Szijjártó Pétert nem győzhetik le az ostoba, hazug és szánalmas nyugati szájhősök

Aki a kormányt bírálja, Magyarországot támadja a kormány narratívája szerint. Egyre durvul a diplomáciai hangnem.

Nem kímélte Szijjártó a görög belügyminisztert és az olasz külügyminisztert sem akkori megszólalásaik kapcsán: előbbi miniszterünk szerint hülyének nézi az európaiakat, utóbbinak meg inkább saját hazája bevándorlási problémáira kellett volna reagálnia. Különösen sok maflást kapott Werner Faymann akkori osztrák kancellár, akinek a megszólalásait „ámokfutásnak” bélyegeztük, őt magát pedig egyszerűen ostobának. 2015 novemberében Szijjártó Péter kiemelte: jó lenne, ha az osztrák kancellár „hagyná, hogy az úgynevezett valóság nála is felkapcsolja a lámpát”. 

Kaptak a beszólásokból a távolabbi országok és az unió különféle vezetői is. A svéd miniszterelnök magyar kormányt elítélő szavait képmutatónak és elfogadhatatlannak nevezte a magyar miniszter. Gianni Pittella európai szociáldemokrata frakcióvezető Hitler idejéhez hasonlította a kerítésépítést, ami Szijjártó szerint túlment a jó ízlés minden határán. A holland külügyminiszter kerítést bíráló kijelentésére azt válaszolta, hogy „amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten”. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárt szerinte megtévesztették, ezért mondott „bizarr és felháborító” dolgokat, Victor Ponta kritikáira pedig azt üzente: a román miniszterelnök elvesztette az önkontrollját, és „nettó hazugság”, amit állít. Pontát bónuszképpen Európa szégyenének is nevezte.

Vannak a magyar kormányt rendszeresen, illetve alkalmanként kritizáló európai tisztviselők, akik különösen benne vannak miniszterünk bögyében. Az egyik ilyen állandó vitapartner Martin Schulz, az Európai Parlament korábbi elnöke, német szociáldemokrata politikus, aki azóta éppen nem tart pályafutása legszebb pillanatainál. Schulz még a német választási kampányban, illetve korábban is többször kritizálta az Orbán-kormányt.

Szijjártó 2017 elején azt mondta róla: menekültügyben „nem csinál semmit, csak vagdalkozik, és megpróbálja megzsarolni azt, aki megvédi”, illetve ideje lenne, hogy „Martin Schulz is felébredjen Csipkerózsika-álmából, és ostoba vádaskodás helyett a valóságos megoldásokat keresse”. Emellett a német vezető a magyar miniszter szerint a múlt embere, aki azt a politikát képviseli, amely a jelen problémáit okozta.

Visszatérő szereplő Szijjártó közleményeiben Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter, akiről legutóbb azt írta, hogy „egy ostoba ember”, aki „gyűlöli Magyarországot”. Most még könnyen megúszta, hiszen korábban szánalmasnak és hazugnak, 2016 májusában pökhendinek, ugyanezen év szeptemberében pedig komolytalannak nevezte őt Szijjártó. Nem akárhogyan: „Látszik, hogy csak néhány kilométerre lakik Brüsszeltől, kioktató, nagyképű, frusztrált. Magyarországot akarja kizárni az EU-ból, de magát már régen kizárta a komolyan vehető politikusok közül. Rendes nihilistaként, fáradságot nem ismerve dolgozik az európai biztonság és kultúra lerombolásán. Ezzel szemben Magyarország történelme során mindig Európát védte, és most is ezt teszi. A magyar emberek október másodikán véleményt mondanak az illegális bevándorlásról, a brüsszeli kvótacsomagról és a Jean Asselborn típusú figurákról.” 

Ugyanebben a hónapban Nils Muižnieks, az Európa Tanács emberi jogi biztosa is megkapta a magáét, miután a The New York Times amerikai napilap online kiadásában a magyarországi menekültpolitikát bíráló cikket közölt. A külügyminiszter nem hagyta ezt szó nélkül: az ET emberi jogi biztosának „tudatlansága és Magyarország iránti gyűlölete elképesztő”. Látható, hogy „van a valóság, és van az, amit Nils Muižnieks mond”, ám a kettő egy ponton sem találkozik egymással.

De Szijjártó szólította már fel lemondásra az EU-s vezetőket a brexit után; szorgalmazta Zeid Raad al-Husszein, az ENSZ emberi jogi főbiztosának menesztését, miután az a magyar kormányt kritizálta; Bill Clintont pedig Soros György szócsövének nevezte egy hasonló kritika után. Amikor a távozó holland nagykövet 2017 nyarán bírálta a kormányt, Szijjártó elmondta: „Örülünk annak, hogy a holland nagykövet hazamegy, remélhetőleg ezt minél előbb megteszi. Amíg a holland nagykövet nem megy haza, a külügyminisztériumban már nem szívesen látott vendég, egészen biztosan nem fogják fogadni semmilyen szinten.”

De ne gondoljuk azt, hogy a magyar külpolitika csak a ki- és beszólásokról szólt az elmúlt egy-két évben. A dicséret hangján is meg tud nyilvánulni a külügyminiszter, ha azt kívánja a helyzet. Meleg hangon elsősorban a visegrádi országok kapcsán kommunikál Szijjártó, ezen túllépve pedig általában Oroszország, Törökország, Kína, Irán és más keleti államok jelennek meg pozitív, követendő és tiszteletre méltó példaként. Bizonyára megérdemlik.