Sergio Mattarella olasz köztársasági elnök december 28-án este feloszlatta a parlamentet. Ezt követően hetven napon belül új választást kell kiírni, így a kormány rögtön összeült, és be is jelentette a voksolás időpontját: 2018. március 4-e.
A tizenhetedik törvényhozás 2013. március 15-én kezdte meg hivatalos működését, így ha nagy nehézségek között is, de kibírta az alkotmány által előírt ötéves mandátumot. Három kormány váltotta egymást e periódus alatt. Az első évben Enrico Letta volt a miniszterelnök, őt követte 2014 februárjában a reformtörvényekről tartott népszavazás elbukásáig Matteo Renzi, akinek a helyét 2016 decemberében külügyminisztere és bizalmasa, Paolo Gentiloni vette át.
A parlament feloszlását és új választás kiírását már Renzi bukása óta követelik az ellenzéki pártok. A populista Öt Csillag Mozgalom (M5S), a szélsőjobboldali Liga és a jobbközép pártok népszerűsége nemcsak a balközép Demokrata Párt (PD) kormányzási nehézségei miatt nőtt folyamatosan, de az egyre nehezebben kezelhető menekültügyi probléma miatt is. Ehhez hozzájárult, hogy a PD-ből kisebb politikai csoportosulások váltak ki, mert nem értettek egyet Renzi politikájával vagy személyével.
Nem volt viszont épkézláb választási törvény, amely alapján új voksolást lehetett volna kiírni. Először is harmonizálni kellett a két ház választási rendszerét, mert a felsőházban egy arányosított szavazati mechanizmus, a Constellum, az alsóházban a többségi rendszeren alapuló Itallicum volt érvényben. Mivel mind a két jogszabály az alkotmánybíróság változtatásaival volt tele, olyan választási törvényt akartak, amelyet az állampolgárok képviselői dolgoznak ki. Ezenkívül fontos cél volt, hogy a választási rendszer demokratikus legyen, de biztosítsa a kormányozhatóságot, ugyanis a második világháború óta eltelt hetven év alatt Olaszországban hatvannégy kormány váltotta egymást. A képviselők végül kivárták október végét, hogy elfogadják a Rosatellum bis néven emlegetett új választási törvényt, amellyel a M5S-en és PD-ből kivált kis pártokon kívül mindenki egyetértett.
A képviselők harmada többségi rendszer alapján kerül be a parlamentbe. Minden választási körzetben egy párt vagy koalíció maximum egy egyéni jelöltet indíthat, és ha a jelölt legalább egy szavazattal többet ér el, mint vetélytársai, bejut a parlamentbe. Ez a 630 alsóházi képviselőből 232 jelöltet jelent, és 109-et a felsőházi 315-ből. Mindkét ház nagyobb része arányos szavazati rendszerrel kerül majd be a parlamentbe, ahol az egyéni pártok számára 3 százalék lesz a küszöb, a koalícióknak 10. Minden választó csak egy szavazatot adhat le, tehát amikor az egyéni jelöltre szavaz, egyúttal a listára is szavaz.
A M5S ez utóbbi pont miatt volt a törvény ellen. Mivel fiatal pártról van szó, még kevés meghatározó politikusa van egy-egy területen, így félő, hogy kevesebb egyéni, és így listás szavazatot kap. Erről árulkodik a november elejei szicíliai regionális választás eredménye is, ahol a párt alulmaradt a jobboldal közös jelöltjével szemben. A közvélemény-kutatások a márciusi választásra is hasonló képet festenek. A Silvio Berlusconi-féle Hajrá Olaszország (FI) és a Liga esetleges koalíciója 315 mandátummal elsöprő győzelmet aratna. Őket követné 147 mandátummal a M5S és 131-gyel a PD. A maradék mandátum pedig a belépési küszöböt elérő kis párt kaparintaná meg.
A jobboldal nagy előretörése nemcsak a balközép fent említett nehézségeire alapszik. Az északi megyék szuverenitásáért küzdő Északi Liga életében nagy fordulat következett be, amikor vezetője, Matteo Salvini október végén bejelentette, hogy a párt nevéből kikerül az Észak kifejezés. Ez azt jelenti, hogy a régiós szuverenitás helyett a nacionalizmus lett a párt ideológiája, és az olasz egységet akarja erősíteni a migránsok és az Európai Unióval szemben. Jó partnerre talált a hamvaiból feltámadó Berlusconiban, aki több hónapos hallgatás után ma szinte mindennap más televíziós adón tűnik fel. Annak ellenére teszi ezt, hogy az úgynevezett Severino-törvény szerint egyelőre nem is indulhat politikai választásokon korrupciós pere miatt. Jelenleg Berlusconi a strasbourg-i bíróságon harcol a törvény eltörléséért.
