Hatodik éve ismert a francia közvélemény előtt, hogy Nicolas Sarkozy 2007-ben Líbiából érkező pénzt fogadhatott el később győzelemre vitt elnökválasztási kampányában. Az ügyet még 2012-ben a Mediapart oknyomozó portál robbantotta ki, bemutatva egy hitelesnek mondott szándéknyilatkozatot 50 millió euró (mai árfolyamon 15 és fél milliárd forint) átutalásáról az akkori líbiai vezető, Moammer al-Kadhafi részéről. Bár egyes líbiai titkosszolgálati személyek mindvégig kétségbe vonták a dokumentum valódiságát, egy Franciaország és Líbia között fegyverüzleteket lebonyolító üzletember szerint eredeti a papír. Sarkozy álhírterjesztésért beperelte a portált, ám röpke négy év elteltével úgy döntött egy bíróság, hogy a dokumentum nem hamisítvány, vagyis a volt republikánus elnök ezt a pert elvesztette. Sarkozy egykori kabinetfőnöke 2015-ben keveredett bele a líbiai ügybe, Claude Guéant-t bűnszervezetben elkövetett csalással és pénzmosással gyanúsítottak meg. Egyik kihallgatásán például azt kérdezgették tőle a nyomozók, miért bérelt széfet az egyik bank párizsi fiókjánál, és hogy került bankszámlájára 2008-ban félmillió euró. Guéant válasza: két nagy értékű festményt adott el akkoriban. Viszont 2016-ban a fegyverkereskedő újabb részletekkel állt elő. Ziad Takieddine azt állította, 2006/2007 fordulóján ötmillió eurót tartalmazó bőröndöket hozott Párizsba, ahol Guéant fogadta őt. Takieddine-t persze letartóztatták tiltott befolyásszerzés és korrupció címén, egy másik közvetítőt pedig Londonban kaptak el.
A Sarkozy politikai hátországából, a jobboldalról eddig megszólaló francia politikusok többsége biztosra veszi, hogy a nyomozók a líbiai ügyben semmit sem fognak találni. Még a Republikánusoktól balra álló centrista Demokraták és Függetlenek Uniója (UDI) képviseletében megszólaló Jean-Christophe Lagarde is eltúlzottnak vélte az őrizetbe vételt, szerinte a volt elnök esetében nem kell tartani a szökés veszélyétől. A radikális Nemzeti Front részéről egy tisztségviselő pedig azt nyilatkozta, felfordul a gyomra attól, hogy média a nyomozás minden részletéről tudomást szerez. Sarkozy a vádat megalapozatlannak, manipulatívnak nevezte.
A vizsgálat azért hordoz magában nagy kockázatot, mert ha nem találnak bizonyítékot Sarkozy ellen, erkölcsi győztesként kerülhet ki az ügyből. Ez megtörtént már 2013-ban is, amikor nem sikerült rábizonyítani, hogy pártja, az UMP illegális kampánypénzeket fogadott el Liliane Bettencourt milliárdostól. A még 2010-ben kirobbant ügyet ellenben némileg árnyalja, hogy a témát feltáró Mediapart oknyomozó újság, valamint a Le Point és a Le Monde napilapok szerkesztőségébe betörtek, és a Bettencourt-ügyre vonatkozó dokumentumokat megsemmisítették. A kampánytámogatás egyébként a francia törvény 7500 euróban maximálja, az e feletti összegeknél fel kell tüntetni az adományozó nevét.
A 63 éves politikus 2016 novemberében bejelentette, hogy visszavonul a politikától. Bár ez azért nem mentette meg attól, hogy egy másik ügyben, 2017 tavaszán bíróság elé ne álljon. Akkor a 2012-es elnökválasztási kampány törvénytelen finanszírozása ügyében vonta kérdőre az igazságszolgáltatás, mert a gyanú szerint az exelnök és pártja többet költött a megengedettnél. A nagygyűléseket szervező cég nevéről Bygmalion-ügynek nevezett botrány lényege, hogy Sarkozy 363 ezer euróval lépte túl a 22 milliós kampányköltési limitet. Az összeget azóta befizette az államkasszába.
A Sarkozyt most középpontba helyező ügynek van egy sajátossága, ez pedig a híresen lassú francia igazságszolgáltatásban rejlik. Ez alapján nem is kellene politikai célzatosságot keresni az őrizetbe vételben, elképzelhető, hogy a hat éve indult nyomozásban pont most gyűlt össze annyi bizonyíték Sarkozy ellen, hogy időlegesen korlátozni kellett mozgási szabadságát. De itt kell megemlékezni egy másik francia elnök ellen indult eljárásról is. Jacques Chiracot 2011-ben azért ítélték két év felfüggesztett börtönre, mert fiktív állásokat hozott létre még párizsi polgármestersége alatt. A nyomozás 1999-ben kezdődött, tehát tíz évbe telt, míg kiderült, Chiracnak mégsem kell börtönbe vonulnia.
