Orbán Viktor vörös posztó a svéd politikában

– Knézy tiszteletes Budapesten, a VIII. kerületben nőtt fel, katolikus nevelést kapott, keresztanyja gyakran vitte templomba, még az ötvenes években is. Délvidéki származású édesapja Corvin közi harcos volt, aki a forradalom áldozata lett. Mielőtt elmenekült volna Magyarországról, dolgozott kalauzként és a Bambi-gyárban is. Templomba járó emberként, forradalmár édesapával nem lehetett könnyű Magyarországon az ötvenes, hatvanas években. Mi volt az a végső lökés, ami miatt elhagyta szülőföldjét?

– Gyermekként már megéltem egy forradalmat és a megtorlást is. A következő forradalom, a prágai tavasz eltiprása előtt pár nappal, 1968. augusztus 16-án hagytam el Magyarországot. Hadköteles voltam, és nem akartam részt venni az akkor már sejthető és 21-én megindult csehszlovákiai megszállásban. Először Olaszországba, majd Nyugat-Németországba kerültem. Kalandos körülmények között, 1972-ben érkeztem meg Svédországba, pár hét múlva már a Volvo-gyárban voltam ponthegesztő. Az volt a feladatom, hogy hol a piros, hol a zöld gombot nyomjam meg, de ennél azért többre vágytam. Az elkövetkező években nagy hangsúlyt fektettem a nyelvtanulásra, illetve hogy megismerjem a svéd társadalmat. Már ötéves koromban megfogalmazódott bennem a vágy, hogy pap legyek, ami mindvégig megmaradt, de mivel időközben megházasodtam, katolikus pap már nem lehettem. A nyolcvanas évek közepére jutottam el odáig, hogy felvegyenek az Uppsalai Egyetem teológiai fakultására. Hat év után, pontosan harminc éve, 1991-ben, vízkeresztkor szenteltek fel.

– Azt állította a posztjában, hogy Svédország az észak kalifátusa lett. Tényleg így gondolja?

– Svédország már rég nem az az ország, ahová én jöttem, főleg az utóbbi 10-15 évben gyorsult fel – nagyon rossz irányba – a változás. Ez számomra hatalmas csalódás. Úgy érzékelem, hogy a svédek jó része nem veszi észre, hogy elfajultak a dolgok. Nagy iramban változik a társadalom szerkezete, gyors ütemben cserélődik a lakosság. Az országban sokfelé iszlám óvodák vannak, az én községemben, Olofstömben, ami egy kilencezres település, és ahonnan a legközelebbi vasút is ötven kilométerre van, nyitottak egy muzulmán imaházat. Alakult két országos párt, amelyek szerintem a következő választásokon jó pozícióból indulnak. Magam is menekült vagyok, és mikor már megvetettem itt a lábamat, én is fogadtam be – a balkáni háború idején – migránsokat. Saját házamban etettem-itattam többeket, segítettem abban őket, hogy menekültstátusért tudjanak folyamodni – ezt szerintem nem tudják rólam azok, akik engem most rasszizmussal vádolnak. Többen közülük egyébként koszovói muzulmánok voltak. Arra is szerettem volna az elmúlt években felhívni a figyelmet, hogy csak annyi embert szabad befogadni, amennyi biztonságosan integrálható a társadalomba, de most nem erről van szó. Mindenki jöhet és élhet úgy, ahogy akar. Ha három felesége van, és van köztük kiskorú is, nem baj, nem kell rájuk alkalmazni a svéd törvényeket, mert a hatóságok szerint a házasság nem itt köttetett.

– A Sveriges Radio, a svéd közszolgálati csatorna riportjában az is elhangzott, hogy a Facebook-oldaláról kiderül: Orbán Viktor-szimpatizáns. Ez kicsit úgy hangzott, mintha ez egy súlyosbító tényező lenne az ön esetében.

– Orbán Viktor vörös posztó a svéd politikában, diktátornak nevezik, mindenféle rossznak elmondják, sok hazugság kering róla és a magyarokról is, persze nem mindenkiről. Én minden évben hazajárok, és épp otthon voltam Budapesten a forradalom ötvenedik évfordulóján, 2006-ban is, amikor Gyurcsány Ferenc kilövette az emberek szemét. Őt nem diktátorozták akkor, pedig lett volna miért. Égbekiáltó volt az, ami akkor Magyarországon történt.

– Azt állította, hogy Európa irányított szétzilálása zajlik, és ehhez asszisztál a svéd egyház vezetője, Antje Jackelén is. Ő hogyan?

– Sokat elárul az, hogy az érsek asszony azt mondta, hogy a Korán egyenértékű a Bibliával – ilyet nem mondhat egy keresztény vezető.

Antje Jackelén
Fotó: Magnus Aronson

– De nem csak ezért kritikus a svéd egyház vezetőjével, igaz?

