Enrique Balbi az üggyel kapcsolatos napi sajtótájékoztatóján kapta azt a kérdést, miszerint a tengeralattjáró legénységének valamiféle titkos feladata volt-e, vagy esetleg valamelyik külföldi ország részéről érhette-e támadás. „Sem titkos, sem más különleges misszióról nincs szó” – felelte a szóvivő, hozzátéve azt is: semmi jel nem utal arra, hogy bármiféle agresszió történt volna.
Ezzel szemben Marta Yánez bírónő, aki a San Juan eltűnésének körülményeit vizsgálja, úgy vélekedett, hogy valamiféle „bizalmas jellegű ügynek” a kellős közepébe került. Nem zárta ki, hogy a tengeralattjáró – mivel a haditengerészet feladata védelmezni Argentína területi épségét – esetleg valóban bizalmas jellegű feladatot látott el.
A bírónő kérdésre válaszolva semmit nem tartott kizártnak azzal a robbanással kapcsolatban, amelyet egy hete abban a térségben észleltek, ahol három órával utolsó bejelentkezése után eltűnt a San Juan. A vizsgálat még csak most kezdődik – mondta, hozzáfűzve, hogy jelenleg várják a haditengerészet részéről a tengeralattjáró küldetésével kapcsolatos információkat – írja az MTI.
A San Juan nevű, német gyártmányú tengeralattjáró – amelyet 1985-ben állítottak hadrendbe Argentínában, s amelyet néhány évvel ezelőtt újítottak fel – november 13-án indult el az ország egyik legdélibb pontjáról, Ushuaiából saját támaszpontja, a fővárostól 400 kilométerre délre fekvő Mar del Plata felé a fedélzetén 44 tengerésszel. Utoljára két nappal később a San Jorge-öböl térségéből, az argentin partoktól 432 kilométerre jelentkezett be, onnantól kezdve azonban semmit nem lehet tudni róla.
Csütörtökön került nyilvánosságra, hogy szokatlan zajt, „hidroakusztikus anomáliát” rögzítettek három órával a tengeralattjáró utolsó bejelentkezését követően abból a térségből, ahol eltűnt. Később arról számolt be a haditengerészet, hogy olyan információkat kapott, amelyek szerint a rögzített anomália robbanás hangja lehetett. A szonárral rögzített, feltűnő jelenséget egy egyesült államokbeli intézet észlelte, de csak utóbb értesítette az argentin hatóságokat.
A szóvivő korábban azt mondta: valószínűtlen, hogy a tengeralattjáró felrobbant volna, mert egy akkora detonáció nem maradhatott volna észrevétlen. Egy későbbi sajtótájékoztatóján azonban már arról számolt be, hogy több forrástól, mások mellett a bécsi székhelyű Átfogó Atomcsendegyezmény Szervezetétől (CTBTO) is olyan információkat kapott a haditengerészet, amelyek szerint az említett anomália valóban robbanás volt. Úgy fogalmazott, hogy egy szokatlan, egyszeri, erőteljes, nem nukleáris robbanásnak megfelelő hangot rögzítettek november 15-én, néhány órával azután, hogy nyoma veszett a tengeralattjárónak.
Egyre inkább fogytán a remény a negyvennégy tengerész számára. Noha az élelmiszer és az üzemanyag kilencven napra is elegendő, hét nappal a San Juan eltűnése után mostanára kimerülhetett a fedélzetén lévő oxigénkészlet. A túlélésre a feltételezések szerint akkor van esély, ha az eltűnt tengeralattjárónak sikerült felemelkednie a felszínre, vagy a jármű levegőztetőcsövén keresztül sikerült levegőt juttatni a fedélzetre.
Korábban azt is elképzelhetőnek tartották, hogy a legénység morzekódokat adott le a tengeralattjáró falán, ám később bebizonyosodott, hogy téves információ, mivel az észlelt hangok „biológiai forrásból” származtak. A valódi üzenetváltás november 15-én, szerdán történt. Akkor az akkumulátorokkal kapcsolatos műszaki hibáról számoltak be a járműről, ám még ez sem vezethetett volna tragédiához, mivel az ilyen jellegű hiba nem ritka, máskor nem jelentett komolyabb kockázatot.
