU-s formátuma, a Tatra Summit bőséges alkalmat szolgáltatnak évről évre, hogy a magyar politikai vezetés és a háttérintézmények kutatói újból és újból bemutatkozhassanak és rákapcsolódhassanak az európai, globális trendekre. De nem csak hogy belehallgassanak, mi zajlik a politikai döntéshozatal környékén, hanem hogy megfontolható érveket is bedobjanak, így bármennyire korlátozottan, de tényezővé verekedje fel magát Magyarország a régióban.
Példának okáért ezeken a fórumokon nyílna terep arra is, hogy az illegális migráció témáját – amellyel az ember itthon és külföldön kizárólag kormánypropaganda formájában találkozik – szakmai érvekkel is alá lehessen támasztani, vagy akár a gazdasági válságból való kilábalás unortodoxnak tartott megoldásairól – például a magyar államadósság valóban érdekes átstrukturálásáról – is lehetne bátran beszélni. A hat, éves szinten megrendezett régiós konferencia résztvevői között túlzás nélkül nagyítóval kell keresni a magyar hozzászólókat. Egyedül a megosztó témákat, a feszült viták közegét kedvelő Szijjártó Péter nevével találkozhatunk visszatérő módon. Az ellenzéki oldalról viszont kedvelt meghívott Szijjártó egykori elődje, Balázs Péter, aki egyébként egyedüli magyar előadója volt a most június közepén tartott prágai politikai csúcstalálkozónak.
A kormányzati forrásokkal ellátott intézeteket éppen a pénz akadályozza abban, hogy a nemzetközi közeget elérjék. Egyrészt nincsenek rászorulva külföldi pályázati forrásokra, projektrészvételre, így nem kényszerülnek részt venni a nemzetközi vérkeringésben. Másrészt kormányzati függőségük eleve csökkenti hitelességüket a nemzetközi térben. Ám a kérdés nem ennyire egyszerű, az ilyen intézeteknek mégiscsak jobb, közvetlenebb kapcsolatuk van a kormányzat irányába, mint a függetleneknek, így elvileg a konferenciaszervező fél számára sem lényegtelen, hogy a kormányközeli intézet meghívásával egyúttal hány kézfogásra kerülhet az adott ország legfelsőbb vezetéséhez
– magyarázta lapunknak Bartha Dániel, a budapesti székhelyű Euroatlanti Integráció és Demokrácia Központ (Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy - CEID) igazgatója, aki egyébként korábban a pozsonyi Globsecnél dolgozott.
Az Antall József Tudásközpont (AJTK) 2015-ben 390 millió forintot kapott a Miniszterelnökségtől, ebből csak 120 milliót a brüsszeli irodájuk megnyitására és működtetésére. A Danube Institute konzervatív agytrösztöt támogató és azzal egy helyre bejegyzett Batthyány Lajos Alapítvány 2015-ben 251 millió forint központi költségvetési pénzt tudott lehívni. Ezek az összegek nyilvánvalóan alacsonyak egy gazdagabb nyugati országban elérhető költségvetéshez képest, ahhoz mégis elegendőek, hogy ne szoruljanak alternatív forrásokra.
Hogy a politikusokon túl ki határozza meg a trendi témákat, nagyon is fontos ügy, mellesleg közvélekedést alakító országimázskérdés. A szlovákok elérték, hogy a Globsec márkanév mára összeforrott Pozsonnyal, a szlovénok is felküzdötték magukat Bleddel a közérdeklődés központjába, szívesen jönnek csúcsvezetők a festői Alpok tövébe. Krynica sem helyezkedett túl rosszul, mert kis Davosként vagy a kelet Davosaként emlegetik. Az imázskérdés mellett persze a lényeg a soft power alkalmazása, vagyis a finomhangolt befolyásszerzés, a legújabb kori diplomácia e cizellált eszköze trendek, témák figyelésére és közvetett alakítására. Budapest is hosszú évek óta építkezik már, de a jelek szerint kicsit később kezd kiforrni, miben tud újat mutatni a nemzetközi politikai-gazdasági döntéshozatal számára.
