Gőzerővel folytatódik az észak-koreai diplomáciai testület világjárása, miközben egyre több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy reálisan nézve várható-e érdemi előrelépés a nukleáris leszerelés utóbbi hónapok enyhülése nyomán előkerült kérdésében. Az olimpia alatt észak-koreai küldöttség járt Dél-Koreában, majd személyesen Kim Dzsongun, az ország teljhatalmú ura látogatott Kínába, hétfőn pedig – egy türkmenisztáni kitérő után – Ri Jongho külügyminiszter látogatott Moszkvába. A kétnaposra tervezett vendégeskedésen Ri találkozik Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, és a Koreai-félsziget helyzetéről fognak tárgyalni.
Mindezzel szinte párhuzamosan, a hétvégén amerikai diplomáciai bennfentesek arról beszéltek a sajtónak, hogy Kim Dzsongun hivatalosan is beleegyezett a koreai nukleáris leszerelésről szóló tárgyalásokba. Mindeddig ugyanis nem volt egészen biztos, hogy Kim mit akar kihozni a párbeszédből, még akkor sem, ha kétoldalú megbeszélésre küldött meghívót Donald Trump amerikai elnöknek, aki el is fogadta. Jelenleg, úgy tudni, titkos tárgyalások zajlanak a két ország között annak érdekében, hogy valamiféle tárgyalási alapot hozzanak létre a két vezető májusra tervezett találkozójára. Mielőtt azonban elkönyvelnénk magunkban, hogy kitör a béke a Koreai-félszigeten, vegyük figyelembe: többen is utalnak arra, még csak az sem biztos, hogy a találkozó valóban létrejön. Függ ez nyilván az előzetes egyeztetések, valamint az április 27-ére meghirdetett Korea-közi csúcs eredményétől is.
Sőt, több elemző is felhívta a figyelmet arra, hogy bár Kim Dzsongun belement a kétoldalú tárgyalásokba, nem biztos, hogy számára az atommentesség pontosan azt jelenti, amit az amerikaiak szeretnének. Merthogy Washingtonban valószínűleg azt próbálnák meg elérni, hogy Észak-Korea felhagyjon a nukleáris fegyverkezéssel, ezzel pedig az Egyesült Államok és a világ megszabaduljon a leginkább kontrollálhatatlan atomhatalomtól.
Kim viszont – aki a mendemonda szerint halálos ágyán ígérte meg az országot addig vezető édesapjának, hogy eléri az atommentességet – lehetséges, hogy teljesen mást ért ezalatt. Bár ezt Phenjanban nem mindenki hiszi el, amerikai atomfegyverek ma már nincsenek Dél-Koreában, ennek ellenére elképzelhető olyan északi követelés, amely szerint a továbbiakban az Egyesült Államoknak vállalnia kellene, hogy többé nem is telepít oda újabbakat. Sőt, kérhetik azt is, hogy az Egyesült Államok és Dél-Korea álljon el a két Koreát elválasztó határtól nem messze elkezdett THAAD rakétavédelmi rendszer fenntartásától, vagy hogy az amerikai csapatok hagyják el Dél-Koreát. A Kim-rezsim már számtalanszor hangoztatta, hogy számára az atomfegyver létkérdés, függetlenségének biztosítéka. Éppen ezért nagyon nehéz elképzelni, hogy lemondana róla széles körű amerikai biztosítékok nélkül.
Nem véletlen ugyanakkor, hogy az utóbbi években nem túl aktív phenjani diplomácia most mozgolódik, és Kína, valamint Oroszország meglátogatásával jelzik, szeretnék maguk mellett tudni a félsziget feszültségmentességében leginkább érdekelt államokat. Bár szép álom, hogy Észak leszereli atomfegyvereit, az Egyesült Államok pedig ennek fejében kivonja csapatait Dél-Koreából, ennek jelenleg – úgy, hogy a két Korea jelenleg is hadban áll – nem sok esélye van.
