Észak-Koreát nem törték meg a szankciók, gazdasága növekszik

A szakértő szerint le kell számolni azokkal az illúziókkal, hogy Észak-Korea az ötvenes évek hadikommunizmusának állapotában ragadt.

Egyhangúlag egyetértettek a lapunknak nyilatkozó szakértők abban, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei által Észak-Koreával szemben alkalmazott szankciós politika nem érte el a célját. A térséggel foglalkozó szakemberek véleményét azután kérdeztük meg, hogy bár az ENSZ Biztonsági Tanácsa az elmúlt hét végén elfogadta az észak-koreai atomprogram megállítására összeállított új szankciós csomagot, a legutóbbi napok eseményeiből kiderült, Phenjan nem riadt meg. Annak ellenére, hogy miként arra Csao Ming-hao (Zhao Minghao) kínai biztonságpolitikai szakértő, a The Project Syndicate angol nyelvű véleményportál publicistája felhívta figyelmünket: ezzel Észak-Korea teljes, hárommilliárd dolláros exportjának mintegy harmadától esik el. Az új szabályozást ugyanis az ázsiai diktatúrával intenzívebb gazdasági kapcsolatot fenntartó Oroszország és Kína is elfogadta – emlékeztetett Csao Ming-hao. Hozzátette: a szankciók részben tiltják az észak-koreai szén, acél, grafit és tengeri élelmiszerek importját, illetve nem engedik, hogy az aláíró országok észak-koreai munkaerőt alkalmazzanak. – Ahogyan azonban az elmúlt napok eseményei mutatják, a szankciók nem épp hatásosak – mondta megkeresésünkre a szakértő.

Tegnap ugyanis folytatódott az Észak-Korea és az Egyesült Államok között zajló adok-kapok, a két ország mind pontosabb elemeket közölt az egymás elpusztítását célzó terveikről. Az apró részleteiben nyilvánosságra hozott, ezáltal egyre kevéssé komolyan vehető katonai műveleti tervekről először Észak-Korea számolt be. Miután a szerdán megjelent sajtóhírekből még csak az derült ki, hogy az ázsiai diktatúra az Egyesült Államokhoz tartozó csendes-óceáni sziget, Guam megtámadását célozza, csütörtökön már egyebek mellett a kilőtt rakéták konkrét útvonaláról is tájékozódhattunk.

A KCNA észak-koreai állami médiának nyilatkozott a Koreai Néphadsereg egyik tábornoka, aki közölte: a közép-hatótávolságú Hvaszong–12 rakéták Japán felett repülnek majd el, s haladnak tovább a csendes-óceáni támaszpont felé. A rakéták 3356,7 kilométer hosszú pályát futnak majd be, amihez 1065 másodpercre lesz szükségük, és Guamtól 30-40 kilométerre csapódnak be az óceánba. Phenjan egyébként állami hírügynökségén keresztül külön reagált Donald Trump amerikai elnök keddi kirohanásaira.

Az Egyesült Államok vezetője több Twitter-üzenetben fenyegette meg az atomtámadás lehetőségét meglebegtető Észak-Koreát. Többek között azt üzente Phenjannak, ha nem áll le a fenyegetőzéssel, „olyan tűzzel és haraggal” szembesülnek majd, „amilyet nem látott a világ”. A KCNA a csütörtöki jelentésében „zagyvaságok tömkelegének” nevezte Trump fenyegetését. Izgalmas részletekkel szolgált az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon is. Magas rangú katonai tisztségviselők az NBC hírműsorának elárulták, hogy a tervek szerint Guamról induló B–1B stratégiai bombázók képeznék a csapásmérő erő gerincét, és a műveletet további harci repülőgépekkel, valamint műholdakkal és drónokkal támogatnák. – Trump kijelentései arra utalnak, hogy az Egyesült Államok kész harcba menni Észak-Koreával szemben – folytatta Csao Ming-hao. Szerinte ugyanakkor az Egyesült Államok elnöke nincs tisztában ennek következményeivel. Trump ugyanis ezzel azt is elismeri, hogy nem sikerül dűlőre jutnia Kínával a helyzet közös, békés megoldásán, és a szakértő szerint ezért az Egyesült Államok egyre agresszívebben lép fel Kínával szemben is.

