– Egy év telt el a törökországi puccskísérlet óta. Ez alatt az idő alatt több tízezer ember került börtönbe vagy veszítette el az állását, köztük civilek: tanárok, újságírók, jogvédők. Mi kever valakit gyanúba, mi tesz valakit gülenistává?
– Erre a kérdésre egyszerű a válasz. Ez egy illegális szervezet, céljuk, hogy beépülve az államba, átvegyék a hatalmat. Ezek az emberek titkos terveik megvalósításához mind egy közös, titkos rendszert, az úgynevezett ByLock alkalmazást használták a kommunikációhoz.
– És ez automatikusan terroristává tesz valakit?
– Először is tudni kell, hogy Törökországban már az események előtt is jelentős erőfeszítéseket tettek, hogy felderítsék a titkos hálózatot, rájöjjenek, kik a tagjai, és hol rejtőznek. A terrorellenes intézkedések már két évvel a puccskísérlet előtt, 2014-ben elkezdődtek, az állam azóta tud a szervezet létezéséről, és próbálja azonosítani a terroristákat. Az átvilágítás már a végéhez közeledett, és éppen a hadsereg következett volna, mikor jött a puccskísérlet, így sajnos az csak július 15-én derült ki, hogy már oda is mélyen beépültek. Persze Fethullah Gülen nemzetközi terrorszervezete, a FETÖ tagjai között voltak olyanok is, akik nem fogtak fegyvert, de például pénzbeli támogatást adtak, vagy a médiában segítették eszméik terjesztését. Az ő felelősségük ugyanolyan nagy. Értem, hogy felvetődik a kérdés, miért börtönöztek be ennyi embert, miért veszítették el oly sokan munkájukat. Hogy ezt megértsük, azt is meg kell érteni, hogy a FETÖ illegális úton mennyire be volt épülve a rendőrségbe, bíróságba és katonaságba, illetve majdnem az egész rendszerbe. Itt szeretném kihangsúlyozni, hogy azon az estén a török nép félelmet nem ismerve, hősiesen szállt szembe a tankokkal. A népünk ezt ezért tette, hogy megvédje a demokráciát. Én ezt ahhoz hasonlítom, ahogyan a magyar nép 1956-ban szembeszállt az orosz tankokkal.
– Hogyan áll a felelősségre vonás?
– Törökországban jelenleg 78 bírósági ügy van a puccskísérlettel kapcsolatban, 23 különböző városban. Jelenleg 50 504 személy van letartóztatva, 615 van előzetesben, és további 48 ezer embert már szabadon engedtek. A gyanúsítottak többsége bevallotta, hogy tagja volt a FETÖ-nek. Most arra várunk, hogy befejeződjenek a tárgyalások, és a bűnösöket elítéljék.
– A halálbüntetés még napirenden van?
– Az utóbbi pár hónapban erről nem nagyon esett szó, és a parlamentben sem terjesztettek elő ezzel kapcsolatban semmit. Emlékeztetném, hogy a történteket Törökország óriási traumaként élte meg. Azon az estén 249-en haltak meg, és több mint kétezren sérültek meg a tankok és repülők tüzétől. Érthető, hogy ezután a népben óriási harag dúlt, és a halálát kívánták azoknak az áruló embereknek, akik például képesek voltak átmenni egy tankkal saját honfitársaikon.
– A puccskísérlet megszervezésével vádolt Fethullah Gülent viszont még mindig nem adta ki az Egyesült Államok. Miért?
– Több, összesen azt hiszem, 14 teli doboznyi iratot küldtünk az Egyesült Államokba, hogy bebizonyítsuk, ő a bűnös. Ezek között olyan új dokumentumok is vannak, amelyekben maguk az elkövetők vallják be, hogy ő bízta meg őket. A török nép nagyon meglepett és csalódott, amiért Amerika annak ellenére sem adta még ki Fethullah Gülent, hogy bűnösségéhez kétség sem férhet, és országaink szoros szövetségesek. Ennek pontos okát még mi magunk sem tudjuk. Nagyon sok felvetés és spekuláció létezik, van, aki szerint némely titkos szervezetek állnak az ügy mögött.
– Az Európai Parlament éppen a minap fogadott el egy meglehetősen kritikus állásfoglalást Törökországgal szemben, amely elítéli ugyan a puccskísérletet, de bírálja az arra adott válaszokat, és ismét a csatlakozási tárgyalások befagyasztását kéri. Jogosan?
– Európa még nem érti, hogy Törökország milyen nagy traumán ment keresztül. Az építő kritikát mindig szívesen vesszük, de mindegy is, mit mond az Európai Parlament, Törökország célja egyébként is az, hogy az európai feltételeknek megfeleljen. Továbbra is stratégiai cél, hogy csatlakozzunk az Európai Unióhoz, és elérjük az európai standardokat. Törökország és Európa ugyanannak a civilizációs családnak a tagja. Azt a nyugati sajtó nem veri nagy dobra, hogy igaz ugyan, hogy körülbelül 30 ezren elvesztették a munkájukat, de a legtöbbjük egy éven belül visszakapta az állását. Azt is elfelejtik megírni, hogy a 300 felfüggesztett civil szervezet is újra működik már. Például az Európa Tanács is elismerte, hogy Törökországnak mint államnak joga van megvédenie magát. Ugyanakkor azt tanácsolták, hogy Ankara hozzon létre egy olyan szervezetet, amelyhez a török emberek fordulhatnak panaszaikkal, ha úgy érzik, az állam jogtalanul járt el velük. Ezt meg is fogadtunk, a szervezet már létrejött, és július 17-én, hétfőn megkezdi munkáját. A mi célunk is az, hogy a rendkívüli állapotot megszüntessük, és minden visszatérjen a rendes kerékvágásba.
– Tudja, hogy a magyar képviselők hogyan szavaztak a kritikus állásfoglalásról az Európai Parlamentben?
– Nem tudom, de kíváncsi vagyok!
– Egyetlen magyar képviselő sem szavazott nemmel. A fideszes és jobbikos képviselők tartózkodtak, a baloldaliak igennel voksoltak. Nem várt volna nemet azok után, hogy Orbán Viktor azt mondta Ankarában, támogatja a törökök csatlakozását?
– Biztosan van magyarázatuk arra, hogy miért szavaztak így, és mi is szeretnénk tudni, hogy mi ennek az oka.
– A magyarországi gülenista szállal jutottak valamire?
– Magyarországon egy iskola kapcsolódott a terrorszervezethez, tudjuk, hogy emiatt nagyon sok család ki is vette onnan gyermekét. Úgy tudjuk, hogy a vizsgálat ügyükben még mindig tart. Két szervezet van még, amelyek a FETÖ-höz köthetők. Az utóbbi időben egyébként azt vettük észre, hogy visszaesett az aktivitásuk. A világon mindenütt próbálunk figyelmeztetni arra, hogy milyen veszélyesek a Gülenhez köthető iskolák. Hiszen azok az emberek, akik itt végeznek, aztán az államapparátusban beépülnek, az adott országra is fenyegetést jelentenek.
