A spanyol belügyi tárca úgy döntött a minap, hogy védőfelszerelésekkel látja el a spanyolországi börtönök őreit arra az esetre, ha lázadások törnének ki a rabok között. A szerelésben már ők is úgy néznének ki, mint a rohamrendőrök, vagy mint afféle megállíthatatlan robotzsaruk. A látvány nem csak a raboknak nem tetszik. Az El Mundo spanyol lapban közölt cikk egyik szakmabeli hozzászólója máris logikus érvet hozott fel a belügyi elképzelés ellen. Szerinte szükségtelen az intézkedés, hiszen a lázadások váratlanul törnek ki, és a börtönőröknek egyáltalán nem lesz idejük felvenni a védőfelszerelést, így puszta kézzel kell védekezniük a feldühödött bentlakók ellen. A büntetés-végrehajtási szakszervezetek jelentése is ellentmond a logikának, mert létszámproblémáik is vannak – ezt viszont a belügyi tárca tagadja. Azt azonban már a tárcavezetés is elismeri, hogy 2012-ben és 2013-ban valóban kevesebb volt a börtönőr, ez az időszak egybeesett a bankmentő csomag megszorító intézkedéseivel.
Az El Mundo írása is a börtönőröket igazolja, amikor a statisztikai adatokra hivatkozik. 2011 és 2016 között – legalábbis átlagosan – csökkent mind az ellenük irányuló agresszió (2208 eset), mind a börtönlakók száma (a 2009-es 66 152-ről a 2017-ben 51 624-re). Idén azonban ez a mutató megközelíti a napi egy támadást. A jelzett időszakban jelentősen visszaesett a túszejtések és a lázadások száma is. A legveszélyesebb fegyintézet jelenleg a valenciai Picassentben van, ahol idén júliusig 644 ízben szenvedtek el súlyos vagy különösen súlyos támadást a börtönőrök. A börtönőrök szakszervezetének (ACAIP) adatai szerint az itt dolgozók munkájának mindennapi nehézségeire jellemző tény, hogy naponta több mint száz elítéltet kell ellátniuk. Köztük fiatalokat és felnőtteket, nőket és férfiakat. Akad köztük nem egy mentálisan zavart rab is. A börtönőrök gyakran inkább nem is jelentik az őket ért inzultusok többségét, mert a papírmunka miatt ez is időbe telik, ezért csak a súlyosabb esetekkel foglalkoznak.
A belügyminisztérium más intézkedéseket is hozott, például térfigyelő kamerákat helyez el a börtönökben – nem csak a most legveszélyesebb 19 intézményben –, sőt már elkészült az elítéltek átnevelésére kidolgozott program is (PICOVI), hogy csökkentsék az erőszakot. Ám a dzsihadista elítéltek esetében a tavaly novemberben először alkalmazott módszer egyáltalán nem hozott eddig semmilyen eredményt – legalábbis a büntetés-végrehajtási intézményekre rálátó meg nem nevezett forrás szerint. A spanyolországi börtönökben még nyugdíjas informatikusok is tanítják az elítélteket, bár talán az sem ártana, ha a több országban sikeres és valóban erőszakcsökkentő jógát gyakorolnák és sakkot oktatnák. Uruguayban és Argentínában például már sikerrel vezették be a jógafoglalkozásokat, és ezek az alternatív módszerek általában egyébként is hatásosnak bizonyulnak. Ez még akkor is igaz, ha az egyre nagyobb számban előforduló mexikói börtönlázadás arra is utal, hogy nem feltétlenül népszerű – vagy inkább nagyon elkésett az egyébként éppen – a Spanyolországból importált sakkterápia.
Csak az arányok érzékeltetésére álljon itt egy összehasonlítás a terroristákról is: idén először haladta meg a dzsihadista elítéltek száma (mintegy húsz fővel) az ezen a téren nem is olyan rég még túlnyomó többséget jelentő baszk terrorszervezet, az ETA-elítéltjeiét. Most 270 iszlamista elítéltet tartanak fogva a spanyolországi börtönökben, pedig 2016 végén még csak 115-en voltak. Az Ibériai-félsziget nagyobbik országának börtöneit azért még nem fenyegetik a franciaországi viszonyok, nem lesznek belőlük dzsihadistákat nevelő intézmények. Erre utalt José Julio Fernández, a Compostelai Egyetem biztonságpolitikai központjának vezetője is, aki szerint a spanyolországi muzulmánok nagyon ügyelnek rá, hogy ne tudjanak dzsihadistákat toborozni a börtönökben sem. Ezt igazolja a múlt heti gyors intézkedés: azonnal elküldték az egyik aragóniai börtön imámját, aki múlt pénteki beszédében összekapcsolta az augusztusi katalóniai merényleteket a spanyol állam külföldi misszióival.
