A teljesség kedvéért hozzátesszük, a független Morvai Krisztina, és a jobbikos Balczó Zotlán szintén tartózkodott. Az MSZP-s Szanyi Tibor, az LMP-s Meszerics Tamás (aki egyénként az állásfoglalás kidolgozásában is részt vett), a PM-es Jávor Benedek, a DK-s Niedermüller Péter támogatták az állásfoglalást. A jobbikos Kovács Béla, aki valószínűleg el sem utazott Strasbourgba, a DK-s Molnár Csaba és az MSZP-s Ujhelyi István nevét hiába kerestük a szavazók listáján.
No nem mintha az Európai Parlament döntésének olyan nagy jelentősége lenne. A határozat végrehajtása nem kötelező érvényű, csupán tanács, amely fokozza a nyomást az Európai Bizottságon és a tagállamokon. Gyakorlati következményei nincsenek, legfeljebb egy: biztosra vehető, hogy Törökország ismét dörgedelmesen kikéri magának a történteket. Binali Yildirim török kormányfő azonnal ki is jelentette: az EP döntése számukra semmis.
Az egész ügy körüli vita egyébként is sok hűhó semmiért. Bármit is mondjanak a felek – elsősorban belpolitikai üzenetként –, a török csatlakozás kérdése már eddig is be volt fagyva, a puccskísérlet, majd az alkotmánymódosítási népszavazás után pedig az a kevés esély is elszállt az olvadásra, ami eddig megvolt. Törökország 1987-ben adta be formálisan csatlakozási kérelmét az akkor még Európai Közösségbe, ám az azóta eltelt harminc év sem volt elég, hogy a folyamat végére érjenek.
