„A keresztényeket az a veszély fenyegeti, hogy kiűzik őket a Szentföldről” címmel több nemzetközi média közölte III. Teofil jeruzsálemi görög ortodox pátriárka cikkét, amelynek megjelenését – nyilván nem véletlenül – az ortodoxok karácsonyára időzítették. Az írásban az egyházi vezető teljes joggal arra mutat rá, hogy miközben az egész világ attól hangos, hogy Donald Trump amerikai elnök elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, arról kevés szó esik, hogy a Szent Föld a keresztényeké is.
III. Teofil egyrészt leszögezi, hogy Jeruzsálemet soha nem sajátíthatja ki senki, másrészt amiatt aggódik, hogy egy egyházi földek elkobzására irányuló izraeli törvénytervezet és a zsidó szélsőséges telepes csoportok terjeszkedése azzal fenyeget, hogy a keresztényeket elűzik.
Ironikus módon, miközben a pátriárka a sajtóban sopánkodott, ugyanezen félelmek miatt feldühödött keresztény palesztinok alig akarták őt beengedni szombaton Betlehem városába, konvoját tojással, üvegekkel dobálták meg, és lemondását követelték. Az elégedetlenség oka, hogy III. Teofil – akárcsak elődje, a 2005-ben leváltott Iréneosz – állítólag központi szerepet játszik abban, hogy a (még) az egyház tulajdonában álló ingatlanokat gyanús körülmények között befektetőknek játsszák át.
Főként az izraeli sajtó az utóbbi években több olyan esetet derített fel, mikor a görög ortodox egyház ingatlanjait messze áron alul értékesítették, ráadásul gyakran adóparadicsomokba bejegyzett, közvetítő cégeken keresztül, felderíthetetlen üzletembereknek. Olyan is előfordult, hogy az adásvétel után az ingatlan rövid időn belül ismét gazdát cserélt, és olykor zsidó tulajdonba került, ami a palesztinok szerint a föld kiárusítása, és felér egy árulással.
A pátriárka cikkében egyébként egy hasonló, még az elődje által tető alá hozott üzletre utal, mikor a Jeruzsálem óvárosához tartozó jaffai kapuhoz közeli ingatlant adtak el. Ebből III. Teofil már megpróbált kitáncolni – az ügy jelenleg a bíróság előtt van –, ám egyes bírálatok szerint valójában nem tett meg minden tőle telhetőt.
A pátriárka persze mindent tagad. Belső köreihez tartózó források korábban úgy nyilatkoztak, hogy az egyház egyetlen jelentősebb bevételi forrása az ingatlanai eladásából származik – a görög ortodoxokhoz tartozik az egyik legtöbb privát föld Izraelben –, a 40 millió dolláros adósságot, a papok fizetésemelését, az iskolák működtetését pedig fedezni kell valamiből. Az üzletek átláthatatlanságát illetően azzal védekeztek, hogy ügyfeleik általában olyan üzletemberek, akik jobb szeretnek névtelenek maradni.
A piaci ártól messze elmaradó vételár kapcsán pedig arra mutattak rá, hogy a földek, ingatlanok nagy részét 49 vagy 99 évre – olcsón – bérbe adták az izraelieknek, ebből a legtöbb esetben még mindig évtizedek vannak hátra, ami alaposan lenyomja az árakat. A fentebb említett izraeli kisajátítási törvénytervezet is ezt oldaná meg, a harmadik félnek átjátszott egyházi ingatlanok lakóinak sorsa ugyanis így teljesen bizonytalan, ráadásul házaik is elértéktelenednek. Ha ezek az érvek helytállóak is, az ortodox keresztények akkor is joggal hányják a pátriárka szemére, hogy a föld különösen a Szentföldön nem az ő tulajdona, hanem a közösségé, ezért nem herdálhatja el.
