Kiállt a 2015-ben tető alá hozott úgynevezett iráni atomalku mellett csütörtökön Federica Mogherini, az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, valamint a német, a francia és a brit külügyminiszter, miután Brüsszelben megbeszéléseket folytattak perzsa kollégájukkal. A találkozó időzítése nem véletlen, Donald Trump amerikai elnöknek ugyanis várhatóan pénteken kell ismét döntenie arról, Irán teljesíti-e az alkuban foglaltakat, s az Egyesült Államok fenntartja-e a szankciók enyhítését.
Európa üzenete egyértelmű volt. Nyilatkozatában Mogherini megerősítette, hogy az Európai Unió álláspontja szerint a megállapodás működik, Irán betartja a benne foglaltakat, és arra figyelmeztetett, hogy a térségbeli nukleáris fegyverkezési versenynek is elejét veszi. A főbiztos ezzel arra utalhatott, hogy a Közel-Keleten – nem megerősítetten – csak Izrael birtokol nukleáris fegyvereket, ám ha Irán kifejlesztene ilyet, vagy legalábbis ez az opció fenyegetne, akkor arra reagálva fő riválisuk, Szaúd-Arábia (például Pakisztánon keresztül) vagy Egyiptom is elindíthatná a saját programját. Sigmar Gabriel német külügyér is azt emelte ki, hogy ha nem sikerül megvédeni az egyezményt, akkor az az egész világnak rossz üzenetet küld – utalva Észak-Koreára. Ugyancsak fontos megállapítása volt, hogy ha nem tetszik is az iráni ballisztikusrakéta-program, azt nem szabad összekötni az atomalkuval. Boris Johnson brit tárcavezető pedig arra emlékeztetett, hogy
az alku működik, jobb megoldással pedig senki nem állt még elő.
A brit külügyminiszter ezzel a lényegre tapintott. Donald Trump ugyanis – ha igazak a kiszivárgó hírek – követni akarja Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő tanácsát, amely szerint az alkut vagy meg kell javítani, vagy el kell törölni (fix it or nix it). Állítólag jelenleg még a „megjavításon” dolgozna, bár az nem világos, mégis hogyan akarja rávenni a feleket arra, hogy ismét a tárgyalóasztalhoz üljenek. Mivel az atomalku nem egy kétoldalú megállapodás, ha az Egyesült Államok kitáncol belőle, még az sem jelentené feltétlenül az egyezség végét. Márpedig a kérdésben nemcsak Oroszország és Kína, de még Amerika legközelebbi szövetségesei, Nagy-Britannia és Franciaország sem áll Trump oldalán. Beszédes az is, hogy Washingtonnak az iráni tüntetéseket sem sikerült nemzetközi szintre emelnie az ENSZ Biztonsági Tanácsában, de az EU a visszafogott bírálaton kívül amúgy is látványosan távol maradt a perzsa állam belügyeitől.
Sajtóértesülések szerint az amerikai elnök pénteken tartja magát tanácsadói javaslataihoz, és maradhat a szankciók enyhítése, ugyanakkor az is előfordulhat, hogy néhány új, célzott intézkedést is bevezetnek. Emlékezetes, hogy októberben Trump nem írta alá a dokumentumot, amely arról szól, hogy Irán teljesíti az alkuban foglaltakat, s ezzel nagy port kavarva a kongresszus elé utalta a kérdést.
A kiszabott hatvan nap lejártával azonban a kongresszus lényegében „rágatlanul” dobta vissza az ügyet – a szankciók enyhítése maradt, és most ismét Donald Trumpé a döntés. A kört még el lehet játszani egy párszor, ám állítólag most olyan törvénymódosításon dolgoznak, amely alapján az egész képletből kimaradna az amerikai elnök, vagy legalábbis a jelenlegi 90 napnál sokkal ritkábban kerülne elé az ügy.