Navracsics Tibor egykori igazságügyi miniszter körül lazán szerveződött kör segítségével kinőtt először egy dizájn-agytröszt, a Design Terminal, majd – már a Navracsics-korszak után – egy általuk szervezett startup-konferencia, a Brain Bar, ami Bartha szerint jelenleg messze a legszínvonalasabb ilyen jellegű rendezvény Magyarországon. Viszont a startup-tematika népszerűségére a Külügyi és Külgazdasági Intézet hamar felfigyelt, és felkérte az AJTK-t, hogy hozza létre a Think Budapestet, amit jelentősen támogatott a Visegrádi Alapon keresztül, valamint nagylelkűen szponzorál az Magyar Villamos Művek Zrt.
Mindkét rendezvény szakmailag kifejezetten színvonalas, de be kellett volna ismerni, hogy a régió nem elég nagy, hogy Budapest egy-két hónapon belül két hasonló tematikájú rendezvénynek adjon otthont – vélekedik a CEID vezetője.
Hogy nem dolgozott Magyarország egy jól eltalált konferencia meghonosításával, másfelől sem igaz. Még pár éve kiváló terep kínálkozott Budapestnek kiberbiztonsági téren összegyűjteni a döntéshozó feleket. Az ötlet Szemerkényi Rékához, Orbán Viktor egykori nemzetbiztonsági tanácsadójához, most visszahívott washingtoni nagykövethez volt köthető.
2012-ben még olyan politikusokat sikerült elhívni, mint William Hague akkori brit külügyminiszter, ami pillanatokra érezhetően emelte a magyar főváros presztízsét. Hogy mára alapvetően másképp gondolkodik a kormány a hálózatok biztonságáról, a kritikus infrastruktúráról, azt nemrégiben egy orosz szoftvercég kormányzati rendszerben való felbukkanása is érzékelteti. A nemzeti konzultáció online kérdőívét menedzselő orosz Yandex és hasonlók árnyékában tehát nem meglepő, hogy a kiberbiztonsági fórum elvesztette nemzetközi jellegét, és maradt a Nemzeti Kiberbiztonsági Konferencia elnevezés. Az eseményen magyar szakemberek cseréltek eszmét magyar szakemberekkel, ami nyilvánvalóan egészen más horizontot ad a kiberbiztonság témájának. Hogy az adatbiztonság ügye ma tényleg egészen más szinten áll, annak mi sem ékesebb jele, hogy a 2012-es Kibertér Konferencia honlapján – ahol naiv módon az akkori felszólalók listájába néztünk volna bele - most egy ajakfeltöltéssel foglalkozó cég jelentkezik be.
Akkor mit adjon Budapest a világnak? Balázs Péter volt külügyminiszter és hazánk első uniós biztosa szerint a magyar főváros nyugodtan lehetne bevett helyszíne egy EU-szomszédsági konferenciának, amely a keleti aspiráns és EU-partnerségi országokat egybegyűjtené. Vagy éppen a 2004-ben csatlakozott „új” uniós tagállamok csúcsát lehetne megrendezni itt, ahol rengeteg lényeges témáról, fejlesztési forrásokról, EU-s támogatási politikáról lehetne egységes álláspontot kialakítani – fogalmazott lapunknak.
A fiatal kutatói, szakértői generációnak mindettől függetlenül el kellene tudni érnie azokat a fórumokat, ahol a jövő trendjeit alakítják, legyen az biztonságpolitika, innováció vagy kereskedelem. Ezt azt igényt mérte fel helyesen a Stumpf István alkotmánybíró lánya, Stumpf Anna által vezetett Hungary Initiatives Foundation, amely fiatal véleményvezéreket, szakértőket hoz Magyarországra előadni, és visz ki külföldre magyar kutatókat különböző fórumokra, egyetemekre. És kétségkívül a Külügyi és Külgazdasági Intézetben is dolgozik sok fiatal kutató, akik meg tudnak nyilvánulni nemzetközi porondon.
