Lezárható Európa minden kapuja?

Új útvonalakon érkeznek a migránsok a kontinensre, de az áradat már jelentősen csökkent.

Csakhogy nyílnak helyette új utak. Bulgáriát megkerülve a migránsok újabban a Fekete-tengeren átkelve próbálnak eljutni Romániába, vagy a magyar–szerb kerítést megkerülve ugyancsak Románián át jutnának be az Európai Unióba. Bukarest tájékoztatása szerint az elmúlt hat hónapban megötszöröződött az érkezők száma, ami jól jelzi, hogy egyre többen számolnak ezekkel a lehetőségekkel.

Ez azonban csak csepp a tengerben, a hangsúly egyértelműen Észak-Afrikára, elsősorban a háború dúlta Líbiára helyeződik át, ahol óvatos becslések szerint is 600 ezer menekült várakozik. Az idén a tengeren átjutott 119 ezer migráns közül 97 ezer ebből az irányból Olaszországba érkezett. Ezzel együtt megváltozott a bevándorlók összetétele is: a szírek alig 2 százalékot adnak, a többség afrikai, a legtöbben a nigériaiak (17,8), guineaiak (9,8), elefántcsontpartiak (9,3) vannak, de sokan jönnek az ázsiai Bangladesből is (10,4). Jellemző, hogy a háború ellenére a líbiaiaknak eszük ágában sincs menekülni, számuk olyan alacsony, hogy még statisztikát sem vezetnek róluk.

A jó hír az, hogy Líbia esetében az Európai Unió legalább felismerte a problémát, még ha a megoldási javaslatok eltérők is. Orbán Viktor nemrégiben például úgy vélte, katonai beavatkozással kellene rendet tenni az országban, bár azt nem fejtette ki a miniszterelnök, mégis hogyan képzelne el egy effajta akciót. Emmanuel Macron francia elnök inkább a diplomácia erejében bízik, és tető alá is hozott egy tűzszünetet – ezzel a gond csak az, hogy Líbiából eddig sem a háború miatt menekültek. A fegyvernyugvás mindenesetre segíthet stabilizálni az országot, ami már fontos előrelépés lenne a migráció elleni küzdelemben is. Egy másik, a magyar kormány által is régóta szorgalmazott elképzelés, hogy Európa területén kívül hozzanak létre táborokat. A baj ezzel csak az, hogy az érintett országok nem kérnek az ötletből. – Azzal nem lehet megoldani a problémát, ha az embereket táborokba dugják. És ott mégis mit kezdenek velük? Hiszen a számuk egyre csak nő! Mégis hány táborra lenne szükség? – zárta ki például a lehetőséget a Magyar Nemzetnek adott júniusi interjúban Karíma Kabázs marokkói nagykövet.

A leggyakorlatiasabban még mindig az olaszok próbálják kezelni a helyzetet: egyrészt jó érzékkel újranyitották a nagykövetségüket Líbiában, másrészt rájöttek, ha nincs, aki átszállítsa a migránsokat, akármennyien is várakozhatnak a túloldalon. Ezért hadat üzentek az embercsempészeknek és azoknak a civil szervezeteknek is, amelyek egészen a líbiai partokig elmerészkednek „menteni”. A módszer egyelőre működik: augusztusban jelentősen csökkent az átkeléssel próbálkozók száma. Mindenesetre hogy ne ismétlődjön meg a görög példa, tehát az Olaszországba érkező migránsok ne utazzanak tovább, Ausztria csütörtökön 70 katonát vezényelt a Brenner-hágóhoz.

Kapu lehet még Európába Marokkó felől Spanyolország, ahová az idén már ugyancsak háromszor annyian érkeztek (eddig 12 ezren), mint tavaly ilyenkor. Itt a két spanyol enklávé, Ceuta és Melilla szárazföldön is megközelíthető, rendre szabályosan meg is ostromolják a kerítéseket a menekültek, akik többségükben ugyancsak afrikai államokból kelnek útra, olykor a Szaharán átkelve kockáztatva életüket. A térképre pillantva látszik, hogy Észak-Afrika felől lehetőségként kínálkozik még Algéria, Tunézia és Egyiptom. Ezek az országok azonban egyelőre nem túl jelentős kibocsátók, köszönhetően a stabilitásnak, az embercsempészek elleni hatékony küzdelemnek és az unióval való szoros együttműködésnek.