Salzburgban Macron egyenesen az „európai szellem” elárulásának nevezte a gyakorlatot, ami nem fair módon állítja versenyhelyzet elé a gazdagabb nyugat-európai államokat.
Macron egyébként eddigi alig több mint száznapos elnöksége alatt már sikeresen összerúgta a port Olaszországgal és Spanyolországgal is; Madrid és Róma migrációs ügyekben nagyobb szolidaritást várna tőle. A tömeges migrációt megszenvedő olaszokat ráadásul a francia elnök kihagyta a líbiai rendezés kapcsán összehívott csúcstalálkozóról is.
Az Európai Unió megújítását célzó Macron ugyanakkor nagyívű terveinek nagy részéhez megkapta a németek támogatását – ez számára különösen fontos, hiszen többször is hangoztatta, hogy a kontinens motorjaként a francia–német tandemet szeretné látni. A külpolitikai sikerek márpedig nagyon kellenének, hiszen Franciaországnak még sosem volt száz hivatali nap után ilyen népszerűtlen elnöke. Még Macron sokak szerint a pozícióra alkalmatlan elődje, Francois Hollande is jobban teljesített hivatali idejének elején.
A nemzetközi sikerekhez pedig partnerek is kellenek, így nem meglepő, hogy az elnök azokat az országokat látogatja végig, amelyek inkább érdekeltek az uniós integráció felgyorsításában, ennek megfelelően jobban kaphatóak Macron politikájára. Az már alighanem csak hab lenne a tortán, ha emellett sikerülne leválasztani a szlovákokat és a cseheket a Brüsszellel szemben kritikus visegrádi blokkról.
Hogy ez mennyire nem lehetetlen, azt Fico már említett nyilatkozata mellett jól jelzi az a cseh lapértesülés, ami szerint Bohuslav Sobotka külön üzletet köthet Macronnal, ennek értelmében a csehek hajlandók lesznek tárgyalni arról, hogy a külföldre kiküldött cseh alkalmazottak az ottaniakéval egyenlő bért kapjanak, de csak ha Párizs nem fogja támogatni a kötelező menekültkvóták érvényességi idejének a meghosszabbítását.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!