Izrael és Magyarország általában egy húron pendül az illegális migráció kérdését illetően: egyik ország sem lelkesedik érte, és kerítéssel próbál védekezni ellene. Benjamin Netanjahu kormányfő egy héttel ezelőtt például egyenesen azt állította, hogy azért is van szükség a Sínai-félszigeten felhúzott immár több mint 200 kilométeres kerítésrendszerre, mert az afrikai bevándorlók áradata veszélyesebb, mint a terroristák. Hogy azért a helyzet mégsem tökéletesen egyforma, azt jól jelzi, hogy a hét végén Tel-Avivban 20-25 ezres tömeg tüntetett a menekültek mellett és a kormányzat ellen, ami nehezen képzelhető el hazánkban. További különbség még, hogy Izraelben vannak is migránsok, igaz, nem sokan. A belügyminisztérium adatai szerint nagyjából 38 ezer afrikai menedékkérő él a közel kilencmilliós államban, 72 százalékuk eritreai, 20 százalékuk szudáni. Többségük még 2006 és 2012 között, a kerítés megépülése előtt érkezett Egyiptom felől.
Csakhogy a jobboldali kormánykoalíció szerint ők nem menekültek, hanem gazdasági migránsok, ezért nincs helyük az országban. Izrael választás elé állította azokat az illegális bevándorlókat, akik nem folyamodtak menekültstátusért: vagy kapnak 3500 dollárt (860 ezer forint) és egy repülőjegyet egy afrikai országba – meg nem erősített információk szerint Ruandával és Ugandával állapodtak meg, ahol aztán ki tudja mi vár rájuk –, vagy irány a börtön. Első körben kivételt a gyermekek, a családosak, a 67 év fölöttiek, az embercsempészet áldozatai kaptak, azaz a deportálás lényegében az egyedülálló férfiakat célozta meg. Nem túl nagy reményekkel kecsegtet azonban a jövő azoknak sem, akik menedékkérelmet adtak be: az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának statisztikái szerint 2009 óta Izrael tíz eritreainak és két szudáninak adta meg a menekültstátust. Pedig menekülni éppen lenne miért ezekből az országokból. A kelet-afrikai diktatúrából, Eritreából főként azért, mert kötelező a katonai szolgálat, és az újoncokat gyakran kényszermunkában dolgoztatják, de mindennaposak a jogsértések is, a menekülni próbálókat pedig van, hogy egyszerűen agyonlövik. Szudánban pedig a darfúri konfliktusban mindennaposak a fegyveres harcok, sőt a népirtás. Az eritreaiak egyébként már Európában is a tizedik legnagyobb csoportot alkotják, 2017 januárja óta több mint 8 ezren érkeztek.
Hogy hangsúlyt adjon szavainak, a kormány nemrégiben a Holot menekülttábort is bezáratta, mondván: ha nincsenek menekültek, tábor sem kell nekik. A kitoloncolást eredetileg április elsején indították volna, ám a legfelsőbb bíróság a végrehajtását felfüggesztette egy tiltakozó petíció miatt, amire a kormány hétfőig válaszolhat. A jogi huzavona ellenére úgy tűnik, a kormány elkötelezett.
Még akkor is, ha – ahogy az a tüntetésekből is látszik – a társadalom nem száz százalékban támogatja ebben őket. Egyrészt aggályoskodnak a jogvédők, akiket Netanjahuék szerint Soros György pénzel (a pénzember viszont visszautasította a vádakat). Másrészt az idén függetlenségének hetvenedik évfordulóját ünneplő Izrael maga is menekültekből született, amire még sokan emlékeznek. Ahogyan meglehetősen rosszul cseng a deportálás kifejezés is a zsidó államban. Az érem másik oldala, hogy a kormánypártiak azon aggodalmaskodnak, hogy az afrikai bevándorlással az ország elveszítené zsidó karakterét. A demográfiai adatok ezt nem támasztják alá, még az alijázás (zsidók Izraelbe költözése) nélkül is egyre nő a zsidó népesség, néhány tízezer migráns nem oszt, nem szoroz. Az is igaz ugyanakkor, hogy az afrikai illegális bevándorlók mintegy 90 százaléka Tel-Aviv környékén él, és legtöbbjüknek nem sikerült az integráció. A városképhez így már hozzátartoznak a földön alvó vagy csoportosan semmittevő fekete bevándorlók.
