Megérkezett Netanjahu, az izraeli báty

A Fidesz és Likud testvérpártok, de a zsidó állam kormányfőjének látogatására hosszú éveket kellett várni.

Nem villámlátogatásra érkezett hétfőn Magyarországra Benjamin Netanjahu: az izraeli kormányfő három éjszakát tölt el Budapesten. A fővárosban közlekedők és a reptérre igyekvők közül a rutinosabbak, emlékezve például a Vlagyimir Putyin orosz elnök körüli biztonsági hercehurcára, talán már jó előre egérutakat tervezgettek, de ezúttal feleslegesen. Miután Lázár János fogadta az izraeli miniszterelnököt, az őt szállító konvoj a reptérről egyenesen az Erzsébet téri The Ritz-Carlton hotelhoz hajtott. 

Igaz, egy csavart azért még belevittek: a gépe hétfőn 17 óra után szállt le, nem sokkal később, mint ahogy a Terrorelhárítási Központ (TEK) előre bejelentette. Csakhogy a Híradó.hu oldalon 16.15 körül jelent meg egy hír, amely szerint Netanjahu gépe csak 19.25-kor száll majd le. Akárhogy is, a konvoj útvonalát érintő útlezárások csak rövid időre okoztak fennakadást a közlekedésben, mivel szakaszonként alig 15-20 percig tartottak az M3-as autópálya bevezetőjétől az Andrássy úton keresztül a Bajcsy-Zsilinszky útig. Ez idő alatt még a helyi lakosokat sem engedték tovább a keresztutcáknál posztoló rendőrök.

Komolyabb készültség csak az Erzsébet téren volt, ahol a TEK kommandósai és civil ruhás rendőrök mellett izraeli biztonsági emberek is várták Netanjahut.

A TEK honlapján elérhető dokumentumok szerint a következő napokban hasonló lezárásokra lehet számítani.

Az ilyen hosszú miniszterelnöki vizitek egyébként meglehetősen szokatlanok, még akkor is, ha visegrádi négyek találkozójának keretében egy füst alatt egyszerre négy állammal is tárgyal. Igaz, van mit bepótolni, hiszen utoljára 1989-ben Jichak Samír folytatott rövid megbeszélést Grósz Károllyal, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárával és Németh Miklós miniszterelnökkel, azóta nem járt nálunk izraeli kormányfő. Pedig az országaink közötti kapcsolatok nem rosszak, sőt.

Izrael esetében a diplomáciát nagyban meghatározza a palesztinkérdés. Ebben a tekintetben a magyar kormány politikájában mintha tapasztalható lenne egy lassú eltolódás Izrael támogatásának irányában. Igaz, Budapest véleménye az ügyben nem döntő, de a zsidók és palesztinok számára minden, akár a legkisebb állam támogatásának elnyerése győztes csatával ér fel.

Márpedig Magyarország része az Európai Uniónak, és ugyanúgy egy szavazattal bír az ENSZ-ben, mint a másfél milliárd lakosú Kína,

és jelenleg az egyik tagja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, mely gyakorta fogalmaz meg Izraelt bíráló határozatokat.

Legutóbb 2012-ben, mikor az ENSZ közgyűlése arról szavazott, hogy Palesztina kapjon-e a Vatikánéhoz hasonló nem tag megfigyelői státust, Magyarország még tartózkodott. Martonyi János akkori külügyminiszter azzal magyarázta a döntést, hogy „a kormány a két független államhoz vezető megoldás híve a közel-keleti rendezésben, és úgy véli, hogy nem ez a célszerű és hatékony módja a békefolyamat előmozdításának”. 2015-ben a külügyi tárca, immár Szijjártó Péterrel az élén, viszont már nyíltan szembement az Európai Unió azon döntésével, hogy a palesztin területekről származó termékeket úgy kell címkézni, hogy kiderüljön a pontos származási helyük. Igaz, az indokok akkor is hasonlók voltak, a külgazdasági és külügyminiszter azt rótta fel a szimbolikus, de éppen ezért fontos uniós határozatnak, hogy nem segíti elő a békét. Idén májusban

izraeli látogatásakor Szijjártó már egészen nyíltan a zsidó állam mögé állt, és úgy nyilatkozott, „sokszor érzi úgy, hogy az ENSZ-ben és az EU-ban is vannak elfogult álláspontok Izraellel szemben”.

De nemcsak az országok, a két kormányzó párt között is jó a kapcsolat. A Fidesz és Benjamin Netanjahu jobboldali alakulata, az Egyesülés (Likud) 2005 óta testvérpártok. Az Index már 2007-ben arról cikkezett, hogy a Fidesz ötször is meghívta Netanjahut Magyarországra, például díszvendégként számítottak rá Orbán Viktor pártelnöki újraválasztásakor, hiába. A portál névtelenül nyilatkozó fideszes politikusokat idézve már tíz éve azt írta, „Bibivel nagyon jóízűeket beszélgettek”.

