Ehhez jön még az a folyamat, hogy Netanjahu egyre inkább az úgynevezett illiberális országok táborához közelíti az országát. Emlékezetes, hogy a külföldi támogatást kapó civil szervezeteket megbélyegző magyar törvény is izraeli mintára készült, és ott is természetesen elsősorban a Soros támogatását élvező szervezetekről van szó, amelyek a tel-avivi külügy szerint „aláássák Izrael demokratikusan megválasztott kormányát”, és „rágalmazzák Izraelt”, mert úgymond megkérdőjelezik a jogát az önvédelemhez.
Netanjahu számára egyre fontosabbak az illiberális szövetségesek – Oroszország, Törökország, Egyiptom, Amerikában a Trump-adminisztráció és most már Magyarország is –, akik elismerik a Nagy-Izrael projektet, és nem akadékoskodnak a palesztinok jogaival, nem emlegetik a külön palesztin államot. Ezekben a szövetségekben az a végtelenül cinikus – írja Zonszein –, hogy Netanjahu kész akár az alig burkolt antiszemitizmust is elnézni ezeknek a jobboldali rendszereknek, hiszen támogatják őt a céljai elérésében.
