A ’72-es ausztrál kampányra már 2010-ben, a Fidesz szlogenjének megjelenésekor utaltak a hazai sajtóban is, a Hetekben például ezt írták: „Nem feltételezzük, hogy a Fidesz Ausztráliából importálta ezt a szlogent, noha Orbánék nyilvánvalóan szeretik a nemzetközi, bevált tételmondatokat használni.”
A legkézenfekvőbb értelmezése ennek a szlogennek, hogy a változás ideje érkezett el,
ahogy Clinton, úgy más is belefűzte e szót a mondatba. 2007-ben például a brit konzervatívok rukkoltak elő az „Itt az idő a változásra” feliratú online reklámokkal. Egy évvel korábban, 2006-ban a francia szocialista Ségolène Royal ugyanezt a szöveget tetette a saját plakátjaira.
Náluk azonban jóval korábban, már 1949-ben is felbukkant ez a mondat.
1949-ben a Robert Menzies vezette ausztrál Liberális Párt – amely egyébként inkább konzervatív, de ezzel nem akarom összezavarni Lánczit – kampánya is használta. Mint láttuk, Menziesék győzelme után 23 évvel, 1972-ben „Itt az idő” szlogennel vágott vissza és nyert az addigi ellenzék, azaz két kormányváltást is ugyanezzel a mondattal sikerült végrehajtani.
Pár perces Google-kereséssel ez a legkorábbi előfordulási időpontja az „Itt az idő!”-nek. Ha Lánczi Tamás legközelebb szeretné beoltani Martin Schulzot úgy, hogy ő maga ne égjen be, talán érdemes lehet használni a keresőt. Így rátalálhat például erre a cikkre is, amelynek szerzője arról értekezik, miért nem jó szlogen a fenti mondat.
