– Svédország már rég nem az az ország, ahová én jöttem, főleg az utóbbi 10-15 évben gyorsult fel – nagyon rossz irányba – a változás. Ez számomra hatalmas csalódás. Úgy érzékelem, hogy a svédek jó része nem veszi észre, hogy elfajultak a dolgok. Nagy iramban változik a társadalom szerkezete, gyors ütemben cserélődik a lakosság. Az országban sokfelé iszlám óvodák vannak, az én községemben, Olofstömben, ami egy kilencezres település, és ahonnan a legközelebbi vasút is ötven kilométerre van, nyitottak egy muzulmán imaházat. Alakult két országos párt, amelyek szerintem a következő választásokon jó pozícióból indulnak. Magam is menekült vagyok, és mikor már megvetettem itt a lábamat, én is fogadtam be – a balkáni háború idején – migránsokat. Saját házamban etettem-itattam többeket, segítettem abban őket, hogy menekültstátusért tudjanak folyamodni – ezt szerintem nem tudják rólam azok, akik engem most rasszizmussal vádolnak. Többen közülük egyébként koszovói muzulmánok voltak. Arra is szerettem volna az elmúlt években felhívni a figyelmet, hogy csak annyi embert szabad befogadni, amennyi biztonságosan integrálható a társadalomba, de most nem erről van szó. Mindenki jöhet és élhet úgy, ahogy akar. Ha három felesége van, és van köztük kiskorú is, nem baj, nem kell rájuk alkalmazni a svéd törvényeket, mert a hatóságok szerint a házasság nem itt köttetett.