Még fél év, és meglesz az új uniós menekültügyi rendszer

Az ígéret szerint az Uniós Menekültügyi Ügynökség nem lesz sóhivatal.

A téma parlamenti jelentéstevője Niedermüller Péter. A Demokratikus Koalíció alelnöke kérdésünkre elmondta, tévedés azt gondolni, hogy az új ügynökség a tagállamoktól hatáskört von el, mert a hangsúly az együttműködésen van. Ha egy tagállam ebben nem vesz részt, akkor ez azt jelenti, hogy másokra nagyobb teher hárul, ezzel persze már el is jutottunk ahhoz az akadémikus vitához, hogy a szolidaritás a menekültek befogadását vagy a kerítések építését jelenti. Niedermüller szerint az Európai Parlament széles körben támogatta a javaslatot, és az eddigiek alapján ezt tapasztalta a tagállamokat tömörítő Európai Tanács részéről is.

Nyilatkozott lapunknak a Liberálisok európai parlamenti frakciójának témáért felelős képviselője, Cecilia Wikström is. A svéd politikus leszögezte: „az Európai Menekültügyi Ügynökségnek teljes jogú és független ügynökségnek kell lennie. És képesnek kell lennie arra is, hogy hatékonyan ellenőrizze a közös európai menekültügyi rendszer valamennyi tagállam általi teljes és helyes végrehajtását.”

Közben több területen is a célegyenesbe fordult olyan jogszabályok megalkotása, amelyek más módon kapcsolódnak a migrációhoz, és amelyek nem mellesleg tagállami hatásköröket szűkítenek vagy vonnak el. Az egyik ilyen az új kékkártya-rendszer, amely a harmadik országbeli munkavállalók számára teszi lehetővé az EU-s munkavégzést. Ez tulajdonképpen a gazdasági bevándorlás legális formája, viszont valamivel bonyolultabb, és sokkal veszélytelenebb, mint egy ladikon átkelni a Földközi-tengeren. A leendő munkavállalónak ugyanis rendelkeznie kell egy legalább 9 hónapra szóló munkaszerződéssel (vagy erre vonatkozó ajánlattal), és a munkakör betöltéséhez szükséges képesítésekkel, az ezt igazoló dokumentumokkal. A munkaadónak pedig vállalnia kell, hogy az ágazati átlagbér és annak 1,4-szerese közötti összegű fizetést ad. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a kék kártyát biztonsági okból visszavonják vagy nem hosszabbítják meg.

A másik jogszabály a nemzetközi védelem időtartamára vonatkozik, amelyet egységesen öt évben állapítanak meg, és szükség esetén újabb öt-öt évre lehet meghosszabbítani. A cél az, hogy a menedékkérők egyenlő bánásmódban részesüljenek, és ugyanolyan védelmet élvezzenek, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban nyújtották be a kérelmet. Ha már nincs szükség védelemre, a hatóságok visszavonhatják azt. Ezt akkor is megtehetik, ha az érintett terrorizmus vagy súlyos bűncselekmény gyanújába kerül. Fontos, hogy amikor azt mérlegelik, hogy a származási ország biztonságossá vált-e, akkor az uniós menekültügyi hivatal értékeléseit kell felhasználni, vagyis nem a tagállam dönti el, hogy hol van polgárháború. Az előbb említett jogszabályok hatályba lépéséhez az uniós miniszterek tanácsának hozzájárulása is szükséges, úgy tűnik azonban, a szükséges többség mindkét esetben biztosított.

A legnagyobb falat természetesen a dublini rendszer reformjáról szóló új szabályozás, amit a magyar kormány kötelező betelepítésnek nevez. A rendszer lényege egyébként az, hogy ha egy tagállam határai elviselhetetlenül nagy nyomás alá kerülnek, mert annyi menedékkérő érkezik, akkor a többi tagállam is beszáll a kérelmek elbírálásába és a menekültek elhelyezésébe. A téma európai parlamenti jelentéstevője, a cikkünkben már megszólaltatott Cecilia Wikström a Magyar Nemzetnek elmondta: „Az Európai Parlamentben jelenleg a különböző politikai csoportok közötti egyeztetés zajlik annak érdekében, hogy véglegesítsük az álláspontunkat, mielőtt megkezdődnek a tárgyalások a tanáccsal. Reméljük, nem sokkal a nyár után elérkezünk erre a pontra, és hasonló egyeztetések zajlanak tagállami szinten is. Nagyon várom, hogy a parlament és a tanács megkezdje a tárgyalásokat, mert egy pozitív végkimenetel alapvetően megváltoztatja majd a most kialakult helyzetet.” Vagyis a menekültkérdés szabályozása ősszel is bőven szolgáltat majd lehetőséget olyan politikai vitákra, amelyek féligazságokon vagy csúsztatásokon alapulnak.