A két párt másik fontos közös pontja Arthur J. Finkelstein. A kőkemény, kíméletlen stratégiájáról elhíresült amerikai kampányguru a Likudnak és a Fidesznek is tanácsokat adott,

nagyban hozzájárulva választási győzelmükhöz. Ha pedig a Fidesz és a Likud testvérpártok, akkor az utóbbi a báty: a falak építésének ötlete, a muszlim bevándorlók elleni retorika és a civiltörvény is jól rímel az izraelire.

Ebbe az alapvetően jó kapcsolatba rondítottak bele az utóbbi hetek eseményei, az antiszemitának titulált Soros-kampány, illetve Orbán Horthyról formált véleménye. Izraelt, valamint a hazai zsidó szervezeteket is megosztotta a „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!” szlogenű kampány. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) például közleményben ítélte el az amúgy 5,7 milliárd forintba kerülő propagandát, mert a szervezet álláspontja szerint a milliárdos fényképével megjelenő plakátkampány ugyan nem nyíltan antiszemita, alkalmas arra, hogy kontrollálatlan – és akár antiszemita – indulatokat keltsen. Kezdetben egyébként ezen az állásponton volt az izraeli nagykövetség is, amely – a Mazsihiszhez hasonlóan – arra szólította fel a kormányt, hogy vonja vissza a Soros György fényképével közzétett plakátkampányt. Josszi Amrani a nagykövetség Facebook-oldalán közzétett, magyar és angol nyelvű közleményben azt írta: a Soros elleni kampány egy bizonyos személy politikai bírálatára épül, de ezen túlmenően „szomorú emlékeket idéz fel”, illetve „gyűlöletet és félelmet szít”. Két nappal később azonban Benjamin Netanjahu miniszterelnök utasítására az izraeli külügyi tárca visszavonta a magyar kormányt elítélő nagyköveti nyilatkozatot, és bírálta Soros Györgyöt, amiért a milliárdos üzletember „folyamatosan Izraelt rágalmazó szervezeteket pénzel”.

„Soros sem makulátlan ember, az izraeli sajtó arról írt, hogy ott szélsőséges palesztin szervezeteket támogat”

– ezt már Oberlander Báruch rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapítója nyilatkozta lapunknak adott interjújában. A szervezet elnöke, Köves Slomó pedig hozzá hasonlóan arról beszélt, hogy a sorosozás nem számít antiszemitizmusnak. „A Soros György személye elleni, nem különösebben ízléses kampány akkor válik visszafordíthatatlanul zsidó üggyé, ha a zsidó közösség azzá teszi” – mondta.

Izraelben sem mindenki értett ezzel egyet Netanjahu lépésével, az ellenzék soraiból többen arra szólították fel, hogy a történtek után mondja le magyarországi útját.

Orbán Viktor kormányfő a Mazsihisz elnökének levele után egyébként úgy reagált, hogy ők a Soros által támogatott illegális bevándorlás ellen küzdenek. „Az illegális migráció ellen folytatott küzdelmünkért sem köszönetet, sem elismerést nem várok, de az önök közösségétől egy kis segítség azért jól jönne” – fogalmazott a miniszterelnök.

A plakátkampánynak végül a budapesti vizes világbajnokság vetett véget: a világverseny előtt két nappal ugyanis bejelentették, hogy a sportrendezvény alatt már nem lesznek láthatók a hirdetések. A hivatalos közlés szerint azért, mert eredetileg is hathetesre tervezték a kampányt, az Atv.hu információi szerint viszont azért, mert Orbán Viktor nem akarta, hogy a versenyzők is lássák a plakátokat.

Budapesten tényleg sok helyről eltávolították őket, a város több pontján azonban most is láthatók a Soros-ellenes plakátok. A The Times of Israel című angol nyelvű izraeli portál újságírója hétfőn olyan felvételt készített, amelyen a plakáton Soros neve helyére Orbánt, az egyik sarkába pedig egy horogkeresztet fújtak.

Nehezebb ügy, hogy Orbán Viktor kivételes államférfiúnak nevezte Horthy Miklóst. A budapesti izraeli nagykövet ez ügyben is magyarázatot követelt – és ha nem is feltétlenül megnyugtatót, de kapott –, ám ezúttal az izraeli külügy „beavatkozása” már elmaradt. Apró, de mindenképpen

fájó pont lehet még, ahogy Magyarország többek között az atomenergia terén közeledni próbál Iránhoz.

