Netanjahu visszavonatta a Soros-kampányt elítélő nyilatkozatot

Egyre meghittebb a Likud és a Fidesz kapcsolata. A kormánypárti publicisták új hőse az izraeli miniszterelnök.

Korábban beszámoltunk arról, hogy a „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!” felkiáltású kampány többeket arra sarkallt, hogy igen kemény szavakkal adjanak hangot véleményüknek. Török Gábor politológus például egy Facebook-bejegyzésben utalt arra, hogy Orwell regénye, az 1984 jut eszébe a kormány legújabb plakátkampányáról. Ott egy bizonyos Goldstein volt „a parancsnoka annak a hatalmas árnyékhadseregnek, az összeesküvők földalatti hálózatának, amely az állam megdöntésére tört ”

Ismeretes, a két ország vezetése egyre meghittebb kapcsolatot ápol, miután mindkét kormányzat egyfajta konzervatív fordulatként igyekszik feltüntetni országlását. A Fidesz és a Likud között nem csupán a mindkét pártnak dolgozó spin doctor, Arthur Finkelstein vagy a pártok között intézményesített kapcsolatok miatt fedezhető fel eszmei közösség: kritikusaik egyre inkább ellenségként, olykor hazaárulóként való kezelése épp úgy politikai repertoárjuk része, mint a civil szervezetek megbélyegzése, valamint az erős állam kényelmetlen emlékeket felidéző kultusza. 

David Shulman, a jeruzsálemi Héber Egyetem tanára ezt az ájult államtiszteletet így foglalta össze 2016-os cikkében a New York Review of Booksban:

”[2016.] február 9-én Netanjahu bejelentette, hogy óriási kerítést épít az egész ország körül, hogy megóvja azt az odakinn lévő »vadállatoktól«.

Mindeközben, ahogy eddig is, nem ismerte fel felelősségét a leendő kerítésen belül uralkodó szélsőséges erőszakért, ideértve szerepét, amit a paranoid gyűlölet hordozójaként, illetve a sok millió jogfosztott palesztin aktív üldözőjeként tölt be. Ahogy sokan, valójában a legtöbben körülötte, ő is lecserélte a demokratikus elképzelést – miszerint az állam nem metafizikai képződmény, és nem azért van, hogy kollektív identitást fejezzen ki, hanem azért, hogy óvja és szolgálja polgárait – arra a hamis és gyakran végzetes meggyőződésre, hogy az állampolgárok vannak azért, hogy az államot szolgálják. Sötét napoknak nézünk elébe.”

Mindeközben a magyar kormánypárti sajtó véleményformálói kényes feladatot kénytelenek végrehajtani. El kell magyarázniuk olvasóiknak, hogy – George Orwell Állatfarm című regényének képét véve kölcsön – ha korábban a két láb volt rossz, most miért rossz a négy láb. Hiszen ezt megelőzően előszeretettel tűzték zászlajukra a palesztin ügy képviseletét, és gyakorta bírálták Izrael államot a megszállt területeken folytatott elnyomásért.

Csakhogy az állítólag Soros György által támogatott civil szervezetek és polgárjogi aktivisták is éppen ilyen bírálatokat fogalmaznak meg a kritikát egyre nehezebben tűrő izraeli kormánynak címezve.

A magyar kormánypárti publicisták pedig most láthatóan fontosabbnak ítélik már a Soros György elleni kampányban (is) megnyilvánuló ideológiai közösséget. Fricz Tamás például pár hete már így írt a kormánypárti Magyar Időkben:

„senkit ne tévesszen meg Trump szívélyes viszonya Netanjahuhoz és Izraelhez. Ez nem jelent behódolást a globális elitokráciának, a bankárdinasztiáknak, ellenkezőleg, a Netanjahu vezette nacionalista izraeli politika korántsem tetszik a globális elitnek, mert nem illik bele nemzetek feletti elképzeléseikbe.”

Bayer Zsolt pedig blogján ma győzelmi jelentést tett közzé az esettel kapcsolatban, amely így szólt:

„Akkor mostantól befogjátok a pofátokat! 

Bizony, kussoltok, és örökre kiveritek a fejetekből azt a toposzt, hogy aki történetesen zsidó, az egyszersmind bírálhatatlan is, akármekkora gazember, mert akkor jöttök ti, és elkezdtek ajvékolni, hogy itt az antiszemitizmus.

Ennek vége.

Majd megszokjátok!”

Cikkünket délelőtt a Fidesz és a Likud közötti ideológiai közösségről szóló keretes háttérrésszel frissítettük.