Indiában minden napra jut egy brutális nemi erőszak

Nyolc hónapos csecsemőt erőszakoltak meg Indiában – és az eset sajnos korántsem egyedülálló.

De hasonló történeteknek se szeri, se száma, és olykor az is előfordul, hogy az áldozatok nemcsak hogy gyermekek, de csecsemők. Két évvel ezelőtt például az kavart nagy port, hogy egy munkás az anyja mellől rabolta el 11 hónapos babáját, majd két órán keresztül erőszakoskodott vele. 2015-ben pedig egy mindössze három hónapos csecsemőt erőszakolt meg egy indiai férfi. Tavaly év végén meg az sokkolta a világot, hogy egy tízesztendős lány szült gyermeket, később kiderült, hogy saját nagybátyjától esett teherbe.

Először igazán egy 2012-es bűncselekmény irányította rá az indiai társadalom és a nemzetközi média figyelmét a problémára. Akkor egy Jyoti Singh Pandey nevű 23 éves lány a moziból hazafelé tartott egy kisbusszal, mikor a jármű öt utasa, továbbá a sofőr rátámadt. A lánnyal tartott ráadásul egy barátja is, ám hiába kelt védelmére, őt is brutálisan megverték. A busz több mint egy órán át furikázott a városban, miközben az áldozatot csoportosan megerőszakolták, egy vascsővel is bántalmazták, mielőtt kihajították. A fiatal lány végül belehalt sérüléseibe.

Az eset után országszerte tiltakozási hullám indult el, amire a politika is reagált, és szigorították a nemi erőszak büntetését. A reformokat azonban a társadalom nem feltétlenül követte le. A Human Right Watch jogvédő szervezet tavalyi kutatása szerint az áldozatok gyakran hiába fordulnak a rendőrséghez, mivel általában szegényebb, alsóbb társadalmi rétegekhez tartoznak, a hatóságok gyakran nem is regisztrálják az eseteket, vagy ha mégis, akkor sem tájékoztatják őket lehetőségeikről, és az ügyek gyakran évekig elhúzódnak. Bevett gyakorlat az áldozathibáztatás is, a rendőrök, politikusok, sőt gyakran az orvosok is a nők szemére hányják, amiért egyedül mentek valahova vagy túl lengén öltöztek. Mulayam Singh Yadav, a Samajwadi Párt nevű kisebb politikai alakulat vezetője például olyan nyilatkozatokat tett, hogy hiba lenne halálbüntetést szabni az elkövetőkre, hiszen „a fiúk már csak fiúk maradnak, követnek el hibákat”, máskor meg arról nyitott vitát, hogy négyen nem is lehet csoportos nemi erőszakot elkövetni, mert gyakorlatban nem lehetséges.

Sokan bírálják az úgynevezett „szüzességi tesztet” vagy „kétujjas tesztet” is, amely azt lenne hivatott eldönteni, hogy az áldozat él-e nemi életet, bár az erősen kérdéses, a módszer mennyire megalapozott, és mégis mi köze van ahhoz, hogy valakin erőszakot követtek-e el.

Ezek fényében nem is csoda, hogy az indiai nők már kétségbeesett ötletekhez nyúlnak, idén például egy lány azzal került a hírekbe, hogy „nemi erőszakot gátló alsóneműt” fejlesztett ki riasztó berendezéssel és beépített kamerával, ami rögzíti a támadó arcát.

Az utóbbi években sokan sokféleképpen próbáltak magyarázatot találni arra, hogy mi áll a jelenség mögött. Egyes értelmezések szerint ennek egyik oka demográfiai: egyszerűen nem jut minden férfira nő. Indiában 1994 óta ugyan hivatalosan tiltott a nemi alapú terhességmegszakítás, ami nagyjából stabilizálta az arányokat, ám egy hétfőn megjelent felmérés szerint az országban még mindig több fiú születik, mint lány. Ez többek között azzal magyarázható, hogy a családok nagyobb eséllyel „állnak le” a további gyermekvállalással, miután sikerül fiúgyermeket világra hozni. A kutatás szerint Indiában nagyjából 21 millió „nem kívánt” 0 és 25 év közötti lány él. 

A világ második legnépesebb országában ráadásul minden második ember 25 év alatti és kétharmada 35 éven aluli, tehát szexuálisan a legaktívabb korban vannak. A hivatalos statisztikák szerint a munkanélküliség ugyan viszonylag alacsony, 5 százalék körüli, de a fiatalok körében akár kétszeres is lehet az arány. És a statisztika csalóka: becslések szerint az indiai munkavállalók alig 7 százaléka dolgozik hivatalosan bejelentve, a túlnyomó többség a szürke- vagy feketezónában, járulékok nélkül, rossz munkakörülmények között és kevés pénzért húzza az igát. Ez pedig azért fontos, mert biztos egzisztencia, jövőkép nélkül a házasság is nehezebben megy, nehezen találnak maguknak partnert a fiatalok. A másik jelentős problémát pedig emiatt a hagyományok és a vallásosság okozzák. A házasság előtti szexuális életet a társadalom jelentős része elítéli, „nyugatos befolyásnak” tartja. Ezért aztán Indiában egyébként is bevett gyakorlat a gyermekházasság, becslések szerint 240 millióan élnek az országban, akik kiskorúan házasodtak meg. Emellett említhető még az okok között az általánosan rossz közbiztonság, a nők jogi helyzete és megbecsültsége, a lassú bíróságok, a szemet hunyó közösségek, az áldozathibáztatás.

Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy egy körülbelül másfél milliárd lakosú országban nyilván magas a szexuális támadások száma is. Nemzetközi összevetést nagyon nehéz, sőt értelmetlen is végezni, hiszen minden országban más a szexuális erőszak megítélése, definíciója, a rendőrség eljárása, a jogi helyzete. Ugyanakkor a nemi erőszak kapcsán ugyancsak gyakran a hírekbe kerülő, nagyjából tízmilliós Svédországban például 2016-ban összesen 19 895 szexuális támadást jelentettek, de ebbe beleszámították a nemi erőszak (6563) mellett a molesztálást (10 487) is.

Mit mond az indiai nagykövet országa efféle eseteiről?

„Nagyon érdekes kérdés ez, nemcsak Indiában, hanem világszerte olyan probléma, amelyet meg kell oldani. A nőknek biztonságban kell érezniük magukat, függetlenül attól, hol élnek és dolgoznak. Nálunk sokszor előkerül a téma, ami jó, mert jelzi, hogy az indiai sajtó abszolút szabad. A kormány igyekszik cselekedni és növelni a biztonságot azzal, hogy fokozzák a járőrözést egyes területeken, új szabályokat vezetnek be, megerősítik a rendőri erőket – a nők létszámát is növelve –, biztonsági kamerákat szerelnek fel, világítást fejlesztenek. A turisták biztonságban vannak Indiában, mint a világ bármely nagyvárosában. Atithi devobhava, azaz a vendég egyenlő Istennel – ez a kifejezés egy ősi iratból származik, amely beleivódott az indiai társadalom »magatartási kódexébe«, és dinamikus vendég–vendéglátó kapcsolatot ír elő” – jelentette ki lapunk nemi erőszakot firtató kérdésére tavaly nyári interjúnkban India budapesti nagykövete, Rahul Chhabra.