Ellenzék: Oroszország kérdésében sincs egyetértés

Áttekintettük az MSZP, a Párbeszéd, a DK, az LMP és a Jobbik programjának külpolitikai fejezeteit. A külhoniak mindenkinek fontosak.

A szocialistákkal korábban megegyezett Demokratikus Koalíció választási füzetkéjében szinte egy szó sincs a külpolitikáról, de a 2017-ben közzétett Sokak Magyarországa című dokumentumban egészen komplex külpolitikai programot tettek le az asztalra. Ugyan ők is az elszigeteltség és rossz nemzetközi megítélés szokásos témakörével indítottak, a továbbiakban komoly ötletekkel rukkoltak elő. Támogatják az unió bővítését, amennyiben a tagjelöltek minden előírásnak megfelelnek, és az EU ellenőrzi a „demokratikus kritériumok érvényesülését”, ennek hiányában pedig szankcionál. Az egykor Vlagyimir Putyint otthonába invitáló Gyurcsány Ferenc pártja markánsan oroszellenes – „Európa és Magyarország tényleges ellenfeleként” említi a program Oroszországot –, pedig e dokumentum jóval a Szkripal-ügy kirobbanása előtt lett nyilvános. A DK elutasítja a paksi atomerőmű-beruházást, kivizsgálná a Fidesz és a Jobbik orosz kapcsolatait, és felszámolná a hazai szélsőjobboldali csoportokat, amelyek orosz finanszírozással működnek. Nyilván az oroszok tekintetében, de külön kiemelik a balti államokat, amelyeket érő bármilyen nyomásgyakorlást elfogadhatatlannak tart a párt. A DK erősítené a V4-ek együttműködését, de olyan „gazdasági-kulturális térség létrehozását” támogatják, amelyben Ausztria, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Románia, Horvátország, Szlovénia és Észak-Itália szerepelne. A keleti nyitást is megtartanák, emellett

a külhoni magyarok tekintetében is folytatnák a jelenlegi kormány tevékenységét – sőt, autonómiájukat is támogatnák –, egy komoly különbséggel: megfosztanák őket a választójogtól.

A nyugatra kivándorolt magyarok csupán két mondatot kaptak a DK programjában, ahogy a kormány, úgy Gyurcsányék is hazacsábítanák őket.

A Demokratikus Koalícióhoz hasonlóan kiáll a balti országok mellett a Lehet Más a Politika is, amely elkötelezett a NATO és az EU mellett, valamint szintén erősítené az együttműködést a visegrádi négyeken túl más – nem részletezett – közép-európai országokkal is. A többé-kevésbé összeszedett külpolitikai program nagy erénye, hogy geopolitikai kérdések kapcsán is tesz releváns megállapításokat, például azt, hogy meg kell őrizni Európa világpolitikai befolyását. Az EU kapcsán ők is az integráció mélyítése mellett állnak ki, de csak bizonyos területeken. A Párbeszédhez hasonlóan az LMP is szeretne uniós minimálbért, emellett összehangolná a tagállamok adópolitikáját és munkajogi szabályait. A közös határvédelem és védelmi politika megteremtésének szükségessége mellett érvelnek, megerősítenék a hadsereget és a terrorizmus ellen munkálkodó erőket.

Az LMP külpolitikáját áthatják a környezetvédelmi megfontolások

– Sólyom László volt köztársasági elnökre is utalnak e téren –, részben emiatt sem támogatják a Paks II.-t. A nemzetpolitikára külön fejezetet szánt az LMP, de igazából nem lett volna rá szükség, mert az ott megjelenő programpontok többsége semmitmondó és evidens. Ugyanakkor fontos, hogy ők is támogatják a külhoni magyarok autonómiatörekvéseit, a kettős állampolgárságot pedig a nemzeti közösség összetartozását erősítő eszköznek tekintik.

A Jobbik külpolitikai koncepciója nagyon rövid, alig több mint fél oldal, amelyben szintén kiemelik a balti országokat, valamint a Balkánt is, emellett arról szól, milyen viszonyra törekednének az Egyesült Államokkal, Kínával és Oroszországgal – utóbbival megengedőbbek a többi ellenzéki pártnál. Tetten érhető a néppártosodás a programban is, hiszen négy éve még ráfizetéses EU-tagságról, egyoldalú euroatlantizmusról és Izrael-barát külpolitikáról írtak – utóbbi kettővel leszámolt volna akkor a Jobbik, az uniós tagságról pedig népszavazást tartott volna.

E gondolatokat mára kilúgozták a programból, amelynek külpolitikai részét a négy évvel ezelőttihez hasonlóan most is főleg Gyöngyösi Márton alakította ki.

A mostani programban szerepel nemzetpolitikai alfejezet, ebben egy a külpolitikainál jóval kidolgozottabb, minden részletre kiterjedő koncepciót találhatunk. A legfontosabb tervezett intézkedés a Jobbik részéről az, hogy nemzetpolitikai minisztériumot hozna létre, amely nemcsak a külhoniakkal, hanem a külföldön élő magyarokkal, a magyarországi nemzeti kisebbségekkel, illetve a határon inneni és túli civil szervezetekkel is foglalkozna. E téren minden fideszes intézményt és eljárást átvilágítanának, de a külhoniak támogatási intézményrendszerén alapvetően nem változtatnának.

Fontos részlet továbbá, hogy csak abban az esetben támogatják Szerbia és Ukrajna európai integrációját, amennyiben a felek biztosítják az ott élő magyarok számára a lehető legszélesebb körű autonómiát. A program szót ejt arról is, hogy fel kell készülni Trianon centenáriumának környező országokban várható megünneplésére, valamint az is kiemelendő, hogy a program alapján a Jobbik tárgyalna Szlovákiával a Benes-dekrétumokról is. Kizárólag a Jobbik tett említést a brexitről, méghozzá olyan kontextusban, hogy támogatják a diaszpórában élő magyarokat szerzett jogaik megtartásában.