– Sohasem volt problémám azzal, hogy női lelkészek is vannak nálunk, ugyanakkor szerintem teológiai­lag nem támasztható alá az a gyakorlat, hogy női püspököket, sőt érseket választanak. Krisztus férfi apostolokat küldött a világba, ennek az apostoli gyakorlatnak kellene továbbélnie. Az pedig teljes mértékben szembemegy a tanítással, hogy nyíltan leszbikus püspököt is szenteltek 2009-ben. De akkor még nem ő volt az érsek.

– Azt látom, hogy a nagyvárosokban konganak a svéd egyház templomai az ürességtől. Vidéken vallásosabbak az emberek?

– Jól mondja, konganak. És nem arról van szó, hogy kevesebb a hívő ember, hanem hogy nem találják meg a helyüket a hitben, és ebben nem segít a svéd egyház, mely bár a kétezres évek elején különvált az államtól, továbbra is politikai befolyás alatt működik. Az egyház legfőbb jelölőszervezetében továbbra is politikai pártok delegáltjai ülnek, rá-

adásul legnagyobb számban a szociáldemokraták. Gyakorlatilag ugyanaz a politikai rendszer működik továbbra is, mint korábban.

Knézy Iván a szószéken
Fotó: Facebook

– Említette a leszbikus püspököt, és az is közismert, hogy az egyház összead egynemű párokat. Milyen teológiai megalapozottsága van ennek, illetve mivel magyarázzák?

– Azzal, hogy minden ember egyformán érték. Ettől még ez a fajta házasság teológiailag védhetetlen. Szerintem ezt nem gondolták át, különösen azt, hogy ez milyen hatással lehet a hívek közösségére. Sajnos megfigyelhető, hogy az egyház egyre inkább központi helyre emeli az ilyen kapcsolatokat, azon dolgozik, hogy ugyanolyannak tüntesse fel, mint a hagyományos családmodellt. Sokan emiatt hagyják el az egyházat, csak nem beszélnek róla. Az egyház vezetése nagyon irányítható kívülről, a politikai mellett egyéb globális erők befolyása is érvényesül.

– Magam is találkoztam olyan svéd lelkésszel, aki emiatt katolizált. Ön egyébként esketett már egynemű párt?

– Én egy vagyok azon kevesek közül, akik ezzel nem értenek egyet, és sohasem tudnám őket összeadni. Nem ítélem el a homoszexuálisokat, de szerintem egyházilag nem szentesíthető egy ilyen kapcsolat. Egyébként nem kötelezik a lelkészeket arra, hogy összeadjanak homoszexuális párokat, de minden parókusnak lehetővé kell tennie, hogy a templomában más lelkész összeadhassa őket.

– Miért tartott mégis eddig ki, most pedig miért hozta meg ezt a gyors döntést?

– Nekem több évtizedembe került az, hogy rájöjjek, valami nem stimmel az egyházammal. Aztán elsősorban a gyermekeim miatt maradtam, de ők már jó ideje kirepültek. Rengeteg mindent megéltem, de nem hittem volna, hogy idáig jutok, pedig régen gyűlt már bennem a keserűség. Egyébként mindig is forradalmár típusú voltam, már a hatvanas években otthon is. Az szoktam mondani, én egy VIII. kerületi csibész vagyok. Most egyszerűen elegem lett. Én már 71 felett vagyok, tíz éve nyugdíjas, nekem erre már tényleg nincs szükségem. Nekem nem tudnak ártani, bármit is hoz ki a vizsgálat, én lelkész maradok életem végéig. A felszenteltséget nem, csak a szolgálatot tudják megvonni tőlem. Magyarországon feltehetően folytathatnám az evangélikusoknál, ha még szeretnék dolgozni.

– Mi a fő különbség a magyar és a svéd evangélikusok között?

– Amiket korábban elmondtam, azok mindenképpen. Nyilván van teo­lógiai értelemben vett különbség is, de ahogy én érzékelem, a Magyar Evangélikus Egyházon belül jobban működik a Szentlélek. Külsőségei alapján egyébként a svéd lutheránusok állnak közelebb a katolikusokhoz, például a miseruháik nagyon hasonlítanak, de lelki szempontból inkább a magyar.

– Hogyan tovább?

– Nagyon szeretem Magyarországot, mindig is a hazám maradt. Hercegszántón szeretnék házat venni, és hazaköltözni. A gyermekeimnek nem tetszik az ötlet – az egyik Stockholmban, a másik Malmőben, a harmadik Uppsala mellett lakik –, mert távolabb leszek, de azt szoktam nekik mondogatni, itt sem látogattok meg gyakrabban, mintha Magyarországon lennék… Budapestet pedig nagyon szeretik, legalább többször jöhetnek majd.