Csoma Mózes, az ELTE koreai tanszékének vezetője ezzel kapcsolatban megjegyezte: az Észak-Korea elleni szankciós politikában az Egyesült Államok engedett Kína és Oroszország javára. – Eredetileg az Észak-Koreába irányuló olajexportot is tiltotta volna a csomag, ezt azonban a Phenjannal lojális, vele kereskedő két szomszédos ország kivetette a szövegből – mondta Csoma. A tanszékvezető szerint a legnagyobb probléma, hogy a hét végén elfogadott csomag kijátszható. – Az Észak-Korea bányászati termékeire vonatkozó tilalom betartását a kínai és orosz határ mentén fekvő különleges gazdasági övezetben a nemzetközi közösség aligha képes ellenőrizni – folytatta. Az úgynevezett Raszon gazdasági övezetben működő vegyesvállalatokon keresztül ugyanis Kínába és Oroszországba közvetlenül juthatnak el az észak-koreai termékek. De hasonlóan kijátszhatók Csoma Mózes szerint az észak-koreai munkavállalók alkalmazását tiltó rendelkezések is. – Számos észak-koreai munkás dolgozik építkezéseken Oroszországban, illetve kínai gyárakban, ezek a külföldön dolgozó munkások jelentős valutabevételt jelentenek az észak-koreai rezsim számára – folytatta az ELTE tanszékvezetője.

Szerinte ugyanakkor nehezen képzelhető el, hogy ezeket a munkásokat a nemzetközi közösség eredményesen ki tudja szűrni. – Le kell számolni azokkal az illúziókkal, hogy Észak-Korea az ötvenes évek hadikommunizmusának állapotában ragadt – válaszolta Csoma, amikor arról kérdeztük, hogyan képes a phenjani rezsim a fokozódó gazdasági nyomás ellenére eredményeket produkálni. A Reuters a napokban közölt cikket a jelenségről, a brit hírügynökség szerint az észak-koreai gazdaság az elmúlt tizenhét évben soha nem látott gyorsasággal növekszik. A dél-koreai jegybank adatai szerint északi szomszédjuk gazdasága 3,9 százalékkal nőtt 2016-ban, a cikk szerint épp az atomprogramnak köszönhetően. A katonai eszközök részegységei gyártásának ugyanis a Reutersnek nyilatkozó dél-koreai szakemberek szerint gazdaságélénkítő hatása van.

Csoma Mózes lapunknak elmondta, Észak-Koreában a 2000-es évek elejétől egyfajta primitív kapitalizmus működik: miközben a vidéki területeken ellátási nehézségekkel küzdenek, a mára megtűrt feketepiacokon szinte bármi beszerezhető. – A rezsim haszonélvezőinek gyerekei közben külföldön tanulhatnak – mondta az ELTE tanszékvezetője. Sokan folytatnak tanulmányokat Oroszországban és Kínában, a felsőbb körök pedig akár nyugat-európai magánegyetemekre is bekerülnek. Csoma Mózes szerint ennek köszönheti a rezsim például az atomprogramjához szükséges tudást, de a nyugati behatás érződik egyre fejlettebb és a gyakorlatban is hatékonynak mutatkozó kommunikációs technikájukon is. – Ahogy a Guam megtámadását beharangozó provokációból is látszik, Phenjan pontosan tudja, mikor és mit kell mondani ahhoz, hogy a lehető legnagyobb hatást váltsa ki – folytatta. Emlékeztetett rá, hogy az Egyesült Államok és Észak-Korea között az 1990-es évek óta zajlik az adok-kapok, az elmúlt időkben azonban Phenjan látványos sikereket ér el a nemzetközi hírfolyam befolyásolása terén.