Miközben kormányzati politika épül Magyarországon a „kötelező betelepítés” megakadályozására, az Európai Unióban lépésről lépésre készülnek az új menekült- és migrációügyi szabályok, természetesen ezek egyike sem szól bevándorlók kényszerletelepítéséről. Az első ilyen lépés a határvédelmet ellátó Frontex hatáskörének kibővítése volt, jelentős többletköltségvetéssel. A következő nagyobb állomás az Európai Menekültügyi Ügynökséggel kapcsolatos szabályozás, amely felelős lesz a formálódó közös menekültpolitika végrehajtásáért. Ide tartozik többek között a befogadási feltételek biztosítása vagy a jogsegélyhez való jog garantálása. Tulajdonképpen ez az a keret, amelyet majd az új menekültügyi szabályozás tölt meg tartalommal. A menekültügyi ügynökségről szóló jogszabályt az Európai Parlament illetékes szakbizottsága már nagy többséggel támogatta, most intézményközi egyeztetések folynak, de a tervek szerint év végéig, még az észt elnökség alatt véglegesítik a jogszabályt.
A jogszabály felelőse az Európai Néppártban (ide tartozik a Fidesz is) Carlos Coelho volt. A portugál politikus a Magyar Nemzetnek kijelentette: „az ügynökség új hatáskörei, megnövekedett működési, pénzügyi, technikai és emberi erőforrásai lehetővé teszik a tagállamoknak a jelenlegi menekültügyi válság kezelésének jobb támogatását”. Megítélése szerint az ügynökség kulcsfontosságú lesz a közös európai menekültügyi rendszer reformjának végrehajtásában, különösen a menedékjogi döntések nagyobb összehangolásának biztosításával, az úgynevezett menedékjogi bevásárlás megakadályozása érdekében. Utóbbi azt jelenti, hogy ha a szabályok közösek lesznek, nem éri majd meg különböző tagállamban menedékjogért folyamodni. Carlos Coelho hozzátette: az ügynökség nem csodafegyver, minden tagállamnak továbbra is hozzá kell járulnia ehhez az összehangolt erőfeszítéshez. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a Fidesz pártcsaládja megint az ellenkezőjét mondja a magyar kormánypártnak, hiszen Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára nemrég kijelentette: ez az intézmény jogokat von el a tagországoktól, és felgyorsítja a bevándorlást, ezért a magyar kormány nem ért egyet a felállításával.
A téma parlamenti jelentéstevője Niedermüller Péter. A Demokratikus Koalíció alelnöke kérdésünkre elmondta, tévedés azt gondolni, hogy az új ügynökség a tagállamoktól hatáskört von el, mert a hangsúly az együttműködésen van. Ha egy tagállam ebben nem vesz részt, akkor ez azt jelenti, hogy másokra nagyobb teher hárul, ezzel persze már el is jutottunk ahhoz az akadémikus vitához, hogy a szolidaritás a menekültek befogadását vagy a kerítések építését jelenti. Niedermüller szerint az Európai Parlament széles körben támogatta a javaslatot, és az eddigiek alapján ezt tapasztalta a tagállamokat tömörítő Európai Tanács részéről is.
Nyilatkozott lapunknak a Liberálisok európai parlamenti frakciójának témáért felelős képviselője, Cecilia Wikström is. A svéd politikus leszögezte: „az Európai Menekültügyi Ügynökségnek teljes jogú és független ügynökségnek kell lennie. És képesnek kell lennie arra is, hogy hatékonyan ellenőrizze a közös európai menekültügyi rendszer valamennyi tagállam általi teljes és helyes végrehajtását.”
Közben több területen is a célegyenesbe fordult olyan jogszabályok megalkotása, amelyek más módon kapcsolódnak a migrációhoz, és amelyek nem mellesleg tagállami hatásköröket szűkítenek vagy vonnak el. Az egyik ilyen az új kékkártya-rendszer, amely a harmadik országbeli munkavállalók számára teszi lehetővé az EU-s munkavégzést. Ez tulajdonképpen a gazdasági bevándorlás legális formája, viszont valamivel bonyolultabb, és sokkal veszélytelenebb, mint egy ladikon átkelni a Földközi-tengeren. A leendő munkavállalónak ugyanis rendelkeznie kell egy legalább 9 hónapra szóló munkaszerződéssel (vagy erre vonatkozó ajánlattal), és a munkakör betöltéséhez szükséges képesítésekkel, az ezt igazoló dokumentumokkal. A munkaadónak pedig vállalnia kell, hogy az ágazati átlagbér és annak 1,4-szerese közötti összegű fizetést ad. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a kék kártyát biztonsági okból visszavonják vagy nem hosszabbítják meg.
A másik jogszabály a nemzetközi védelem időtartamára vonatkozik, amelyet egységesen öt évben állapítanak meg, és szükség esetén újabb öt-öt évre lehet meghosszabbítani. A cél az, hogy a menedékkérők egyenlő bánásmódban részesüljenek, és ugyanolyan védelmet élvezzenek, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban nyújtották be a kérelmet. Ha már nincs szükség védelemre, a hatóságok visszavonhatják azt. Ezt akkor is megtehetik, ha az érintett terrorizmus vagy súlyos bűncselekmény gyanújába kerül. Fontos, hogy amikor azt mérlegelik, hogy a származási ország biztonságossá vált-e, akkor az uniós menekültügyi hivatal értékeléseit kell felhasználni, vagyis nem a tagállam dönti el, hogy hol van polgárháború. Az előbb említett jogszabályok hatályba lépéséhez az uniós miniszterek tanácsának hozzájárulása is szükséges, úgy tűnik azonban, a szükséges többség mindkét esetben biztosított.
A legnagyobb falat természetesen a dublini rendszer reformjáról szóló új szabályozás, amit a magyar kormány kötelező betelepítésnek nevez. A rendszer lényege egyébként az, hogy ha egy tagállam határai elviselhetetlenül nagy nyomás alá kerülnek, mert annyi menedékkérő érkezik, akkor a többi tagállam is beszáll a kérelmek elbírálásába és a menekültek elhelyezésébe. A téma európai parlamenti jelentéstevője, a cikkünkben már megszólaltatott Cecilia Wikström a Magyar Nemzetnek elmondta: „Az Európai Parlamentben jelenleg a különböző politikai csoportok közötti egyeztetés zajlik annak érdekében, hogy véglegesítsük az álláspontunkat, mielőtt megkezdődnek a tárgyalások a tanáccsal. Reméljük, nem sokkal a nyár után elérkezünk erre a pontra, és hasonló egyeztetések zajlanak tagállami szinten is. Nagyon várom, hogy a parlament és a tanács megkezdje a tárgyalásokat, mert egy pozitív végkimenetel alapvetően megváltoztatja majd a most kialakult helyzetet.” Vagyis a menekültkérdés szabályozása ősszel is bőven szolgáltat majd lehetőséget olyan politikai vitákra, amelyek féligazságokon vagy csúsztatásokon alapulnak.
