Nem lesz olyan izgalmas 2018 a választások szempontjából, mint amilyen a holland, német és osztrák voksolást is hozó 2017-es esztendő volt. Ugyanakkor lesz néhány olyan megmérettetés, amelyre Brüsszelnek is érdemes lesz odafigyelnie az euroszkeptikus erők várható jó szereplése miatt.
Ezek közül a legelső a cseh elnökválasztás lesz január 12-13-án, amelyen az iszákos, bevándorlásellenes egykori baloldali politikus, a jelenlegi elnök, Milos Zeman újabb győzelmet arathat. Andrej Babis tavalyi győzelme és Zeman esetleges újrázása esetén Csehországot populista, euroszkeptikus, bevándorlásellenes tandem irányíthatja a jövőben, amely Brüsszel számára nem jó forgatókönyv. Ugyanebből a szempontból fontos az Európai Unió jövője tekintetében az áprilisi magyarországi voksolás is, amelyen a legutóbbi közvélemény-kutatások alapján szintén bevándorlásellenes, populista és euroszkeptikus erő újrázhat.
Ám ezt megelőzően, még március 4-én az EU egyik alapító tagállamában, az elittől egyre inkább leszakadni látszó Olaszországban is urnához járulnak majd a polgárok. Itt a jelenlegi baloldali kormány megdöntése várható, a felmérésekből az derül ki, az euroszkeptikus, populista Öt Csillag Mozgalom vezet, de nem áll rosszul a Forza Italia sem. Ez utóbbi élére visszatért az olasz politika állócsillaga, a négyszeres miniszterelnök Silvio Berlusconi, aki hasznot húzhat az új választási törvényből, amely már a voksolás előtt koalíciókötésre készteti a feleket. Az egyezkedések során egy olyan jobboldali erő kezd körvonalazódni, amelyet a Forza Italia vezet, de részt vesz benne az Északi Liga és az Olaszország Testvérei nevű alakulat is.
Márciusban orosz elnökválasztás is lesz, amelyen független jelöltként, persze az Egységes Oroszország támogatásával vesz részt az abszolút esélyes, Vlagyimir Putyin. A hisztérikusan oroszellenes nyugati hangulat közepette az Európai Unió is sérelmezte, hogy az ellenzéki Alekszej Navalnijt még az elnökjelöltek névsorába sem volt hajlandó felvenni – az ügyben azóta is zajlik a huzavona. Amennyiben Putyin nyer – nem várható ennek ellenkezője –, Brüsszel továbbra is aggódhat az Oroszország által állítólag pénzzel és információkkal is segített euroszkeptikus erők miatt, amelyek tovább növelhetik a széthúzást a kontinensen.
Az év második felében csupán egy kevésbé fontos parlamenti választás várható. Szeptemberben a svéd szociáldemokraták nyerhetnek ismét a jelenlegi miniszterelnök, Stefan Löfven vezetésével, ugyanakkor a koalíciós partner (Zöldek) kieshet, így feltehetően a mérsékelt jobboldallal kötnek nagykoalíciót. Erősödhet emellett a Svéd Demokraták nevű populista, bevándorlásellenes erő, amely jelenleg 15-16 százalékon áll.
Két érdekesebb helyhatósági választást is tartanak idén Európában. Májusban a britek voksolnak helyi politikusaikra, amennyiben a kormányzó Konzervatív Párt vereséget szenved, annak lehet hatása a brexittárgyalásokra is. Az év végén Lengyelországban is lesz helyhatósági választás, egy évvel az után, hogy az Európai Bizottság megkezdte a populista lengyel kormány vegzálását annak igazságügyi reformjai miatt.
Persze Európán kívül is lesznek érdekes és fontos választások, ősszel például az Egyesült Államokban tartják a két elnökválasztás közötti félidős választást, amelyen országos szinten a képviselőház egészét, a szenátusnak pedig 33 helyét osztják újra – az előrejelzések szerint a demokraták örülhetnek majd. Emellett kormányzóválasztások és állami törvényhozási összetételről döntő voksolások is lesznek november 6-án.
Egyiptomban elnököt választanak az év első felében, amelyen feltehetően nem szorongatják meg a 2013-ban hatalomra került Abdel Fattáh esz-Szíszit. Mexikóban ugyancsak az államfői posztról döntenek júliusban, októberben pedig ugyanilyen voksolás lesz a korrupció miatti válságból kikecmeregni képtelen Brazíliában. Itt visszatérhet a hatalomba a vesztegetés miatt elítélt, de fellebbezése után szabadlábon lévő egykori államfő (2003–2011), Luiz Inácio Lula da Silva. Várhatóan megpróbálja majd megerősíteni hatalmát Nicolás Maduro venezuelai elnök és Paul Biya kameruni diktátor is. A Kongói Demokratikus Köztársaságot 2001-től vezető Joseph Kabilát biztosan nem választják újra, az azonban kérdéses, idén megtartják-e a 2016 óta várt voksolást.
