Hasonló logika fedezhető fel Jeruzsálem Izrael fővárosaként történő elismerésében: a befolyásos zsidó lobbinak tett történelmi gesztusa aligha rontja esélyeit az előtte álló hazai kihívások kezelését illetően. Az Észak-Koreával szembeni kemény, már-már háborús retorika a védelmi-ipari érdekcsoportok szívét dobogtathatta meg. Szintén az ő bizalmukat fokozhatta, amikor több hónapnyi fehér házi személyzeti vita egy régivágású tábornok kabinetfőnöki kinevezésével került nyugvópontra.
Ami a belpolitikát illeti, nem sikerült a hőn áhított célokat elérni. Így az elődje nevével fémjelzett obamacare egészségügyi reformcsomagot sem tudta direkt módon érvényteleníteni, ahogy a muszlim beutazás eredetileg tervezett korlátozása is fennakadt a törvényesség őreinek rostáján, s a mexikói határra ígért fal sem a kampányban még oly frappánsan beígért módon valósul meg. S mivel ez is bizonyította, hogy a Republikánus Párttal – melynek színeiben győzött – nem sikerült igazi szövetségre lépnie, korlátozott sikerrel ugyan, de ízelítőt adott a szélkakas-üzemmódból is, amikor éppenséggel a demokratákkal is tudott taktikai megállapodást kötni.
Év végére aztán a túlélésért folytatott szüntelen manőverezés meghozta a várva várt első komoly eredményt is: közel negyven éve nem látott, a konzervatív bázis ízlésének megfelelő adóreformot sikerült elfogadtatni. Nem sokkal az után, hogy a hagyományos washingtoni elit orosz- és Kína-ellenes elképzeléseit Trump az új nemzeti biztonsági stratégiába iktatta.
###HIRDETES###
