Brit külügyminiszter: Nyitva kell hagyni a katonai opciókat Észak-Korea ellen

Boris Johnson azonban leszögezte: senki nem akar fegyveres konfliktust.

Boris Johnson, aki a Királyi Külügyi Intézet – londoni székháza után közkeletű nevén a Chatham House – hétfőn rendezett éves konferenciájának szónoka volt, előadásában kifejtette: Kim Dzsongun észak-koreai vezető csak az idén eddig tizenkilenc rakétakísérletet rendelt el, és az Észak-Korea által valaha is elvégzett hat kísérleti nukleáris robbantás közül négyet az ő vezérlete alatt hajtottak végre. Johnson szerint az emberiség ilyen körülmények közepette érthető módon felteszi a kérdést, hogy „nem lebeg-e ismét a feje felett Damoklész nukleáris kardja”.

Sem az Egyesült Királyságban, sem a világon bárhol nincs senki, aki aktívan törekedne a katonai megoldásra. A világnak és főleg Kim Dzsongunnak azonban meg kell értenie, hogy ha egy rezsim nem csupán fenyegetőzik New York lángba borításával, de rövid időn belül az eszközei is meglesznek a fenyegetőzés valóra váltásához, akkor az Egyesült Államok elnökének, „bárki legyen is az”, abszolút kötelessége az összes olyan opció előkészítése, amellyel az amerikai nép és az Egyesült Államok nukleáris védőernyője alá húzódó más országok biztonságát meg lehet védeni – fogalmazott hétfői beszédében a brit külügyminiszter. Hozzátette: a mindenkori amerikai elnöknek éppen ezért nyitva kell hagynia a katonai opciókat is.

Johnson szerint ha Kim Dzsongun célja az, hogy megfélemlítéssel bírja rá az Egyesült Államokat a teljes kivonulásra a kelet-ázsiai térségből, akkor ennek pontosan az ellenkezőjét fogja elérni – írja az MTI.

A brit védelmi miniszter nemrég Nagy-Britanniát is az észak-koreai nukleáris és rakétafejlesztési program által veszélyeztetett országok közé sorolta. Sir Michael Fallon a BBC televíziónak nyilatkozva a minap kijelentette: Észak-Koreának „még nincs” olyan ballisztikus rakétája, amellyel csapást mérhet Londonra, de egyértelmű, hogy a phenjani rezsim folyamatosan gyorsítja rakétafejlesztési programját, és rakétáinak hatótávolsága egyre növekszik. Fallon hozzátette: az észak-koreai válság közvetlenül érinti Nagy-Britanniát is, mivel „London közelebb van Észak-Koreához és rakétáihoz, mint Los Angeles”.

A brit védelmi miniszter szerint az észak-koreai válság rendkívüli kockázata az, hogy „valaki elszámolja magát”, és ez válaszcsapáshoz vezet.

Donald Trump október elején közölte: Washington az elmúlt két és fél évtizedben hiába tárgyalt, Észak-Korea csak a bolondját járatta vele, ezért csak egyféleképpen lehet jobb belátásra bírni a kommunista rezsimet. Hogy hogyan, azt az amerikai elnök nem árulta el. Korábban a tárgyalásokról faggatózó újságíróknak azt mondta: „vihar előtti csend honol”. Az ENSZ közgyűlése ülésének általános vitáján elmondott beszédében pedig azt ígérte, hogy amennyiben Phenjan fenyegetése miatt az Egyesült Államok arra kényszerül, hogy megvédje önmagát vagy szövetségeseit, akkor Észak-Korea a teljes megsemmisüléssel számolhat.

Amerikai kormányzati forrásokra hivatkozva a japán Jomiuri Simbun újság pedig azt írta, hogy Észak-Koreára megelőző csapást mérhet az Egyesült Államok, ha megbizonyosodik arról, hogy Phenjan nukleáris robbanófejjel ellátott ballisztikus rakéta felrobbantására készül a Csendes-óceán felett.

Elemzők egyébként korábban arra hívták fel a figyelmet, hogy Donald Trump szerint csak két megoldás lehetséges: meghátrálás Észak-Korea előtt vagy katonai beavatkozás, azaz a helyzet elfogadása vagy háború. A The Wall Street Journal hétfői elemzésében ugyanakkor rámutatott, hogy van egy harmadik megoldás is: az elrettentés és a féken tartás. Ez a politika egyébként nem új, George F. Kennan amerikai diplomata hirdette meg a hidegháború idején – éppen 70 évvel ezelőtt a Foreign Affairs külpolitikai folyóiratba írt cikkében – az akkori Szovjetunió ellen.