Közös Orbán Viktorban és Vlagyimir Putyinban, hogy mindketten imádják a sportot. A magyar kormányfő mindenekfelett a fociért rajong. Ma már inkább csak szurkolóként jár ki kedvenc csapatai meccseire, ám egykor igazolt játékosként a pályán is megmutatta, hogy tud bánni a labdával. Az orosz elnök sem fél leizzadni, s a hatvanon túl is büszkén mutatja meg felsőtestét. Lovagol, síel, bokszol vagy éppen tollaslabdázik. Felnőttként megtanult korcsolyázni, s időről időre részt vesz jégkoronggálákon, de igazán a keleti küzdősportokban érzi otthon magát. Különösen a gyerekkorát, a fiatalságát idéző tatamin szeret és tud is villogni.
A két politikusban közös még az is, hogy a sportot nemcsak kiemelten támogatják, de előszeretettel állítják az országimázs szolgálatába is. Budapesten nagyszabású világversenyek sorát rendezték az elmúlt években, Putyinnak pedig megvolt az olimpia, világbajnokságok sora Szentpétervártól Moszkván és Kazanyon át Szocsiig, ahova megérkezett néhány éve a Formula 1 is. Mindketten ott vannak kedvenc sportáguk legnagyobb eseményein is. Orbán Viktor egy ideje már nem hiányozhat a futball-világbajnokságokról, a BL-döntőkről, de Putyin is végigkísérte a londoni olimpia cselgáncsversenyeinek egy napját, ott volt többek között a bécsi Európa-bajnokságon, s most eljön Budapestre is.
Mindketten előszeretettel mutatkoznak híres sportolók társaságában, a fiatalkori sporttársak pedig mára tőkévé változtathatták az egykor az edzőtermek és öltözők világában kovácsolódott barátságot.
A ma már milliárdos Arkagyij Rotenberg például egykori edzőpartnere volt a fiatal Putyinnak, mint ahogy a politikai ranglétrán gyorsan felfelé emelkedő Viktor Zolotov is.
Az akkor még alapvetően dzsúdóoktató üzletemberrel együtt alapították 1998-ban a szentpétervári Javara-Néva cselgáncsklubot, amelynek lelkes támogatója a rendszer másik ismert kegyeltje, Gennagyij Timcsenko is. Nem véletlen, hogy egyesek a mai politikai berendezkedést jellemezve már oligarchikus „dzsudokráciáról” beszélnek. Ez ugyan kissé talán túlzás, tény azonban, hogy nemcsak a felcsúti stadion VIP-páholyában, de a cselgáncsversenyek kulisszái mögött is épülhetnek virágzó kapcsolatok. De az sem véletlen, hogy a Nemzetközi Cselgáncsszövetségben (IJF) az utóbbi években különös tisztelet övezi az oroszokat. Putyin 2008 óta az IJF tiszteletbeli elnöke – a tiszteletbeli alelnök egyébként Csányi Sándor –, az európai szövetség élén pedig az orosz államfőhöz közel álló Szergej Szolovejcsik áll. A dzsúdó fellendülése köszönhető egyrészről az IJF elnöke, Marius Vizer által levezényelt reformoknak, de másrészről a sport népszerűsítésében elévülhetetlen érdemei vannak Putyinnak is.
Lényegében ezért és a tisztelet jeleként kapta Putyin azt a bizonyos, csak a sportág legnagyobb legendáinak kijáró nyolcadik dant.
Az ugyan nyilvánvalóan az imázsépítés része, hogy az orosz elnököt a tatamin gyakran láthatjuk, vert helyzetben azonban egyetlen felvételen sem.
Ám hiába nincs ideje csiszolgatni a technikáját, Putyin nagyon is jól mozog. 1976-ban Leningrád bajnoka volt, mint ahogy többszörös bajnok a birkózás orosz, katonai válfajában, a szambóban is. Ahogy már többször is felidézte, a 60-as évek leningrádi utcájának kemény világa tanította meg a küzdelemre, s vitte a küzdősportok felé. Szambóban Tagir Abdullajev kétszeres világbajnok felkészítéséért még 1998-ban megkapta az Oroszország érdemes edzője címet. Ugyanígy a karate egyik ágában is kiérdemelte a „megacélozott harcosoknak” járó hanszi elismerést. Az egyik legklasszikusabbnak tartott kjokusinkájban a fekete övig jutott, aztán nyolc dannal is megajándékozták. Tekvondóban ugyan nincs annyira otthon, de elmondhatja magáról, hogy kilencdanos, mert tiszteletbeli mesterré avatták az egyik dél-koreai egyetemen.
Putyin politikai gondolkodását is áthatja a keleti harcművészetek és a cselgáncs különleges filozófiája. Ahogy ezt több nyilatkozatában, a cselgáncsról szóló könyvében és oktatófilmjein is megfogalmazta,
a dzsúdó nemcsak a testet, hanem a gondolkodást is karbantartja.
Megnöveli a belső erőt, fejleszti a reakcióképességet, segít kézben tartani önmagunk, látni az ellenfél gyengéit és erősségeit, megérezni a pillanatban rejlő lehetőséget, és a folyamatos önvizsgálat és a siker felé lök.