Az izraeli sajtó egy része Netanjahu látogatását ezek miatt úgy értékelte, mint áldozatot a reálpolitika oltárán.

Hogy a magyarországi ellenszél és az otthoni politikai és korrupciós viharok dacára Netanjahu háromnapos látogatásra érkezett, mindenképpen jelzi a találkozó fontosságát. Különösen mert Magyarország az egyiptomi elnök után ismét közvetítő szerepet játszik a V4-ek között, és ha hinni lehet a híreknek, így járunk majd el Emmanuel Macron francia elnök esetében is. De mi lehet az asztalon, ami indokolja Netanjahu vizitjét?

###HIRDETES###

Egyrészt a már kifejtett szövetség és politikai érdek. Másrészt persze a gazdasági közeledés, aminek érdekében kedden izraeli–magyar üzleti fórumot is tartanak majd. A Magyarország és Izrael közötti termékforgalom jelenleg körülbelül 500 millió dollár körül van, ennek szeretnének lendületet adni, amihez az Eximbank 50 millió dolláros hitelkeretet nyújt, plusz a nem túl hatékonynak bizonyuló magyar kereskedőházak nyitásából nem maradt ki Tel-Aviv sem. A két fél három területet lát az együttműködésre: az autógyártást, a vízgazdálkodást és az energetikát. Papíron mindegyikben van lehetőség, a gyakorlatban azonban már bonyolultabb a helyzet. Magyarországon ugyan valóban van gépkocsigyártás, mi összeszerelő üzemként dolgozunk. Ezzel szemben Izrael innovációban, a modern autókhoz nélkülözhetetlen szoftverek gyártásában erős. A vízzel hasonló a helyzet: míg hazánk bővelkedik, addig a közel-keleti állam híján van a víznek. Az energetika terén pedig csak hosszú távon lehet bármi a feltárt izraeli földgázból. Ennek eljuttatása egyelőre Európába is erősen kérdéses, nemhogy Magyarországra.

Benjamin Netanjahu 1949-ben született Tel-Avivban, ő az első a zsidó állam kormányfői közül, aki már az állam 1948-as megalapítása után ott látta meg a napvilágot. Bibi – ahogy odahaza ismerik – sok évét az Egyesült Államokban töltötte: először gyermekként, aztán tanulmányai során, egy bostoni tanácsadócégnél dolgozva, végül diplomataként a nyolcvanas években, követségi első beosztottként Washingtonban, majd ENSZ-nagykövetként New Yorkban. Ekkor barátkozott össze Fred Trumppal, a jelenlegi amerikai elnök édesapjával, és jól ismerte Mitt Romney-t is, aki 2012-ben republikánus elnökjelölt lett.

Formálódásának ugyancsak meghatározó eleme, hogy az 1967-es ötnapos háború után belépett a hadseregbe, ahol öt évet húzott le a Szajeret Matkalban, a vezérkar közvetlen irányítása alá tartozó kommandóban. Számos éles bevetésben vett részt, egy gépeltérítés során indított túszmentő akcióban meg is sebesült. Elkötelezettségét jelzi, hogy bár 1972-ben visszatért a tengerentúlra, hogy tanulmányait folytassa, a kiengesztelésnapi (jom kippuri) háborút nem hagyta ki: bevetették az egyiptomi és a szíriai fronton olyan akciókban, amelyek anyaga máig titkos. Ugyancsak e haderőhöz kötődik élete talán legtragikusabb eseménye is: bátyja, Jonatan Netanjahu az entebbei túszmentő akció parancsnokaként esett el.

A politikába a nyolcvanas évektől kapcsolódott be, 1988-ban lépett be a jobboldali Egyesülés pártba, amelynek képviselője lett, majd rövidesen külügyminiszter-helyettes. Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy a Likud 1992-es vereségét követően megszerezze a pártelnökséget, majd 1996-ban – a Magyarországon is jól ismert Arthur Finkelstein amerikai republikánus kampányguru segítségével – Izrael első közvetlenül megválasztott miniszterelnökévé lépjen elő. A sors fintora, hogy munkapárti riválisa, Ehud Barak 1999-ben pontosan ezekkel az újszerű, sok ellenszenvet kiváltó, mégiscsak sikeres módszerekkel győzte le.

Néhány év kihagyás után, 2003-ban tért vissza a politikába, 2005-ben ismét a Likud élére, 2009-ben pedig újból miniszterelnökké választották. Immár negyedik ciklusát tölti, de ellenfelei – köztük sokan az Izraelt elkötelezetten támogató amerikaiak közül is – azzal vádolják, hogy leépíti a zsidó állam demokratikus működését, s ezzel hosszabb távon aláássa a cionista projektet. (Z. G.)