A lázadás elmaradt, a radikálisok itt vannak

Az európai rendpártiak számára csalódás lehetett az idei év.

Az egyik legkomolyabb változást mégis Németország könyvelheti el, pedig a helyi populista Alternatíva Németországnak (AfD) pártja nem volt esélyes a győzelemre. De a német társadalom egy részének menekültekkel szembeni érzéseit meglovagoló alakulat bejutott a Bundestagba, ahol szélsőjobboldali vagy idegenellenes erő a második világháború óta nem képviseltette magát. – Az eredményt mérföldkőnek nem nevezném, de az AfD bejutása komoly változásokat hozhat. A Bundestagban korábban tabunak számító, szalonképtelennek tartott témák jelenhetnek meg, így a törvényhozás stílusa is megváltozhat – közölte kérdésünkre Tóth Csaba.

Az elemző szerint nem a radikális jobboldali vagy éppen új jobboldalinak nevezett formációk okoztak csalódást, inkább eleve nem volt reális elvárás, hogy áttörést érhetnek el. – Amikor a magyar miniszterelnök a lázadás évéről beszélt, inkább a saját vágyait helyezte előtérbe, ám kifelejtette a számításból, hogy ezen pártok közül senkinek nincs a kezében kétharmados parlamenti többség, kiterjedt médiahálózat vagy éppen a riválisaikét meghaladó pénzügyi háttér – magyarázta Tóth Csaba, összehasonlítva a magyar helyzetet más országokéval.

Felvetődik a kérdés, hogy ha a kontinens közvéleményét alapjaiban megrázó menekültválság, a szélsőségek erősödése, valamint a terrortámadásoknak a nyugati mindennapok részévé válása sem tolta előre a jobboldal radikálisabb részéhez tartozó pártokat, nem irreális-e, hogy valaha ilyen politikai erő kormányozzon nyugati országot. Tóth Csaba szerint erről nincs szó, hiszen a radikalizmus megerősödéséhez menekültek sem feltétlenül kellenek – a menekültellenesség éppen azokban az országokban a legnagyobb, ahol a legkevesebb van belőlük. – Bármikor feltűnhet egy olyan politikus Nyugat-Európában, aki jó stratégiával és némi szerencsével képes lehet magához ragadni a hatalmat. Ehhez menekültválságra sincs szükség – közölte Tóth.

Szerinte ebből a szempontból leginkább a jövő tavaszi olasz választásokra lesz érdemes figyelni. Itt ugyanis két párt is nacionalista és euroszkeptikus profilt tud magáénak, sőt, kifejezetten sikeresnek is tűnnek: az Öt Csillag Mozgalom egyes mérések szerint még a Matteo Renzi-féle Demokrata Pártot is megelőzve az első helyen áll, az Északi Liga a Silvio Berlusconi-féle Forza Italiával van nagy versenyben a harmadik helyért.

Skandináviában is egyre erősebbek az új jobboldali pártok, itt azonban az elszigetelés problémájába ütköznek. A Svéd Demokraták pártja sokáig a legnépszerűbb politikai erő címéért is versenyben volt, és noha az utóbbi időben visszaesett, nem csak ezért esélytelen a kormányra kerülése. Ha megnyeri is a jövő évi választásokat, senki nem lenne hajlandó koalíciót kötni velük, ez pedig a kompromisszumokra és szövetségekre épülő svéd rendszerben teljesen ellehetetlenítené egy kabinet megalakítását.