Valószínűleg a világ első hivatalosan is nem nélküli babája lett Searyl Atli Doty. A nyolc hónapos kanadai kislány anyja (vagy apja), Kori Doty magát sem sorolja egyik nemhez sem. Ő harcolta ki azt is, hogy Searyl Atli egészségbiztosítási kártyájára az U betű kerüljön, azaz „nem meghatározott” neműként van feltüntetve. Kori Doty esélyegyenlőségi harca nem teljes, ugyanis egyelőre nem a kislány személyi igazolványáról van szó, ugyanakkor addig szeretné fenntartani Searyl Atli „nemnélküliségét”, amíg gyermeke el nem dönti majd, hogy fiú, lány, vagy egyéb nemű szeretne lenni. Éppen ezért nem is kényszeríti bele semmilyen nemi szerepbe a kislányt neveltetése során.
Ha a társadalmi nemek szóba kerülnek, akkor Svédország jut az ember eszébe, ahol az oktatási törvény 1998-as módosítása óta a különböző oktatási szinteken nem a tradicionális nemi szerepek és minták mentén nevelik a gyermekeket. Egyre több olyan állami óvoda nyílik, amely gendersemlegességgel próbálja csábítani a szülőket. Lotta Rajalin igazgató, aki öt ilyen jellegű intézményt vezet Stockholmban, tavaly a brit baloldali The Guardiannek kijelentette: „Ez a demokráciáról szól. Minden gyermeknek azonos lehetőségeket és azonos jogokat szeretnénk adni”. A cikk idézte Daniel Glaser neurológust is, aki szerint nagyon fontos a fejlődés során az, milyen nyelvhasználattal találkoznak a gyermekek. „Ha fontosnak tartjuk, hogyan gondolkodnak a nemekről a gyermekek, akkor jó ötlet lehet egy korai beavatkozás a nemek közötti egyenlőség jegyében. Ha viszont idősebbek lesznek, már túl késő” – mondta a szakértő a Guardiannek, amely megjegyezte, már Angliában is működnek ilyen intézmények.
A nemi sztereotípiát már a gyermek kiskorában elkezdik a szülők azzal, hogy kék vagy rózsaszín babaruhákat, kiegészítőket, játékautókat vagy babákat vásárolnak neki. Igaz, ez inkább a külvilágnak szól, hogy azonnal meg lehessen ismerni egy baba nemét azáltal, hogy milyen színű ruhákat visel. Ez annak ellenére is igaz a 21. században, hogy a 20. század elejéig pont fordított volt a nemek és a hozzárendelt színek kódrendszere: a fiúkat rózsaszínbe öltöztették, a lányokat kékbe. Más kérdés, hogy a nemek egyenlőségét képesek túlhangsúlyozni a gyermeknevelés során.
Tavaly télen, majd idén márciusban is a hírekbe került, hogy egy amerikai szerző Tampon Tóni kalandjai címmel adott ki egy gyermekeknek szóló kifestőkönyvet, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy vannak menstruáló férfiak is A SheThinx nevű feminista portálnak a szerző, Cass Clemmer azzal indokolta a könyv megírását, hogy baptista gyülekezetben nőtt fel, ahol nem tudott meg semmit a menstruációról. Arra a kérdésre viszont nem adott konkrét választ, miért gondolja úgy, hogy férfiak is menstruálnak.
Akárhogy is, a kanadai példa nem egyedülálló, korábban is találkozni lehetett olyan hírekkel, hogy bizonyos szülők gendersemleges módon próbálták nevelni gyermeküket. Beck Laxton és partnere, Kieran Cooper öt évig nevelte gendersemleges játékok között, egy tévémentes lakásban a fiúnak született Sashát, hogy a gyermek „igazi személyisége” felszínre kerüljön és ő dönthessen arról, hogy melyik nemhez akar tartozni. A brit konzervatív napilap, a Daily Telegraph 2012-ben megjelent cikke szerint Sasha végül kijelentette, ő bizony fiú.
