Százmilliós büntetések, pénzzel támogatott kutatások, konferenciák tucatjai – számos módon próbálkozott az utóbbi időben megregulázni az Európai Unió a digitális piac olyan óriásait, mint például a Google vagy a Facebook, ám mindeddig, úgy tűnik, Brüsszel vesztésre áll a felhasználók adatait anyagi haszonra váltó mamutcégekkel szemben. Hiszen amíg a Facebookot az Egyesült Államokban most éppen az orosz propaganda terjedésében történt közreműködéssel vádolják, és állandó téma a kamuhírek (fake news) terjedése, viszonylag kevesebb figyelem jutott annak a mechanizmusnak, ami biztosítja, hogy a Facebookon túlnyomó többségben a nekünk szimpatikus világnézetű tartalmakat láthassuk. Hogy miért baj ez? Noha kényelmesnek tűnik állandó megerősítést nyerni a saját világnézetünkben, ez a fajta mechanizmus gyakorlatilag megöli a kritikai gondolkodást, valamint az érvek ütköztetését is.
„A fogyasztók világnézetének kiszolgálása nem új jelenség, nem az utóbbi években alakult ki, hiszen a hagyományos újságokat is sok esetben egy világos értékrend szerint szerkesztve tálalták az olvasók elé. Most viszont mindezt egy alapvetően gazdasági haszonszerzésre kifejlesztett mechanizmus végzi el” – ismertette a probléma gyökerét egy varsói konferencián Laurence Dierickx, a Université Libre de Bruxelles nevű belga egyetem professzora, a téma szakértője. Merthogy a fogyasztók igényeinek felmérése, valamint az eléjük tett tartalom kiválasztása alapvetően gazdasági célt szolgált: a felhasználó böngészési előzményeit, érdeklődését felmérve olyan reklámokat vagy egyéb tartalmakat felkínálni neki, amire nagyobb eséllyel rákattint. Politikai nyelvre lefordítva pedig elmondható, cikkek esetén mindannyian szívesebben olvasunk, „kattintunk” olyan tartalmakat, melyek megerősítenek saját igazunkban.
„Az egész mechanizmus felerősíti a politikai megosztottságot, és nemcsak az újságírás, de a demokrácia elvével is ellentétes” – vélekedik Dierickx. És valóban, ez a téma hol máshol lenne különösen aktuális, mint Közép-Európában? Hiszen amellett, hogy egyre inkább durvul a közbeszéd, Magyarországon például kampányt lehet arra az abszurdumra építeni, hogy a kormánykritikus újságírók mindegyike magától „Soros Györgytől kapja a pénzt”, liberális oldalról pedig a radikalizált muszlimok ezreitől mit sem zavartatva lehet hangoztatni a nyugati típusú multikulturalizmus sikerességét. De a másik oldal szapulása Lengyelországban is szintet lépni látszik azzal, hogy a korábban kisebbségben lévő jobboldali média kormányhátszéllel terjeszkedik, és immár komolyan vehető vetélytársa a liberálisabb sajtóorgánumoknak. Nem nehéz belátni, az ellenkező véleményt hangoztató felet jóval egyszerűbb ellenfél helyett ellenségnek tartani abban a korszakban, amikor egyre kevésbé van lehetőségünk elmélyedni a másik oldal valódi érveiben.
Kérdés, hogy az Európai Unió legújabb fegyvere, az Európai Parlament által nemrég megszavazott ePrivacy Regulation mennyire lesz hatékony a felhasználókról szóló adatgyűjtés káros mellékhatásai ellen. Az új jogszabály, mely immár az Európai Bizottság előtt van, nagyon leegyszerűsítve nehezebben követhetővé teszi az internetes kommunikációt, egyben a felhasználók böngészési szokásainak megfigyelése elé is komoly akadályokat gördít. Kérdéses, hogy a digitális szolgáltatók tudnak-e lobbizni az ő jövedelmüket értelemszerűen jelentősen megvágni látszó, új szabályozás ellen. Mert természetesen az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a Google és a Facebook például ingyenes a felhasználók számára, ám ezzel együtt a szolgáltatásból ők is meg akarnak valahogy élni – a pénzt viszont pont a hirdetésekből szedik. És pont ez elé görgetne Európa akadályokat.
Persze az új szabályozáson kívül is vannak ötletek. „Nagy szerepe lehetne annak, hogy az iskolákban tanítanak-e, és miként kritikus olvasást, hírfogyasztást” – közölte Laurence Dierickx. És bár az internet nem tegnap született, propaganda és a tények elferdítése pedig mindig is létezett, de ilyen koncentrációban még sosem érezhettük ezt.
