Ritkán olvashat az ember olyat, hogy Izrael cserben hagyta a zsidóságot. Márpedig Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke nem kevesebbet állított az amerikai AP hírügynökségnek, miután Benjamin Netanjahu miniszterelnök utasítására az izraeli külügyminisztérium visszavonatta budapesti nagykövetével a kormány Soros Györgyöt ábrázoló plakátjait elítélő nyilatkozatát. Majd most hétfőn Budapestre érkezett, hogy találkozzon Orbán Viktor magyar kormányfővel.
Elsőre talán nehezen érthető, de a magyar származású, a holokausztot is Budapesten túlélő zsidó üzletember Soros Györgyöt nemhogy védelmébe venné Izrael kormánya, de mintha kifejezetten egyetértene azzal, hogy a magyar kormányzati kommunikáció mumust csinál belőle. Hasonlóképpen tavaly Donald Trump amerikai elnök kampányában is feltűnt, mint a rivális demokratákat támogató Wall Street-i pénzemberek egyik jellegzetes alakja. Vagyis ha Soros Györgyöt támadják valahol, az nem olyan antiszemitizmus, ami miatt Netanjahunak fel kellene emelnie a hangját.
###HIRDETES###
Mairav Zonszein izraeli újságíró a The New York Timesban igyekezett megvilágítani, hogyan lehetséges ez. Az első és legfontosabb, hogy Soros a Nyílt Társadalom Alapítványon keresztül támogatja a B’Tselem nevű izraeli emberi jogi szervezetet, ahogy a Megtörni a Csendet elnevezésű, zsidó veteránok által alapított mozgalmat is.
Mindkettő erősen kritikus az izraeli megszállással szemben, fellép az emberi jogok megsértése, a palesztinok elnyomása ellen, ami már önmagában is a hazaárulás szinonimája az izraeli jobboldalon.
Az ellentét azonban ennél is mélyebben gyökerezik, legalábbis Zonszein szerint Soros univerzális humanizmusa egy olyan zsidó identitás kifejeződése, amit a keményvonalas izraeli nacionalisták – mint a Netanjahut támogató koalíciós pártok – elátkoznak. Ők ugyanis ragaszkodnak ahhoz a klasszikus cionista ideához, amely szándéka szerint felszámolná a zsidó diaszpórát, és minden zsidót Izrael földjén akar látni. Netanjahu a 2015-ös párizsi kóser bolt elleni támadás után is arra biztatta a francia zsidókat, hogy térjenek haza Izraelbe, mert máshol nem biztonságos.
Ehhez jön még az a folyamat, hogy Netanjahu egyre inkább az úgynevezett illiberális országok táborához közelíti az országát. Emlékezetes, hogy a külföldi támogatást kapó civil szervezeteket megbélyegző magyar törvény is izraeli mintára készült, és ott is természetesen elsősorban a Soros támogatását élvező szervezetekről van szó, amelyek a tel-avivi külügy szerint „aláássák Izrael demokratikusan megválasztott kormányát”, és „rágalmazzák Izraelt”, mert úgymond megkérdőjelezik a jogát az önvédelemhez.
Netanjahu számára egyre fontosabbak az illiberális szövetségesek – Oroszország, Törökország, Egyiptom, Amerikában a Trump-adminisztráció és most már Magyarország is –, akik elismerik a Nagy-Izrael projektet, és nem akadékoskodnak a palesztinok jogaival, nem emlegetik a külön palesztin államot. Ezekben a szövetségekben az a végtelenül cinikus – írja Zonszein –, hogy Netanjahu kész akár az alig burkolt antiszemitizmust is elnézni ezeknek a jobboldali rendszereknek, hiszen támogatják őt a céljai elérésében.
