Azért nem egészen. A migráció mérséklődésében jelentős szerepet játszott, hogy Olaszországnál betelt a pohár, és szigorúbban lépett fel az egészen a líbiai partokig elmerészkedő civil szervezetek ellen. A veszélyes átkelést kockáztatók – idén 2400-ra becsülhető azok száma, akik hullámsírban végezték – eddig bármilyen ütött-kopott csónakkal is útra keltek, hiszen abban bíztak, hogy az európai hajók úgyis „kimentik” őket. Ez a gyakorlat azonban jobbára megszűnt.
Ugyanakkor nem túl nagy dobra vert helyszíni beszámolók azt is megemlítik, hogy a nagy csend mögött más is meghúzódik: állítólag az európai hírszerzési szervek alkut kötöttek a part menti milíciákkal. Ennek értelmében néhány millió euróért és segélyszállítmányért cserébe a fegyveresek visszatartják a migránsokat, és nem engedik, hogy a csónakok vízre szálljanak. Úgy tűnik, a módszer hatékony, a gond csak egy vele.
Ha a pénz beszél, akkor a lépés csak felveri az embercsempészet árát. Azaz vagy egyre többet fizet az EU, vagy a milíciáknak előbb-utóbb ismét jobban megéri majd útnak ereszteni az Európába vágyókat.
Hosszú távú megoldás tehát valóban a líbiai politikai rendezés lehetne – amelyhez ugye Orbán Viktor a katonai megoldást sem zárta ki –, amiben fontos lépés volt az ugyancsak Emmanuel Macron által tető alá hozott tűzszünet. A francia államfőnek azonban vigyáznia kell, nehogy megégesse magát a migrációs válsággal és annak rendezési kísérletével. A legfrissebb közvélemény-kutatások alapján augusztusban tovább csökkent a népszerűsége, és már csak 40 százalékon áll. Külpolitikájában eddig ügyesen mozgatta a szálakat, azonban egy kudarc tovább tépázhatja támogatottságát.
