Megállapodás körvonalazódik a menekültek elosztásáról

A megállapodáshoz nagymértékben hozzájárultak a visegrádi négyek.

Kompromisszum körvonalazódik az EU-s tagállamok között a menekültek elosztásáról, a formálódó megoldáshoz nagymértékben hozzájárultak a visegrádi négyek a rugalmas szolidaritás fogalmának bevezetésével – írja a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS) című vasárnapi német lap.

A lap azt írja, hogy a menekültek kvóták szerinti elosztása miatt az Európai Bíróságon folytatott perrel kapcsolatban nem indul Magyarország és Lengyelország ellen úgynevezett jogállamisági eljárás. Ennek egyik oka az, hogy a brit uniós tagság megszüntetésének (brexit) folyamatában senki sem akar újabb megosztottságot az EU-ban, mert az csak Londont erősítené és gyengítené Brüsszelt.

A kvótaper révén azért sem indul az uniós alapszerződés 7. cikkelyében rögzített eljárás, mert az utóbbi 12 hónapban intenzív tárgyalásokat folytattak egy új modellről, és ebben az egyik felperes, Szlovákia igen konstruktív szerepet tölt be. A tárgyalásokon magyar diplomaták is részt vesznek. Az új terv még nem készült el, de több eleme már kibontakozott – írta a FAS a tárgyalások menetét ismerő forrásokra hivatkozva.

Az eredeti modell három „merev” elemből áll, sebtében állították össze 2015-ben, hogy segítsenek a menekülthullám nyomása alá került tagállamoknak: 120 ezer menekültet kell elosztani, minden országnak kvóták alapján meghatározott számú menekültet kell befogadnia, az elosztást, illetve befogadást két év alatt kell végrehajtani.

A modell „nem lett óriási siker”, ami nem csak az EU keleti részén fekvő tagországok ellenállásának tulajdonítható – emelte ki a FAS, rámutatva, hogy röviddel a határidő előtt csupán 28 ezer menekültet sikerült elosztani.

Egy jobb megoldáshoz „rugalmasabb” elosztási mechanizmus kell, és ehhez a visegrádi négyek (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia) döntő lökést adtak a rugalmas szolidaritás fogalmával, amely szerint lehetővé kell tenni, hogy a tagországok saját döntésük alapján, tapasztalataiknak és teljesítőképességüknek megfelelően egyéni, speciális formában fejezhessék ki szolidaritásukat. Ezzel egyben elismerték azt az alapelvet, hogy szükséghelyzetben segíteni kell az uniós külső határokon fekvő tagállamoknak. Ha nem menekültek befogadásával, akkor határvédelmi szakemberekkel, pénzzel, vagy éppen azzal, hogy nagyobb szerepet vállalnak az elutasított menedékkérők hazajuttatásában.

A visegrádi négyek hangoztatták, hogy minden országnak önállóan és önkéntesen kell döntenie. A kötelező jelleg hiányát viszont a többiek nem tudták elfogadni, nem akartak beleegyezni abba, hogy valamely tagállam egyetlen menekültet sem fogadjon be, de azt a gondolatot sikerült elterjeszteni, hogy a terheket nem csak menekültek elosztásával lehet szétteríteni. Szlovákia pedig a soros uniós elnöksége idején, 2016 második fél évében továbbfejlesztette az elképzelést, így a rugalmas után megjelent a „hatékony” szolidaritás gondolata.

A rugalmasság mellett pozitív és negatív ösztönzőket kellett beépíteni a rendszerbe, hogy a tagállamok valóban fogadjanak be menekülteket. Erről a következő soros uniós elnök, Málta terjesztett elő javaslatot az idén márciusban. A javaslat szerint minden befogadott menekült után 60 ezer euró (18,6 millió forint) uniós támogatás jár, és ha egy ország a kvótájánál kevesebb embert fogad be, nem büntetés megfizetésére kötelezik, hanem kevesebb pénzt kap. Málta azt is javasolta, hogy évente legfeljebb 200 ezer menekültet osszanak el a tagállamok között. Ez azt jelenti, hogy legfeljebb évi 12 milliárd eurót fordíthatnak erre a célra.

A kelet-európai országok kifogásolták, hogy a végeredmény ismét egy állandó kvótákból álló rendszer, ezért ezt az elemet is rugalmassá kellett tenni. Az új elképzelés szerint csak akkor vonnak le fejenként 60 ezer eurót a befogadásra juttatott uniós támogatásból, ha az adott ország nem éri el a kvótájának felét, és az 50 százalékon felül minden egyes menekült befogadását ki lehet váltani egy határvédelmi vagy menekültügyi szakember áthelyezésével a segítségre szoruló országba.

Mindez csak elképzelés, megállapodás nincsen. A diplomaták most azon gondolkodnak, hogy milyen esetben kell életbe léptetni az elosztási rendszert, és mit kell tenni akkor, ha nem elégséges egy szükséghelyzet kezeléséhez.

Három fázisról van szó. Az elsőben az eddigi uniós – dublini – menekültügyi szabályok érvényesülnek, amelyek szerint a menedékkérőnek abban a tagállamban kell benyújtania menedékjogi kérelmét, ahol belépett az EU-ba, és ott kell maradnia, ha elfogadják a kérelmét. Ha egy tagállamot túlterheli a migrációs nyomás, az elosztási rendszer beindításával elkezdődik a második fázis. Amennyiben ez nem elég a nyomás alá került ország tehermentesítéséhez, egy harmadik fázisban újabb döntéseket kell hozni. Szlovákia szerint a döntés jogával nem az uniós belügyminiszterek tanácsát kellene felruházni, hanem az EU állam-, illetve kormányfőit összefogó Európai Tanácsot, amelyben a belügyminiszteri tanáccsal ellentétben csak teljes egyetértéssel lehet döntést hozni.

A német belügyminisztérium szerint a jelenlegi, észt soros uniós elnökségnek már konkrét szövegtervezetekkel kellene előmozdítania a diskurzust. Más források azt mondják, még jobb lenne, ha előbb egyeztetne Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország, és együtt, egy közös kezdeményezéssel vinnék tovább a folyamatot – írta a FAS.

Az alkalmas időpont külső tényezőktől is függ – tették hozzá, kiemelve, hogy Magyarországon 2018 tavaszán parlamenti választást tartanak. Utána erősödhet Orbán Viktor készsége a kompromisszumra – írta a német lap, amely szerint a kormányfő szűk körben többször jelezte már, hogy átgondolhatja a migránsok befogadásának kategorikus elutasítását, ha biztosított a külső határok védelme.