Hat embert, köztük egy magyar állampolgárt is túszul ejtettek szombaton Nigéria partjainál, mikor kalózok támadták meg a német tulajdonú Demeter teherszállító hajót. A magyar érintett elrablását a Reuters hírügynökségnek egy neve elhallgatását kérő családtag és a Külgazdasági és Külügyminisztérium is megerősítette. Biztonsági okokból ugyanakkor kilétéről bővebb információt nem közöltek, ahogy az sem derült ki, jelentkeztek-e már az emberrablók valamilyen követeléssel. A Terrorelhárítási Központ (TEK) közleményben jelentette be, hogy válságközpontjuk megkezdte a működését, az információgyűjtést, az adatok ellenőrzését, és felvette a kapcsolatot az ügyben érintett partnerekkel.
Nincs politikai vagy bármilyen mögöttes oka az ehhez hasonló túszejtő akcióknak, az elkövetők tisztán a pénzre mennek – mondta a Magyar Nemzet Online megkeresésére a Magyar Afrika Társaság elnöke. Balogh Sándor a térségben, szárazföldön maga is részese volt olyan helyzetnek, amelyből csak úgymond váltságdíj fizetése után tudtak szabadulni. Mint mesélte, járműveiket tartóztatták fel a kameruni határ felé tartva, mintegy háromszázan vették körül őket, végül a magát helyi rendőrfőnöknek mondó személlyel kellett megalkudni, s végül sértetlenül távozhattak. A tengerészek esetében is lesz megállapodás az Afrika-szakértő szerint, úgy véli, ki fognak szabadulni, de „nem ma”.
„Nigéria partjainál nemzetközi misszió keretében hadihajók tartanak fenn egy biztonságos hajózási sávot, ahol nem szabadna hasonló esetnek történnie” – hívta fel a figyelmünket Szenes Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára. Szerinte az ügy kapcsán tisztázandó kérdés, hogy ha a hajó elhagyta a biztonságos sávot, milyen célból tette, ha pedig a kijelölt útvonalon haladt, miként voltak képesek a kalózok rajtaütni.
És hogy kik állhatnak a támadás mögött? „A kalózkodás Nigéria esetében a közönséges bűnözők terepe, és nincs mögötte politikai motiváció, így terrorizmusról sem beszélhetünk” – közölte lapunkkal Búr Gábor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója. Az Afrika-szakértő szerint a túszok élete nincs közvetlen veszélyben, hiszen ha bajuk esne, a kalózok elesnének a váltságdíjként várható összegtől. „Ezt a túszejtők általában a megtámadott hajót tulajdonló vállalattól követelik, ám mivel ennek kifizetése sok esetben illegális, a hajózási vállalatok általában utólag eltitkolják, ha történt tranzakció” – mutatott rá Búr Gábor.
Mióta 2009-ben létrehozták egy nemzetközi haditengerészeti erőt a kelet-afrikai – elsősorban szomáliai – kalózok legyőzésére, a térségben szinte teljesen visszaszorult a hajók ellen elkövetett támadások száma. A modern kori kalózkodás ellen indított Oceans Beyond Piracy (OBP) nevű amerikai civil kezdeményezés keretében született tanulmány szerint 2016-ban például egyetlen hajót sem sikerült elrabolni, és mindössze 27 incidensre került sor, szemben a hét-nyolc évvel korábbi több százas nagyságrenddel. Ám amíg a keleti vizeken rendeződött, addig nyugaton elfajult a helyzet. A szervezet statisztikái szerint tavaly 95 kalóztámadás történt a régióban, egy évvel korábban még csak 54. Kétharmadukat nigériai felségvizeken követték el.
Van ugyanakkor egy jelentős különbség a kelet- és a nyugat-afrikai – jellemzően szomáliai és nigériai – kalózok között. Míg a polgárháború dúlta Szomália ideális terep volt a bűnözők számára, addig Nigériában többé-kevésbé stabilitás van. A szomáliai kalózok gyakran akár egy óriási konténerhajót és rakományát is nyugodtan elkötötték, a nigériaiak viszont inkább gyorsan lecsapnak, és általában túszokat ejtenek, akikért aztán biztonságos szárazföldi rejtekhelyükből váltságdíjat követelnek. A jó hír, hogy az OBP adatai szerint ezek az esetek tavaly szerencsésen végződtek, és egyetlen tússzal sem végeztek fogva tartóik.
Nigériában északkeleten egy iszlám államért küzdő Boko Haram terrorszervezet, nyugaton pedig a függetlenségért, pontosabban a „kizsákmányoló” olajvállalatok ellen harcoló Niger-delta Bosszúállói és a Mozgalom a Niger-delta Felszabadításáért keserítik a kormányerők életét. Ezeknek a szervezeteknek bevett módszerük az emberrablás. 2014-ben például nagy port kavart, mikor a Boko Haram 276 iskolás lányt rabolt el Chibok városából – akkor még az amerikai first lady is felszólalt értük a Hozzátok vissza a lányainkat! kampány keretében. Bár kisebb körülötte a hírverés, a Niger-deltában szinte minden hétre jut egy emberrablás. A keresztény többségű délen ugyan legalább nem szexrabszolgának kényszerítik a túszokat, de a bűnözők itt is csak bűnözők: alig két hete például négy brit misszionáriust ejtettek foglyul, akik ingyenes orvosi ellátást nyújtottak a térségben. A leginkább közkedvelt célpontok a fejlettebb országok állampolgárai, akik általában valamelyik olajvállalatnál dolgoznak, és busás váltságdíjat lehet értük követelni. Ez a szárazföldön már nagyon is bevett módszer terjed ki a tengerekre is.
