Miért ilyen sok a marokkói dzsihadista?

Az észak-afrikai országból az utóbbi években négymillióan költöztek külföldre, többségében Európába.

A marokkói migránshullám egyik fő indítóoka, hogy két évvel a marokkói függetlenség kikiáltása (1956) után fellázadtak V. Mohamed király (a későbbi II. Hasszán király apja) ellen a felkelésekről egyébként is híres Rif tartományban a volt észak-marokkói spanyol protektorátus mintegy 150 kilométeres északi sávjának lakosai. Ezért amikor II. Hasszán (1961–1999) lépett a trónra apja halála után, többé nem látogatott a lázadó országrészbe, és pénzügyileg is látványosan elhanyagolta a területet. De a berber lakosok feltalálták magukat, és marihuánát meg hasist kezdtek termeszteni, sőt bekapcsolódtak az Európába tartó árucsempészetbe is. A szegénység viszont egyáltalán nem szűnt meg, ezért amikor az északi spanyol szomszéd 1986-ban Portugáliával együtt belépett az akkor még Európai Gazdasági Közösségbe (EGK), megindult a roham a Gibraltári-szoros túlpartjára. Főleg akkor, amikor a néppárti spanyol kormányfő, José María Aznar (1996–2004) meghirdette neoliberális programját, és olcsó munkaerőre volt szüksége az építőiparban, gazdasági modelljének egyik pillérjéhez.

A spanyol Elcano külügyi intézet kilenc nappal ezelőtt közölt tanulmányában, az első katalóniai támadás előtt már pontosan elemezte a marokkói dzsihadisták radikalizálódásának okait, és megtalálta a folyamat kiindulópontját is: elkezdődött a szíriai polgárháború, és létrejött a dzsihadista központ a nyugat-afrikai Maliban. Ugyanakkor Marokkó helyi szinten meglehetősen hatékonyan harcol (katonai, titkosszolgálati módszerekkel, imámképzéssel) a szélsőséges eszmék terjedése ellen. Az országban utoljára 2003-ban, Casablancában volt utoljára komolyabb terrortámadás (az 33 ártatlan életét követelte a 12 terrorista mellett). Aki mégis radikális nézeteket dédelgetett, az vagy börtönbe került, vagy csatlakozott az Iszlám Állam szervezetéhez – a két évvel ezelőtti nem hivatalos becslések 1500 ilyen marokkóit említettek. A mostani merénylők sem Marokkóban radikalizálódtak, hanem már Európában.