A migráció, a migránsok különböző csoportjaival való bánásmód volt Donald Trump kampányának, majd elnökségének egyik kulcskérdése. A helyzet ezen a téren mit sem változott, és különösen igazzá vált most, amikor a mindössze néhány hétre megszavazott amerikai szövetségi költségvetés kérdését a washingtoni politikai csatározások szellemében összekötötték a bevándorlók ügyének egy különösen érzékeny vonatkozásával. A tét így sokkal nagyobbá vált: csütörtökön csak akkor sikerülhet elkerülni az újabb kormányzati leállást, ha a Fehér Ház, a republikánusok és a demokraták kompromisszumot tudnak kötni a már az Egyesült Államokban született, vagy gyermekként oda érkezett, de szüleik illegális státusza miatt bizonytalan helyzetű fiatal bevándorlók ügyében. Trump ugyanis az ő maradásukat kérdőjelezte meg, amikor célba vette az elődje, Barack Obama által életbe léptetett, úgynevezett Késleltetett Intézkedés a Gyermekkorban érkezettekért (DACA) programot, mely eddig védte őket a kitoloncolástól. Hogy megvédjék az „álmodozóknak” nevezett kedvezményezetteket (700-800 ezer főről van szó), a volt elnök demokratái kötötték össze sorsukat a büdzséjével: eltökélték, hogy a már említett február 8. után csak akkor lesz költségvetés, ha Trump szándékával szemben egyúttal döntés születik a március 5-én lejáró DACA meghosszabbításáról is.
Az idő vészesen fogy, s az előjelek nem kedvezőek. Hétfőn az elnök még azelőtt elutasította egy republikánus és demokrata párti törvényhozókból álló csoport kompromisszumos javaslatát, hogy azt beterjesztették volna a kongresszusban. A javaslatot John McCain arizonai republikánus és Chris Coons, Delaware állam demokrata párti szenátora dolgozta ki. A terv szerint megadnák az amerikai állampolgárság megszerzésének lehetőségét az említett fiataloknak, azoknak, akik 2013 óta az Egyesült Államokban élnek, és akiket gyermekként, illegális bevándorló szüleik hoztak az Egyesült Államokba, s itt nőttek fel, jóformán nem is éltek hazájukban. Trump azért mondott nemet, mert az általa megjelölt szempontok, az úgynevezett láncbevándorlás vagy a vízumlottó gyakorlatának megszüntetése, az amerikai–mexikói határon tervezett fal felépítésének 30 milliárd dolláros költsége nem kaptak helyet a javaslatban. Megfigyelők szerint minden arra utal, hogy a törvényhozók nem vették komolyan a feladatukat az elmúlt két hétben sem, és könnyen megismétlődhet az a helyzet, ami január 20. és 23. között kormányzati leállást eredményezett.